A Teremtés Igazi Története – Három aspektusból megvilágítva

Megosztás

A Teremtés Igazi Története – Három aspektusból megvilágítva

Univerzum-Teremtés TörténetAhogyan az Impresszumban is fogalmaztam, egyik fő irányadó mozgató rugó a honlapon felvetett témáknak, hogy kik vagyunk, honnan származunk, és miért vagyunk itt. Úgy gondolom, hogy spirituális fejlődésünk alapja ott kezdődik, hogy megértjük helyünket a Kozmoszban.

Három aspektust fogunk összehasonlítani, mindegyik felvázolja a Teremtés történetet, és azt az Egységet, ami összeköt minden létezőt ebben, és más univerzumokban. Az első egy médiumi csatornázáson keresztül érkező Teremtéstörténet, mely egy un. Seth entitás közlésein alapul, s mely az 1960-as évekből származik:

A cél egész egyszerűen a létezés, szemben a nemlétezéssel. Azt mondom nektek, amit tudok, és nem sok minden van, amit nem tudok. Tudom, hogy segítséget kell nyújtani egymásnak, és hogy a tágulás, a növekedés segíti a létezést.

— Mármost, bár ez önellentmondásnak tűnhet, van nemlétezés. Ez nem a semmi állapota, hanem egy olyan állapot, amikor a valószínűségek és a lehetőségek adottak ugyan, de el vannak zárva attól, hogy megnyilvánuljanak.

— Abban, amit történelemnek neveztek, halványan, alig felidézhetően volt egy ilyen állapot. Ez a gyötrelem állapota volt, amikor a teremtés és a lét erői önmagukban már ismertek voltak, de létrehozásuk módja még nem.

— Ez volt az a lecke, amelyet Minden Létezőnek meg kellett tanulnia. Ez a gyötrelem a teremtés őseredete, és tükröződései ma is láthatók. Seth azt a szót, hogy „Isten”, takarékosan használja — többnyire olyankor, ha diákokhoz beszél, akik a teológiai fogalmakhoz szoktak hozzá. De általában így emlegeti: „Minden Létező”, vagy „Elsődleges Energia-Gestaltok”.

Ennek a szövegnek egy része szükségszerűen eltorzul, mert az idő fogalmai szerint kell elmagyaráznom, hogy megérthessétek. Tehát a kedvetekért valami leírhatatlanul távoli múltról fogok beszélni, amikor ezek a dolgok történtek.

Minden Létező őrzi az emlékeket abból az állapotból, és ez állandó gerjesztő erőként szolgál — a ti fogalmaitok szerint — a megújuló teremtés érdekében. Ennélfogva minden egyes Én őriz emlékeket abból az állapotból, hiszen Minden Létező részei. Ezért van az, hogy a tudat minden egyes elemi részecskéjében ott működik a hajtóerő a megmaradás, a változás, a fejlődés és a teremtés iránt. Nemcsak, hogy Minden Létező törekszik további létre mint elsődleges tudat-Gestalt: minden részében működik ez az eltökélt vágy. — Mégis maga a gyötrelem lett az eszköz, maga a gyötrelem volt az az erős ösztönző erő, hogy Minden Létező megismerje önmagában a létezést.

— Ha — bár ez lehetetlen — Minden Létező megsemmisülne, csak a legapróbb részecskéje maradna fenn, Minden Létező akkor is folytatódna, mert a legkisebb részecskéjében is megvan a teljesség ismerete, tudása. Minden Létező így óvja Önmagát, így óv mindent, amit eddig teremtett és a szüntelen teremtést.

— Amikor Minden Létezőről beszélek, értenetek kell az én helyemet Benne. Minden Létező nem ismer mást. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges többet ismerni. Nem tudja, hogy létezik-e rajta kívül még ugyanolyan lelki Gestalt, mint amilyen Ő. Ha léteznek ilyenek, Ő ennek nincs tudatában. Állandóan keres. Tudja, hogy valami létezett az ő alapvető dilemmája előtt is, amikor még nem tudta megvalósítani Önmagát.

— Elképzelhető tehát, hogy Minden Létező — a ti fogalmaitok szerint — oly régen vette kezdetét, hogy eredetét már elfelejtette: hogy egy másik Elsődlegesből bontakozott ki, amely — ismét a ti fogalmaitokat használva — régen továbbment a Maga útján. Vannak tehát kérdések, amelyekre nem felelhetek nektek, mert a rendszerben, amelyben létezünk, nincs meg rájuk a válasz. Annyit tudunk, hogy a mi Minden Létezőnk rendszerében a teremtés folytatódik, és a fejlődés sohasem áll meg. Következtethetünk rá, hogy más rendszerekben, amelyekről nem tudunk, ugyanez igaz.

— A megnyilvánulás keresésének kínja jelenthette Minden Létező vajúdását, a szülési fájdalmakat. Képzeld most el, hogy benned van a világ összes remekműve, minden szobor és minden festmény, hogy valóságként ott lüktetnek benned, de nincs anyagod, nincs tudásod, hogy megvalósítsd mindezt, és gyötörne a vágy, hogy létrehozd őket. Ez neked mint festőnek [ez természetesen Robnak szólt] talán mikroszkopikusan kis méretekben érzékletessé teheti, mekkora kín és milyen hajtóerő működött.

