Barnabás evangéliuma 11-20

Megosztás

Barnabás evangéliuma 11-20

  1. fejezet: Jézus csodálatosan meggyógyít egy leprást és bemegy Jeruzsálembe

Jézus, leereszkedvén a hegyről, hogy Jeruzsálembe jöjjön, találkozott egy leprással, aki isteni sugallatra felismerte, hogy Jézus próféta. Ezért könnyekben imádkozott hozzá, mondván: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.” Jézus válaszolt: „Mit szeretnél testvérem, mit tegyek veled?”

A leprás válaszolt: „Uram, gyógyíts meg engem.”

Jézus megfeddte őt, mondván: „Bolond vagy; imádkozz Istenhez, aki megteremtett téged, és ő egészséget ad neked; mivel én ember vagyok, hasonlóképpen hozzád.”

A leprás felelt: „Ismerlek téged, Uram, ember vagy, ám az Úr szentje. Ezért imádkozz te az Istenhez, és ő majd egészséget ad nekem.”

Ezután Jézus sóhajtott és azt mondta: „Mindenható Úristen, a szent prófétáid szeretetére, adj egészséget ennek a beteg embernek.” Miután ezt elmondta, így szólt, megérintvén a beteg embert a kezével, Isten nevében: „Óh, testvérem, fogadd el az egészséged!” És amikor kimondta ezt, a leprás megtisztult, olyannyira, hogy a testét a lepra elhagyta, pontosan úgy, miként a gyermeket. Látván, nevezetesen azt, hogy meggyógyították, a leprás fennhangon felkiáltott: „Jöjj ide Izrael, hogy megkapd a prófétát, akit az Isten küldött neked.” Jézus kérlelte őt, mondván: „Testvérem, maradj békében és ne mondj semmit,” ám minél jobban kérlelte, ő annál hangosabban kiabált, mondván: „Íme, a próféta! Íme, Isten szentje!” Mely szavakra sokan, akik kifelé tartottak Jeruzsálemből visszafutottak, és Jézussal léptek be Jeruzsálembe, elbeszélvén, amit az Isten tett Jézus által a leprással.

  1. fejezet: Jézus első prédikációja az emberekhez: csodálatos tantétel Isten nevében

Jeruzsálem egész városa megmozdult ezekre a szavakra, mire valamennyien összefutottak a templomhoz, hogy lássák Jézust, aki belépett, hogy imádkozzon, ezért ebben aligha tudták visszatartani. Mire a papok könyörögni kezdtek Jézusnak, mondván: „Ezek az emberek látni és hallani akarnak téged; ezért menj fel az oromra, és ha az Isten szót ad neked, beszélj az Isten nevében.”

Ezután Jézus felment arra a helyre, ahonnan az írástudók szokásában volt beszélni. És miután csendet intett a kezével, szólásra nyitotta a száját, mondván: „Áldott legyen az Isten szent neve, akinek jó szándéka és kegyelme létrehozta az ő teremtményeit, hogy dicsőítsék őt. Áldott legyen Isten szent neve, aki megalkotta valamennyi szentje és prófétája ragyogását, mindazon dolgok előtt, hogy elküldte volna őt a világ megváltására, miként azt az ő szolgája, Dávid által szólván elmondta: „Lucifer előtt, a szentek fényességében, megalkottalak téged.” Legyen áldott az Isten szent neve, aki megalkotta az angyalokat, hogy szolgálják őt. És legyen áldott az Isten, aki megbüntette és mihasznává tette a Sátánt és az ő követőit, akik nem tisztelték azt, akit az Isten akart, hogy tisztelje. Legyen áldott az isten szent neve, aki megteremtette az embert a föld agyagából, és az ő munkái fölé helyezte őt. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kivezette az embert a paradicsomból megszegvén az ő szent szabályát. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett Ádám és Éva könnyeire, az emberi faj első szüleire. Áldott legyen az Isten szent neve, aki megbüntette Káint, a testvérgyilkost, elküldte az özönvizet a földre, felégette a három bűnös várost, csapást (küldött) Egyiptomra, megsemmisítette a Fáraót a Vörös-tengerben, szétszórta az ő népének ellenségeit, megfenyítette a hitetleneket és megbüntette a megátalkodottakat. Legyen áldott az Isten szent neve, aki kegyelemmel tekintett az ő teremtményeire, és ezért elküldte hozzájuk az ő szent prófétáit, hogy az igazságban és a becsületesség útján járjanak őelőtte; aki megszabadította szolgáit minden gonoszságtól és nekik adta ezt a földet, miként megígérte Ábrahám atyánknak és az ő fiának, mindörökké. Azután az ő szolgája, Mózes által nekünk adta szent törvényeit, hogy a Sátán ne tévesszen meg bennünket: és felmagasztalt bennünket minden nép fölé. „És testvéreim, mit tegyünk ma, hogy ne kapjunk büntetést bűneink miatt?”

