Apokrifek

ApokrifekA katolikus szóhasználattal apokrifek, protestáns szóhasználattal pszeudoepigrafák a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között. Némelyikük azonban egyes korábbi bibliaváltozatokban benne volt, illetve egyes mai kisebb egyházak Bibliájában szerepel (például a kopt és az etióp keresztényekében).

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A rabbik szefarim hiconimnak, azaz különálló könyveknek nevezik azokat a szamaritánus vagy eretnek iratokat, amik nem voltak benne a kánonban, azaz az ortodox zsidó gyűjteményben. Először azokra a könyvekre használták ezt a szót, amelyeket eltitkoltak a nagyközönség előtt, csak a beavatottak olvashatták. A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem volt szabad nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak. (Forrás: Wiki)

A Tizenkét Pátriárka Végrendeletei címet viselő zsidó apokrif irat egyike azoknak a népies vallási iratoknak, amelyeket a legkorábbi keresztény nemzedékek felhasználhattak hitük világának kifejtéséhez. Benne egy olyan szövegemlék maradt a kezünkben, mely jelentős részleteiben a messiásváró zsidóság gondolatvilágát tartalmazza.

APOKRIFEK

A TIZENKÉT PÁTRIÁRKA VÉGRENDELETE


 

Megosztás

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!