Vágy, kívánság és várakozás uralkodik minden mozgáson, és ez az alapja minden valóságnak. Minden Létezőben tehát a teremtés kívánsága, vágya és várakozása minden más lét előtt létezett már. E vágyak és várakozások ereje, vitalitása a ti fogalmaitok szerint annyira tarthatatlanná vált, hogy Minden Létezőnek meg kellett találnia a megvalósítás módját.

— Más szóval: Minden Létező a létnek egy bizonyos állapotában létezett, de azok nélkül az eszközök nélkül, amelyekkel létét kifejezhette volna. Ez volt a gyötrelem állapota, amelyről beszéltem. Mégis kétséges, hogy enélkül a koncentrált vágyakozás nélkül Minden Létező eléggé összpontosítani tudta volna összes energiáját ahhoz, hogy megteremtse a valóságokat, amelyek a valószínűség ideavilágában Őbenne voltak.

— A gyötrelem és a teremtés kínja jelentette az Ő számára saját valóságosságát. Más szóval: az érzések mint belső élmények kellően bizonyították Minden Létező számára, hogy van.

Kezdetben, a ti fogalmaitok szerint minden valószínű valóság ködös álomként létezett Minden Létező tudatában. Később ezek a gomolygó „álmok” egyre részletesebbé és elevenebbé váltak. Az álmokat meg lehetett különböztetni egymástól, mígnem Minden Létező tudatos figyelme rájuk irányult. És kíváncsisága és vágyakozása folytán Minden Létező több figyelmet fordított álmaira.

Minden Létező ekkor tudatosan mind több és több részletet adott nekik, vágyott a sokféleségükre, és megszerette azokat, amelyek még nem különültek el Tőle. Tudatot és képzeletet adott a személyiségeknek, amikor még csak az Ő álmaiban léteztek. Ők is megtanulták, hogy valóságosak legyenek.

A lehetséges létezők rendelkeztek már tudattal a ti fogalmaitok szerint már kezdetben is, sőt minden kezdet előtt. Követelték, hogy kibocsáttassanak a létezésbe, és Minden Létező az Ő kimondhatatlan kegyelmében megkereste Önmagában ennek a módját.

Hatalmas képzeletével Minden Létező megértette a tudat kozmikus szaporodását, amely e keretek között nem mehetett végbe. Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket világra segítse, valóságra volt szüksége. Minden Létező látta ekkor a lehetséges, tudatos egyének végtelen sokaságát, és előre látott minden lehetséges fejlődést, de mindezek Önmagán belül voltak bezárva, amíg meg nem találta az eszközöket.

— Ez volt a ti fogalmaitok szerint az elsődleges kozmikus dilemma, amellyel Minden Létező mindaddig küzdött, amíg Minden, Ami Volt, tökéletesen be nem kapcsolódott, be nem burkolódott ebbe a kozmikus problémába.

— Ha nem oldotta volna meg, Minden Létezőnek az önmagában örvénylő őrülettel kellett volna szembenéznie. Szó szerint értelmetlen valóság, egy elvadult világmindenség keletkezett volna.

— A késztetés két forrásból eredt: a tudatos, de még csak lehetséges egyéni Ének felől, akik Isten álmában eleven létre ébredtek, és az Isten felől, aki arra vágyott, hogy szabadon bocsássa őket.

— Másrészt viszont elmondható, hogy ez a késztetés csupán Isten részéről állt fenn, hiszen a teremtés az Ő álmában létezett, de az ilyen elsődleges piramis- Gestaltokban olyan óriási erő lakozik, hogy még álmaikban is van vitalitás és valóság.

Ez tehát a dilemmája minden elsődleges piramis-Gestaltnak: Ő teremti a valóságot. Minden egyes tudatban felismerte a benne rejlő óriási lehetőséget. És ekkor meglettek az eszközök. Fel kellett szabadítania álmából a teremtményeket és a lehetőségeket.

— Ha ezt megteszi, valóságosságot ad nekik. Csakhogy ez együtt járt saját tudata egy részének elveszítésével, hiszen ebben a tudatrészben tartotta fogva őket. Minden Létezőnek engednie kellett. Saját teremtményeiként gondolt ugyan ezekre az egyénekre, közben mégis Önmaga részeiként tartotta őket, és megvonta tőlük a valóságosságot.

Ahhoz, hogy az egyéneket felszabadítsa, el kellett veszítenie Önmagának azt a részét, amely teremtette őket. Nem tudta már áttekinteni azt a számtalan valószínűséget, amely minden egyes tudatban felmerült. Szeretettel és vágyakozással elengedte Önmagának azt a részét, és a teremtmények szabadok lettek. A teremtés villanásában felrobbant a lelki energia.

Minden Létező tehát ebben a teremtő mozdulatban elveszítette Önmaga egy részét. Minden Létező szereti minden teremtményét, a legapróbbikat is, mert felismeri, mennyire drága és mennyire egyszeri minden egyes tudat, amelyet ilyen körülmények között, ekkora áron teremtett. Diadalmas és boldog minden egyes tudat fejlődése láttán, mert ez hozzátesz a diadalhoz az alapállapothoz képest, és örül minden teremtménye legcsekélyebb kreatív cselekedetének is.