És azután Jézus a legnagyobb hevességgel megdorgálta az embereket, amiért elfelejtették az Isten szavait, és csak a hiúságnak adták át magukat; megdorgálta a papokat a gondatlanságuk miatt Isten szolgálatában és világi mohóságukért; megdorgálta az írástudókat hiábavaló tan hirdetése és az Isten törvényének elhagyása miatt; megdorgálta a tudósokat, amiért az Isten törvényeit hatás nélkülivé tették hagyományaikban. És olyan bölcsen beszélt Jézus az emberekhez, hogy mind sírva fakadtak, a legkisebbtől a legnagyobbig, kegyelemért kiáltottak és könyörögtek Jézushoz, hogy imádkozzon értük; mentse meg csupán a papjaikat és vezetőiket, akikben azon a napon gyűlölet fogant Jézussal szemben, ilyen beszédet tevén a papok, az írástudók és a tudósokkal szemben. És elmélkedtek a halálán, ám az emberektől való félelmük miatt, akik úgy fogadták őt, mint Isten prófétáját, nem szóltak egy szót sem.

Jézus felemelte a kezét az Úristenhez és imádkozott, és az emberek sírva mondták: „Legyen hát, óh, Uram, legyen hát.” Az imádság végére érvén Jézus leereszkedett a templomból; és aznap eltávozott Jeruzsálemből, sokakkal, akik követték őt. És a papok gonosz dolgokat mondtak Jézusról egymás között.

  1. fejezet: Jézus figyelemre méltó félelme, és az ő imája, és Gabriel angyal csodálatos vigasztalása

Néhány nap elmúltával, Jézus, szellemmel eltelve, megértve a papok kívánságát, felment az Olajfák hegyére imádkozni. És az egész éjszakát imádsággal töltve, reggel Jézus így imádkozott: „Óh, Uram, tudom, hogy az írástudók gyűlölnek engem, és a papok szándékában áll megölni engem, a te szolgádat; ezért mindenható és kegyelmes Úristen, irgalommal hallgasd szolgád imáit, és ments meg engem a kelepcéktől, hiszen te vagy az én üdvözítőm. Tudod Uram, hogy én, a te szolgád, kereslek téged egyedül, hiszen a te igéd igaz, mely örökké tart.”

Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, íme, eljött hozzá Gábriel angyal, mondván: „Ne félj, Jézus, hiszen ezrek és ezrek, akik a mennyekben lakoznak, őrzik ruháid, és te nem fogsz addig meghalni, amíg minden be nem teljesedik, és a világ közel nem lesz a végéhez.”

Jézus arccal a földre esett, mondván: „Óh, hatalmas Úristen, milyen óriási a te kegyelmed rajtam, és mit adjak én neked Uram, mindazokért, melyeket nekem adományoztál?” Gábriel angyal válaszolt: „Emelkedj fel Jézus, és emlékezz Ábrahámra, aki hajlandó volt feláldozni az Istennek egyetlen nemzett fiát, Ismáelt, hogy beteljesítse az Úr igéjét, és a kés nem lévén képes megvágni az ő fiát, a szavamra felajánlott egy bárányt. Ezért mégis így fogsz cselekedni, óh, Jézus, az Isten szolgája.”