Minden Létező önmagából és abból az állapotból életre keltette a lehetőségek végtelenjét. Gyötrelmeiben megtalálta a módot, hogy önkifejezés útján szabadságot adjon, és ezáltal létrehozta az egyedi tudatokat. Jogosan örvendezik tehát. Mégis, minden teremtmény emlékezik eredetére, és most Minden Létezőről álmodnak, ahogyan azelőtt Minden Létező álmodott róluk. És a hatalmas forrás felé kívánkoznak, és vágyaik arra irányulnak, hogy saját alkotásaik által felszabadítsák Őt, és valóságosságot adjanak Neki.

— A mozgató erő még mindig Minden Létező, de az egyéniség nem illúzió. Most ugyanilyen módon és ugyanebből az okból adsz szabadságot a személyiségtöredékeknek álmaidban. Ugyanebből az okból teremtesz, és benned van, mint mindenkiben, az ős gyötrelem emléke — az alkotás iránti vágy: az a törekvés, hogy minden lehetséges tudatot kiszabadíts a létezésbe.

— Az én küldetésem az, hogy nektek segítsek, és a ti időtök évszázadain át mások is jöttek ezzel a küldetéssel, mert miközben fejlődtök, ti is alkottok új dimenziókat, és ti is segíteni fogtok másokat.

Köztetek és Minden Létező között sohasem szakad meg a kapcsolat; az Ő figyelme annyira finom és éles, hogy valóban az ős teremtő szeretetével fordul minden egyes tudat felé.

— Ennek az ülésnek a szövegét többször is el kell olvasni, mert vannak benne olyan vonatkozások, amelyek első alkalommal nem nyilvánvalóak. Más szavakkal: Seth szerint a valóság teljes rendszerében sokkal több minden van, mint az általunk ismert fizikai rendszerben végbemenő reinkarnáció és fejlődés. Sok ülésen foglalkoztunk a többi valósággal és a „kozmológiával”, amire ez a könyv terjedelmi okok miatt nem térhet ki. Az egyik legfontosabb pont szerintem az, hogy Isten maga sem változatlan. A Seth-szövegek nagy része foglalkozik a tudat szerkezetével és lehetőségeivel, ahogyan a molekulákban, az emberben és a piramisenergia- Gestaltokban megjelenik. Mindezek szoros összefüggésben állnak egymással egy kozmológiai mozgásrendszerben. De, mint Seth mondja: — Még ez a mindenekfölötti piramis-Gestalt sem állandó, nem mozdulatlan. Istenfogalmaitok legtöbbje statikus Istent feltételez, és éppen ez az egyik legfőbb hibája az emberi teológiának. Ennek a Gestaltnak tudata és tapasztalata is állandóan változik és növekszik. Nincs állandó Isten. Mire kimondjátok: „Ez Isten”, addigra Isten már valami más. Az „Isten” szót csak az egyszerűség kedvéért használom.

Minden Létező minden egyes része állandóan változik, összezárul és kibomlik. Minden Létező Önmaga megismerésére törekszik, és Önmagának mindig új meg új változatait hozza létre. Mert Önmaga keresése teremtő folyamat, és ez áll minden mozgás középpontjában.

— Az entitások, mivel lényegük a mozgás, mindig gyorsak és változékonyak. Korlátaik nem önkényesek. Bizonyos személyiségek egynél több entitás részei is lehetnek. Mint a halak, több folyamban is úszhatnak, és minden összefüggésükre vonatkozó tudás megvan bennük.

— Minden személyiség önmagában is képes entitássá válni. Ehhez az energiaintenzitások használatának magas fokú ismeretére van szükség. Ahogy az elemi részecskéknek, az atomoknak is van saját mozgásuk, ugyanúgy van a pszichológiai struktúráknak is.

Az önmaga megismerésére törekvő tudat tehát ismer téged. Te pedig, magad is tudat lévén, igyekszel megismerni önmagad, és felismered önmagadban Minden Létező egy egyéni részét. Nemcsak merítesz ebből a mindenek fölött való energiából: ezt automatikusan teszed, mert a léted függ Tőle.

— A keresztény fogalmak szerinti, individuális Isten-személy nem létezik — mondja Seth —, és mégis kapcsolatod van Minden Létező egy részével, amely magas fokon veled van összhangban. Minden egyénben, minden tudatban benne lakik egy őrá irányított, őrá figyelő rész Minden Létezőből. Következésképp minden tudat kedves, mindegyik külön védelmet élvez. A mindenek fölött való tudatnak ez a része vált egyénivé benned is.

Isten személyiségét általában egydimenziósnak szokás elképzelni; ennek alapja az, hogy az ember keveset tud saját pszichéjéről. Istenre inkább úgy gondolj, Joseph, mint egy energia-Gestaltra vagy piramistudatra. Tudatában van önmagának például tebenned is, Joseph. Tudatában van önmagának a legkisebb magban is. Minden Létezőnek az a része, amely tebenned ismer magára, amelyik a te létedre figyel, szükség esetén segítségül is hívható.

— Ez a rész magára ismer valami másban is, ami több nálad. Az a rész, amely benned és a nálad magasabbrendűben ismer magára, ez a személyes Isten. Ez a Gestalt vigyáz az érdekeidre, és személyesen megszólítható.

Az ima magában foglalja meghallgattatását, és ha nincs ősz hajú Atyaisten, hogy meghallgassa, akkor helyette ott van az az elsődleges kezdeti és örökké táguló őseneregia, amely szüntelenül formál minden létezőt, és amelynek része minden emberi lény.

— Lehet, hogy ez a lelki Gestalt személytelennek tűnik neked, de mivel az Ő energiája formál téged, hát hogy lenne személytelen?

— Ha úgy tetszik neked, hogy ezt a mindenekfeletti lelki Gestaltot Istennek nevezed, akkor sem szabad tőled függetlennek tekintened, mert ő a magva önvalódnak, minden sejtednek, és közelebb van hozzád, mint saját lélegzeted. Seth egy másik ülésen így magyarázta ezt: — Teremtők vagytok ti is. Amit Istennek neveztek, az minden tudat összessége, és az egész több, teljesebb, mint részeinek összege. Isten több, mint minden személyiségének összege, és mégis minden személyiség azonos Ővele.

A teremtés folytonos. Van bennetek egy ősi erő, amely tudta, hogyan növesszen benneteket magzatból felnőtté. Ez az erő része a belső tudásnak, minden tudatnak, és része a bennetek élő Istennek.

— Életetekért és világotokért valóban tiétek a felelősség. Ezt nem valamely külső erő hatása kényszerítette rátok. Magatok formáljátok álmaitokat, és magatok formáljátok tárgyi valóságotokat is. A világ az, ami ti vagytok. Fizikai materializációja a belső Énnek, amely megformálta.

Eddig tartott a Seth entitás által felvázolt teremtéstörténet. Most nézzük meg a második (ami más szavakkal ugyan, de a lényeget tekintve szinte nem különbözik az elsőtől) aspektust, mely 2008-ban íródott egy „Above Top Secret” fórumon, s melyet egy „beavatott” irányító család tagja tett közzé:

Kérdező: Ki a “teremtőtök”, és az ugyanaz, mint a miénk?

RejtettKéz: Kiváló kérdés, közelebb viszi a kommunikációnkat a “Maghoz”. Igen is és nem is. Előbb meg kell értenetek a Teremtést.

Kezdetben volt A Végtelen Egy, Minden Forrása, Intelligens Végtelenség, mindennemű elkülönüléstől mentes abszolútum. Benne végtelen potenciál várja, hogy “váljon valamivé”. Mint a taoista hagyományban a “faragatlan tömb”.

Amikor a Végtelen Intelligencia “tudatára ébred” önmagának, akkor keresi a lehetőséget, hogy megtapasztalja Önmagát, ekkor “megszületik”, illetve “manifesztálódik” az Egyetlen Végtelen Teremtő. (Ez a ti harmadik dimenziós felfogásotok szerint a “Tér”.) Gyakorlatilag a “Teremtő” nem más, mint a Végtelen Tudat, amely Végtelen Intelligens Energiába összpontosul. Az Egyetlen Végtelen Teremtő is tudatára ébred önmagának, és keresi a lehetőséget, hogy megtapasztalja Önmagát, mint Teremtőt, így jön létre a Teremtés spiráljának következő szintje. Az Egyetlen Végtelen Teremtő, Végtelen Intelligenciáját összpontosítva Intelligens Energiává válik (ezt nevezhetjük Nagy Központi Napnak), és felosztja Önmagát kisebb részekre, amelyek ismételten megtapasztalják önmagukat Teremtőkként. (Központi Napokként). Más szóval minden Központi Nap (Teremtő) a Tudat eggyel alacsonyabb fokán van a Teremtés Eredeti “gondolatához” képest, ezen a szinten már némiképp torzul az Eredeti Gondolat. Tehát “kezdetben vala az Ige” helyett inkább kezdetben vala a Gondolat. Az Ige nem más, mint a gondolat kifejeződése, manifesztálódása a Teremtő által.

Egység van. Csak az Egység létezik. A Végtelen Intelligencia és a Végtelen Energia. E kettő valójában Egy, és bennük megtalálható minden Teremtés potenciálja. A Tudat ezen állapotát nevezhetjük “Létezésnek”.

A Végtelen Intelligencia nem ismeri fel a “potenciálját”, mert az az elkülönüléstől mentes abszolútum. A Végtelen Energia viszont felismeri a “bármivé válás” potenciálját, amely által bármilyen vágyott tapasztalást meg lehet valósítani.

A Végtelen Intelligenciát elképzelhetjük az Élet központi Szívveréseként, a Végtelen Energiát pedig úgy, mint Spirituális Éltető Vér (azaz potenciál), amely a Teremtőből lüktet a Teremtés céljából.

A Teremtés a Végtelen Egy Három Elsődleges Torzulásán alapszik.

Szabad Akarat

Ez a Teremtés első Törvénye (torzulása), melynek lényege, hogy a Teremtő Szabad Akaratot kap, hogy az Egytől elkülönült egyéniségként, mégis paradox módon vele egységes létezőként ismerje és tapasztalja meg Önmagát.

Szeretet

A Teremtés második Törvénye szerint az elsődleges torzulás, a Szabad Akarat a tudatosság fókuszpontjává válik Logoszként vagy más néven Szeretetként (a szó bibliai értelmében). A Szeretet illetve Logosz az ő saját Végtelen Intelligens Energiájának felhasználásával maga is részt vesz a teremtésben, és a fizikai illúziók (“gondolatformák”) széles tárházát hozza létre. Ezeket nevezzük a különféle Dimenzióknak (egyesek megfogalmazásában Sűrűségeknek), melyeket az adott Logosz aszerint tervez meg (Intelligens Tervezettség), hogy a lehető legalkalmasabb legyen Önmaga megtapasztalására.