Jézus így felelt: „Készségesen, de hol találom meg a bárányt, látván, hogy nincs pénzem, és nem törvényes dolog ellopni?” Erre Gábriel angyal mutatott neki egy bárányt, melyet Jézus felajánlott áldozatként imádva és áldva az Isten, aki örökké dicsőséges.

  1. fejezet: A negyven napos böjtöt követően Jézus kiválaszt tizenkét apostolt

Jézus alászállt a hegyről és egyedül maradt az éjszaka a Jordán távolabbi partján és negyven napig böjtölt és negyven éjjel, nem evén semmit nappal sem éjjel, folyamatos könyörgést intézvén az Úrhoz az ő népének megváltásáért, akikhez az Isten küldte őt. És amikor a negyven nap eltelt, erősen éhezett. Ezután megjelent a Sátán neki, és számos szóval kísértette, Jézus azonban elzavarta őt az Isten szavainak erejével. A Sátán távoztával angyalok jöttek és szolgálták Jézust, amire csak szüksége volt.

Jézust, visszatérvén Jeruzsálem környékére, ismét megtalálták az emberek rendkívüli örvendezés közepette, és imádták őt, hogy velük tart; mivel a szavai nem voltak olyanok, mint az írástudóké, ám hatalommal bírtak, ezért megérintette a szívüket.

Jézus látván, hogy milyen hatalmas volt a tömegük, hogy visszatértek a szívükbe hogy az Isten törvénye szerint járjanak, felment a hegyre, és az egész éjszakát imádságban töltötte, és amikor a nappal eljött, leereszkedett a hegyről, és kiválasztott tizenkettőt, akiket apostoloknak hívott, akik között volt Júdás, akit megöltek a kereszten. A nevük: András és Péter a fivére, halászok; Barnabás, aki ezeket leírta; Mátéval, a vámszedővel; aki a vám átvételénél ült, János és Jakab, Zebedeus fiai; Tádé és Júdás; Bertalan és Fülöp; Jakab, és Iskarióti Júdás, az áruló. Számukra mindig kinyilatkoztatta az isteni titkokat; ám Iskarióti Júdást megtette az ő intézőjének, akinek az alamizsnát adták, ám mindennek ellopta egytizedét.

  1. fejezet: Jézus csodát tesz a menyegzőn, a vizet borrá változtatja

Amikor a sátoros ünnep közel volt, egy bizonyos gazdag ember mennyegzőbe ghívta Jézust és a tanítványait és az anyját. Jézus elment, s miközben ünnepeltek, a bor elkezdett kifogyni. Az ő édesanyja megszólította Jézust, mondván: „Nincs boruk.” Jézus válaszolt: „Mi közöm nekem ehhez én anyám?” Az anyja megparancsolta a szolgáknak, hogy akármit is rendel el Jézus, engedelmeskedjenek neki. Volt ott hat vízhordásra való edény, izraeli szokás szerint, hogy megtisztítsák önmagukat az imádkozáshoz. Jézus így szólt: „Töltsétek meg ezeket vízzel.” A szolgák így tettek. Jézus pedig monda nékik: „Isten nevében, adjatok inni az ünneplőknek.” A szolgák ezután vittek a ceremónia-mesternek, aki megfeddte a szolgákat, mondván: „Óh, haszontalan szolgák, miért tartogattátok a jobb bort mostanáig? Mivel semmit sem tudott arról, amit Jézus tett.

A szolgák azt felelték: „Óh, uram, itt van Isten szent embere, ugyanis ő változtatta a vizet borrá.” A ceremónia-mester azt gondolta, a szolgák lerészegedtek, ám azok, akik Jézus mellett ültek, látták az egész esetet, felemelkedtek az asztaltól és tisztelettel adóztak neki, mondván: „Bizony te vagy Isten szentje, az igaz próféta, akit az isten küldött hozzánk.”

Ezután a tanítványai hittek benne, és sokan tértek vissza a szívükbe, mondván: „Dicsérjük az Urat, aki kegyelmes Izraelhez, és meglátogatta Júda házát szeretettel, és legyen áldott az ő szent neve.”