Gyakorlatilag az Egyetlen Végtelen Teremtő, amely Logoszokra osztja fel Önmagát, a ti 3. dimenzióbeli fogalmaitok szerint nevezhető “Univerzális Teremtőnek”. Vagyis a Logosz a Létezés Univerzális szintjén teremt. A Logosz fizikai Univerzumokat teremt, amelyekben Ő illetve a Teremtő megtapasztalja magát.

(„Legyen világosság!”)

Fény

A végtelen spirituális Éltető Energia fizikai Dimenziókban való manifesztálása céljából a Logosz létrehozza a harmadik torzulást, a Fényt. Az Egynek a Teremtést meghatározó három elsődleges torzulásából rengeteg hierarchia és egyéb “al-torzulások” származnak, amelyeknek megvannak a maguk jellemző paradoxonjai. A Játék célja: belépni a Teremtésnek ezen további részeibe, harmonizálni a Polaritásokat, hogy végül ismét felismerjük Magunkat, mint Teremtőt.

Minden fizikailag megnyilvánuló Energia természete a Fény. Ahol tehát létezik bármilyen fizikai “anyag”, annak magjában, középpontjában jelen van a Fény, az Isteni Intelligens Energia.

A Végtelenre nem jellemzőek olyan fogalmak, hogy “más, mint” vagy “sok”, a Végtelen Teremtő csak Egységet ismer. Ezért, a Végtelen Teremtő az ő Végtelen Intelligenciájával létrehozta a tervet, amely a Tudat és az alsóbb szintű Teremtés Szabad Akaratának véges jellegű alapelvein nyugszik. Ebben az alsóbb szintű Teremtmények is tudatukra ébredhetnek, és kereshetik a lehetőséget, hogy Teremtőként megtapasztalják magukat. Így matrjoska-baba szerűen újabb és újabb fokozatai lettek a Teremtésnek a Teremtés szintjein belül.

Az Egy Végtelen Teremtő (Nagy Központi Nap) Végtelen Energiáját megosztja, és Logosszá válik. A Logosz a Térben óriási Univerzumokat teremt, és további részekre osztja magát, egy sor Központi Nappá alakul, amelyek aztán a saját Univerzumaik Logoszai lesznek, és részt vesznek a Teremtésben. Az Egy Végtelen Teremtő minden egyes különvált része magában hordozza annak esszenciáját, a Végtelen Intelligenciát.

A Szabad Akarat törvényét felhasználva minden Univerzum-Logosz (Központi Nap) megtervezi és létrehozza a “fizikai valóság” olyan verzióját, amely számára a legalkalmasabb arra a célra, hogy Teremtőként tanulmányozza magát. Ismét egy szintet lejjebb lépve Intelligens Energiáját összpontosítva meg nem nyilvánuló [az angol kifejezés “unmanifest” - a ford.] Galaxisokat hoz létre Önmagán belül, és további részekre osztja magát, amelyek szintén Teremtő szereppel bírnak, ezek a Szub-Logoszok, Napok, amelyek szintén fizikai valóságot terveznek és manifesztálnak saját elképzelésük alapján: Napok, Csillagok és Bolygók képében megnyilvánuló Tudat-egységeket.

Egy “bolygószintű entitás” (Lélek) a tapasztalást az első Dimenzióban kezdi, belé inkarnálódik Az Egynek valamely elkülönült része. Csakúgy, mint minden Logosz és Szub-Logosz, minden Lélek is a Végtelen Egynek egy kis egyedi részlete. Az elején a bolygó Intelligens Energiája olyan állapotban van, amit “káosznak”, határozatlan állapotnak nevezhetünk. Aztán elkezdődik a már ismert folyamat. A bolygó Energiája tudatára ébred Önmagának (az Első Dimenziót nevezhetjük “Tudatosságnak”), és a Bolygószintű Logosz (amely a teljes egész hierarchiájában Szub-Szub-Logosz) létrehozza Magán belül a nála alacsonyabb szinteket, így kialakul a bolygó felépítése. A levegő és a tűz elemek kombinációjából vizek és föld jön létre, felébred ezek létezésének tudatossága, és megkezdődik az evolúció folyamata, ez képzi a Második Dimenziót.

A Második Dimenziós lények annak ébrednek tudatára, hogy egymástól különálló létezők. Ezután folytatódik az evolúció a Harmadik Dimenzió irányába, amely egyébként az emberi lelkek inkarnációja szempontjából a legalacsonyabb lehetséges szint. Ezen a szinten öntudatra ébredés történik.

Az emberek, illetve a beléjük inkarnálódott Lelkek a Fénybe és Szeretetbe való visszatérést keresik, ahonnan jöttek. A Harmadik Dimenziótól a Nyolcadik Dimenzió felé vándorolnak, a végső cél visszatérni a Végtelen Egységbe.

A “normális” emberi tudatossági szintet meghaladó Dimenziók részletes bemutatása azonban külön témakör, ha többet akartok tudni, valakinek fel kell tennie egy értelmes kérdést, amelyre válaszolhatok, erre azért van szükség, hogy ne sértsem meg a nemtudásra vonatkozó Szabad Akaratotokat.

A harmadik aspektus amit megnézünk szintén egy médiumi csatornázás keretein belül került napvilágra, az 1981-es évben, az entitás, Ré (Ra)-nek nevezte magát, és Az Egység Törvényének hirdetőjeként vált népszerűvé:

13. ülés

1981.január 29.

Kérdező: Köszönöm. Beszélnél az első ismert dologról a teremtésben?

Ré: Ré vagyok. Az első ismert dolog a teremtésben a végtelen. A végtelen maga a teremtés.

Kérdező: Akkor ebből a végtelenből kell hogy eredjen az, amit mi teremtésnek tapasztalunk. Mi volt a következő állomás vagy fejlődési fok?

Ré: Ré vagyok. A végtelen tudatossá vált. Ez volt a következő lépcső.

Kérdező: Ez után mi következett?

Ré: Ré vagyok. A tudatosság a végtelennek végtelen energiává összpontosulásához vezetett. Ezt számos vibrációs hang komplexummal hívtátok, a füleiteknek legismerősebben csengő a „Logosz” vagy „SZERETET”. A Teremtő a végtelennek egy tudatos princípiumban való összpontosulása, amit mi – amilyen közel csak képesek vagyunk megértést/ tanulást létrehozni nyelveteken – intelligens végtelennek nevezünk.

Kérdező: Elmondanád a következő lépést?

Ré: A következő lépés illúziótoknak még mindig ebben a tér/idő nexusában zajlik, előrehaladva fejlődésében, ahogy azt illúziótokban érzékelhetitek. A következő lépés egy végtelen válasz a teremtő vezérelvre, mely egyik elsődleges torzulásában követi az Egység Törvényét: az AKARAT SZABADSÁGA. Ennélfogva sok-sok, végtelen számú dimenzió lehetséges. Az intelligens végtelenből először az energia elmozdul a véletlenszerű kreatív erő kiáramlása révén, majd azután mintákat alkot, amik holografikus jelleggel a teremtés egészeként látszódnak, függetlenül attól, hogy milyen irányt vagy energiát vizsgálunk. Ezek az energiaminták ezután megkezdik berendezni az ő saját, helyi – mondjuk úgy – ritmusaikat és energiamezőiket, dimenziókat és univerzumokat alkotva ezáltal.

Kérdező: El tudod mesélni akkor, hogyan alakultak ki a galaxisok és a naprendszerek?

Ré: Ré vagyok. Ennél a kérdésnél egy nagy gondolati ugrást kell elképzelj, mivel az előző kérdésnél ahogy nevezitek: a fizikai univerzumok még meg sem születtek. Az energiák egyre intelligensebb mintázatokba rendeződtek, mígnem az intelligens végtelen teremtő vezérelvéből kiáradó különböző energiák egyéniesülései olyanokká nem váltak, hogy társTeremtők lehettek. Így született meg az úgynevezett fizikai anyag. A fény fogalma közreműködő e nagy gondolati ugrás felfogásában, mivel a végtelennek e vibrációs torzulása építőköve annak, ami anyagként ismert: a FÉNY intelligens és energiával teli mivolta lévén első torzulása az intelligens végtelennek, amit a teremtő vezérelvnek neveztünk. E szeretet fénye úgy lett kitalálva, hogy megjelenéseiben szerepeljenek bizonyos jellemzők, például a végtelen teljesség ahogy mondanád: egyenes vonallal történő paradox módú leírása. Ez a paradoxon felelős azon különböző fizikai illúziós entitások alakjáért, amelyeket naprendszereknek, galaxisoknak és bolygóknak hívtok, melyek forgó mozgásukban mind lencseszerűvé fajulnak.

Kérdező: Azt hiszem, elkövettem azt a hibát, hogy elébe vágtam a folyamatnak, amelyet leírni készültél. Segítségünkre volna, ha kitöltenénk ezt az én hibámból keletkezett nagy ugrást?

Ré: Ré vagyok. Megkíséreltem áthidalni a szakadékot. Mindamellett kérdezhetsz tőlem bármiféleképp, ahogy helyénvalónak érzed.

Kérdező: Visszatérve a galaxisokról és bolygókról feltett kérdésem előttre, elárulnád, mi volt onnan a következő lépés?

Ré: Ré vagyok. A lépések – ahogy nevezitek őket – a kérdezés pontjában szimultánok és végtelenek.

Kérdező: El tudnád mondani, hogy az intelligens végtelen hogyan vált – gondjaim vannak a megfogalmazással –, hogy az intelligens végtelen hogyan individualizálódott önmagából?

Ré: Ré vagyok. Ez egy ideillő kérdés. Az intelligens végtelen felismert egy gondolatot. E gondolat a tudat, az akarat szabadsága révén került felismerésre. E gondolat a végesség volt. Ez volt az Egység Törvényének első és primér paradoxonja vagy torzulása. Így az egységes intelligens végtelen egy sokféleség felderítésére szánta el magát. Az intelligens végtelen megszámlálhatatlan lehetőségeinek köszönhetően se szeri, se száma a sokféleségnek. Következésképp a felderítés szabadon folytatódhat a végtelenségig egy örök jelenben.

Kérdező: Azt a galaxist, amelyben mi vagyunk, a végtelen intelligencia, vagy annak egy porciója teremtette?