  1. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz életről való megtérésről

Egy napon Jézus összehívta tanítványait és felmentek a hegyre, és amikor leült, a tanítványai közel jöttek hozzá; és kinyitotta a száját és tanította őket, mondván: „Nagyok a jótétemények, melyeket az Isten nekünk ajándékozott, ezért fontos hogy igaz szívvel szolgáljuk őt. És amint új bort töltenek az új tárolókba, éppen így kell nektek is új emberekké lennetek, amikor bennetek lesz az új tanítás, ami a számon fog kijönni. Bizony mondom néktek, ahogy az ember képtelen a saját szemével látni a mennyet és a földet egy időben, ugyanúgy lehetetlenség az istent és a világot (is) szeretni.”

„Akármilyen bölcs is legyen az ember, nem képes két urat szolgálni, akik ellenségesek egymással: mert ha az egyik szeretni fog titeket, akkor a másik gyűlölni fog benneteket. Ezért elmondom nektek az igazat, nem szolgálhatjátok az Istent és a világot, hiszen a világ hazugságban, kapzsiságban és rosszindulatban leledzik. Ezért nem találhattok megnyugvást a világban, ellenkezőleg, üldöztetést és veszteséget. Ezért szolgáljátok az Istent és vessétek meg a világot, ugyanis általam megnyugvásra lel lelketek. Halljátok a szavam, mert az igazságot mondom nektek.”

„Bizony, boldogok, akik gyászolják ezt a földi életet, mert megvigasztaltatnak.”

„Áldottak a szegények, akik igazán gyűlölik a világ élvezeteit, mert bővelkedni fognak gyönyörűségekben, az Isten királyságában.”

„Bizony, boldogok azok, akik esznek az Isten asztalánál, mivel az angyalok szolgálják ki őket.”

„Úgy utaztok, mint a zarándokok. A zarándok terhelheti önmagát palotákkal és mezőkkel és más földi ügyekkel az út során? Bizony nem: ám világossá tesz dolgokat és díjazza a hasznosságukat és kényelmességüket az út során. Ennek most például kellene szolgálni számotokra; és ha másik példára vágynátok, meg fogom nektek adni, azért, hogy mindazt tegyétek, amit én mondok nektek.”

„Ne mérjétek le a szíveteket földi vágyakkal, mondván. „ Ki fog minket felöltöztetni?” vagy „Ki fog nekünk enni adni?” De íme, a virágok és a fák, a madarakkal, melyeket az Isten, a mi Urunk öltöztet és táplál nagyobb dicsősséggel, mint Salamon valamennyi dicsősége. És ő képes táplálni benneteket, annak ellenére, hogy ő az Isten, aki teremtett titeket és meghívott benneteket az ő szolgálatára; aki negyven évet át mannát hullatott az égből az ő izraeli népének a pusztában, és nem szenvedhette el, hogy ruhájuk elnyűvedjen vagy tönkremenjen, habár 640.000 férfi volt, a nők és a gyermekek mellett.”

„Bizony mondom nektek, a menny és a föld elmúlhat, de az ő kegyelme rajtuk el nem múlik, akik félik őt. Ám a világ gazdagsága az ő jólétükben éhség és pusztulás. Volt egy gazdag ember, akinek bevételei növekedtek, és azt mondta: ’Mit tegyek, óh, lelkem? Le fogom rombolni a csűrjeimet, mert kicsik, újakat és nagyobbakat építek: ezért győzedelmeskedni fogsz lelkem!’ Óh, nyomorult átok! Még azon az éjjelen meghalt. Gondoskodnia kellett volna a szegényekről, és baráttá kellett volna tennie önmagát alamizsnával a világ jogosulatlan gazdagságából; mert ők hozzák a kincseket a mennyek országába.”

„Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy vámszedőnek, és ha ő mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, akkor nem adnátok egy ilyen embernek oda mindenetek, amitek csak van? Ám én azt mondom néktek, bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan kapjátok azt vissza, és örök életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten szolgálatára.”