Ré: Ré vagyok. A galaxis és minden más anyagi dolog, amikről tudsz, az intelligens végtelen egyéniesült részeinek produktuma. Amint a felderítések kezdetüket vették, ezek megtalálták gyújtópontjukat és társTeremtőkké lettek. Intelligens végtelen felhasználásával minden porció létrehozott egy-egy univerzumot és utat engedett a szabad választás ritmusainak a lehetőségek végtelen spektrumával játszva; minden egyéniesült rész a szeretet/fényt mondhatni intelligens energiába terelte, az adott univerzum úgynevezett Természeti Törvényeit alkotva így meg. Tehát minden egyes univerzum egy-egy fókuszpontban egyéniesülvén gyakorlatilag társTeremtővé vált és további változatosságokat engedett szabadjára, további intelligens energiákat teremtve így, melyek Természeti Törvények megjelenését szabályozták be vagy okozták azon vibrációs mintákban, amiket naprendszernek hívnátok. Ebből adódóan minden egyes naprendszernek saját – mondhatjuk úgy – lokális koordináta rendszere van az illúziós Természeti Törvényekből. Meg kell érteni azt is, hogy bármely denzitás vagy illúziós minta bármelyik része, függetlenül attól, hogy milyen parányi, tartalmazza – akárcsak egy hologramban – az Egységes Teremtőt, amely a végtelen. Ekképpen minden dolgok kezdete és vége az örök misztérium.

Kérdező: Elmondanád, hogy az intelligens végtelen egyéniesült része hogyan teremtette meg a galaxisunkat, és hogy ugyanez a rész teremtette- e a naprendszerünket, s ha igen, hogyan zajlott ez?

Ré: Ré vagyok. Lehet, hogy helytelenül fogtuk fel a kérdésed. Az volt a torzulásunk/benyomásunk, hogy már választ adtunk erre az adott kérdésre. Átfogalmaznád a kérdést?

Kérdező: Azon tűnődöm, hogy a naprendszer, amelyben mi most vagyunk, egycsapásra jött létre, vagy pedig a napunk született meg először, és a bolygók később.

Ré: Ré vagyok. A folyamat iránya az – illúziótok szerinti – nagyobbtól a kisebbig. Vagyis a társTeremtő, egyéniesítvén a galaxist, energiamintákat hozott létre, melyek aztán az intelligens végtelen tudatosságának több további fókuszpontjában összpontosultak. Ekképpen a naprendszert, amelyben tartózkodást tapasztaltok, a saját mintái, ritmusai és úgynevezett természeti törvényei alkotják, melyek csak rá jellemzők. Mindamellett a folyamat a galaxis örvénylő energiája felől a naprendszer, majd a bolygó örvénylő energiáján át halad az örvénylő energia tapasztalati viszonyai felé, mely a planetáris entitások első denzitású tudatosságát nyitja meg.

Kérdező: Mesélnél a planetáris entitások ezen első denzitásáról?

Ré: Ré vagyok. Minden egyes fázis az intelligens végtelen tudatosságra ébredését ismétli el. Egy planetáris környezetben minden úgy kezdődik, amit káosznak mondanál, ahol az energia irányítatlan és végtelenségében véletlenszerű. Lassanként – fogalmaitok szerint –, kialakul az öntudatnak egy összesűrűsödése. Ekképpen a Logosz mozgásba lendül. Fény érkezik, hogy formát adjon a sötétségnek, a társTeremtő mintái és vibrációs ritmusai szerint, kiépítve így egy bizonyos fajta tapasztalást. Ennek kezdete az első denzitás, a tudatosság denzitása, az ásványi és vízi lét a bolygón, mely létezése tudatát a tűzből és a szélből meríti. Ez az Első Denzitás. (vagy Első Dimenzió)

Kérdező: Ez az első denzitás hogyan lép tovább a magasabb tudatosság felé?

Ré: Az örvénylő energia, mely az általatok fénynek nevezett jelenség sajátossága, egy egyenes alkotójú csavarvonalban halad, a spiráloknak ekképpen egy kikerülhetetlen felfelé irányítást adva egy az intelligens végtelen relációjában átfogóbb létezés felé. Vagyis az első dimenziójú létezés a második denzitású leckék felé küzdi előre magát egyfajta tudatosság irányába, mely inkább növekedést foglal magában, mintsem szétbomlást vagy véletlenszerű változást.

Kérdező: Definiálnád, mit értesz növekedés alatt?

Ré: Ré vagyok. Képzeld magad elé, ha gondolod, a különbséget az első vibrációs ásványi vagy vízi lét és a bennük vagy rajtuk mozgolódni kezdő alsóbbrendű, második denzitású lények között. Ez a mozgás a második denzitás jellegzetessége: a fény felé törés vagy növekedés.

Kérdező: A fény felé törésen mit értesz?

Ré: Ré vagyok. A legegyszerűbb példa a második denzitású növekedés fény felé törésére a növény levelének törekvése a fény forrása felé.

Kérdező: Van-e fizikai különbség az első és második denzitás között? Például ha egymás mellett láthatnék egy első és második denzitású bolygót, jelen állapotomban, akkor láthatnám mindkettőt? Mindkettő fizikai lenne számomra?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. Az oktáv valamennyi denzitása tisztán látható lenne, míg ugyanez nem lenne érvényes a negyediktől a hetedikre, melyek szabad választásuk szerint nem láthatóak.

Kérdező: Hogyan jut el azután a második denzitás a harmadikba?

Ré: Ré vagyok. A második denzitás a harmadik denzitás felé tör, amely az öntudatosság denzitása. A törekvés a magasabb második denzitású formák révén zajlik, akiket harmadik denzitású lények ruháznak fel identitással olyan mértékig, hogy öntudatos tudat/test komplexumokká válnak, ezenképpen tudat/test/lélek komplexumokká lesznek és a harmadik denzitásba lépnek, mely első denzitása a lélek tudatosságának.

Kérdező: Milyen denzitású a Föld bolygónk jelenleg?

Ré: Ré vagyok. A szféra, amelyen tartózkodtok, tudat/test/lélek komplexumai létét tekintve harmadik denzitású. A tér/idő kontinuum, amiben jelenleg van, a negyedik denzitás. Ez egy némiképp nehézkes szüretet idéz elő.

Kérdező: Hogyan válik egy harmadik denzitású bolygó negyedik denzitású bolygóvá?

Ré: Ré vagyok. Ez lesz az utolsó teljes kérdés. A negyedik denzitás – ahogy mondtuk – elérkeztében úgy van beszabályozva, ahogy az óraütés történik egészkor. A naprendszeretek tér/ideje egy másfajta vibrációs konfigurációba való elő-csavarodást tett lehetővé e planetáris szférának. Ebből kifolyólag a planetáris szféra számára lehetővé válik, hogy ezek az újfajta torzulások átgyúrják. Azonban embertársaitok gondolatformái ezen átmeneti időszak során olyanok, hogy a tudat/test/lélek komplexumok mind egyéni, mind társadalmi szinten a skála teljes tartományában szétszóródnak, ahelyett, hogy – mondhatni – megragadnák a mágnes hegyét, és egyfelé vezérelnék az iránytű mutatóját. Következésképp a belépés a szeretet vibrációjába – amelyet olykor a megértés vibrációjaként emlegetnek emberek – jelenlegi társadalmi komplexumotokkal nem hatékony. Vagyis a szüret olyan lesz, hogy sokan ismétlik meg a harmadik denzitású ciklust. Vándoraitok, tanítóitok és szakértőitek energiái jelenleg mind a szüret növelésére irányulnak. De még emellett is kevesen vannak a szüretelhetők.

Eddig a Ré aspektus. Általánosságban a következők mondhatóak el. (Remélem, hogy nem nagy mértékben torzítom el a Teremtés történetet...)

Nevezzük az EGY-et az egyszerűség kedvéért Végtelen Teremtőnek. (Bár ez ugye többől áll, mint csupán ennyiből). A Végtelen Teremtő tudatára ébredt.

A Végtelen Teremtő először gondolatban létrehozta az összes lehetséges megtapasztalást, majd kereste a lehetőséget, hogy hogyan manifesztálhatná valósággá. A gyötrelem korszakában  rájött arra, hogy útjára kell engednie önmagából részeket, és ezért létrejöttek a „torzulások”.

A Teremtés három torzuláson alapszik, mely a FÉNY, a SZERETET, és a SZABAD AKARAT. (A sorrend némiképp nem világos számomra) Ezek létrejötte, torzulása tette lehetővé a további megtapasztalást, illetve teremtést.

Létrejöttek a Teremtők (Társteremtők), (Logoszok, Szub Logoszok, Szub-Szub Logoszok) melyek Galaxisok, Naprendszerek, Bolygók, Napok (Melyeket nevezhetünk Entitásoknak is) formájában manifesztálódtak, és létrehozták saját természeti törvényeiket, hogy minél jobban meg tudják magukat tapasztalni.

Létrejöttek ez által a Dimenziók, kezdve az Első Dimenziótól, a Nyolcadik Dimenzióig.

A Föld bolygó jelenleg a Harmadik Dimenzió végén jár. Mivel a Galaxisunk ciklikusan működik, ennek a Nagy ciklusnak a vége, ami nagyjából 26000 évet foglal magában, a végén jár, és 2012-ben nyíltak meg a kapuk a Negyedik Dimenzió felé. A Harmadik Dimenzió a választásról szól. (Azt hiszem, hogy elég meredek katalizátoraink vannak ennek kihasználására. )

A Negyedik Dimenzióba való bejutást egy „Szüret”-nek nevezett folyamat előz meg. Mely úgy vélem, hogy napjainkban is tart. Ebbe a Negyedik Dimenzióba való bejutásnak két feltétele van: Az egyik, hogy a lélek minimum 360 Hz rezgési tartományban, vagy a felett legyen, ugyanis a Negyedik Dimenzió ebben a frekvencia tartományban kezdődik, és azok a lelkek, akiknél nincs meg ez az érték, értelem szerűen nem léphetnek be a Negyedik Dimenzióba. A második feltétel pedig a 144 ezer Beavatott, akiknek minimum 1450 Hz a rezgési tartományuk. (De erről majd egy kicsit később, ha kapok engedélyt Dorothy-tól)

Az emberi fejlődés (és minden létező) tehát a egyes Dimenziók megértéséről, megtanulásáról, majd tovább lépéséről szól.

A végső cél pedig, hogy végig járva ezt az utat, újra az Ős Forrásba integrálódjunk vissza, ahonnan a teremtés kezdetén kiszakadtunk.

És ekkor a Teremtés újra indul. A Végtelen Teremtő újra elfelejt mindent, és kezdődik minden előröl. Ezt hívják a teremtés pulzálásának.

A Végtelen Teremtőből származunk, a részei vagyunk, így alkotva egy nagy EGYSÉG-et. Csak az egység létezik. Mindannyiunkban ott van a Forrás egy darabkája, mi magunk vagyunk a Végtelen Teremtő egy darabja, mely a végén majd hazatér, miután beteljesítettük a megtapasztalás és Dimenziók minden egyes lépcsőfokát.

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!