  1. fejezet: Ebben a fejezetben a világosan érzékelhető a keresztények hitetlensége, és Mumin igaz hite

Amikor Jézus ezt mondta, Fülöp válaszolt: „Hajlandóak vagyunk az Istent szolgálni, ám vágyakozunk rá, hogy megismerjük Istent, mivel Izsaiás próféta azt mondta: ’Bizony te vagy a rejtett Isten’, és Isten azt mondta Mózesnek, a szolgájának: ’Vagyok, aki vagyok.’”

Jézus így válaszolt: „Fülöp, Isten jó, ami nélkül nem lenne jóság; Isten egy lény, aki nélkül nem lenne semmi az, ami; Isten az élet, aki nélkül nem lenne semmi, ami él; olyan nagyserű, hogy mindent kitölt és mindenhol ott van. Neki egyedül nincs megfelelője. Nem volt kezdete, és nem lesz soha vége sem, ám mindennek kezdetet adott, és mindennek véget adott. Nincs atyja vagy anyja, nincsenek fiai, sem testvérei, sem társai. És mert az Istennek nincsen teste, ezért nem eszik, nem alszik, nem hal meg, nem ébred fel, nem mozog, ám mindig megmarad emberi hasonlóság nélkül, mivel testetlen, összekeveredetlen, anyagtalan, a legegyszerűbb lényeg. Ő oly mértékben jó, hogy csak a jóságot szereti, annyira igazságos, hogy amikor büntet, vagy megbocsát, nem lehet ellentmondani. Röviden, mondom néked Fülöp, hogy itt a földön nem láthatod meg őt és nem ismerheted meg őt tökéletesen, ám az ő királyságában örökké fogod látni őt, ahol teljes boldogságban és dicsőségben leszünk.”

Fülöp így felelt: „Mester, mit mondasz? Egyértelműen írva van Izaiás könyvében, hogy az Isten a mi Atyánk; akkor hogyhogy nem voltak fiai?”

Jézus válaszolt: „A próféciákban számos példabeszédet írtak le, amiért is nem a betűre kell figyelnetek, hanem az értelemre. Ami az összes prófétát illeti, 144.000-en vannak, akiket Isten küldött a világba, homályosan szólni. Ám utánam jön minden próféta és szent Ragyogása, és világosságot gyújt a homályban, melyről a próféták beszéltek, mivel ő az Isten hírnöke. És ezt mondván Jézus sóhajtott és így szólt: „Irgalmazz meg Izraelnek, óh, Uram, és tekints szánakozva Ábrahámra és az ő magjára, azért, hogy igaz szívből szolgáljon téged.”

A tanítványai azt felelték: „Legyen hát, óh, Uram, a mi Istenünk!”

Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, az írástudók és a tudósok tették érvénytelenné az Isten törvényét a hamis próféciáikkal, ellentétben az Isten igaz prófétáinak próféciáival: ezért Isten haragos Izrael házára és ezzek a hitetlen nemzedékkel.” A tanítványai sírva fakadtak ezekre a szavakra és azt mondták: „ Könyörülj óh, Istenem, kegyelmezz a templomnak és a szent városnak, és ne adj megvetést a nemzeteknek, azért mert semmibe vették a te szent szövetségedet.” Jázus így válaszolt: „Így legyen, a mi atyáink Úristene.”

  1. fejezet: Megjelenik Isten szolgáinak üldözése a világ által, és Isten megmentő védelme

Így szólván, Jézus ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy ti legyetek az én tanítványaim. Ha pedig a világ gyűlölne benneteket, akkor lesztek az igazi tanítványaim, mivel a világ mindig is ellensége volt az Isten szolgáinak. Emlékezzetek [a] szent prófétákra, akiket megölt a világ, még Illés idejében is tízezer prófétát mészárolt le Jezabel, olyannyira, hogy alig tudott szegény Illés megszökni, és a próféták hétezer fiára, akiket Akhab kapitány házigazdája rejtett el. Óh, gonosz világ, amelyik nem ismeri Istent! Ezért ne féljetek, a fejeteken lévő hajszálak is meg vannak számlálva, hogy azok ne pusztuljanak el. Íme, a verebek és más madarak, melyekről egyetlen egy toll sem hullik le az Isten szándéka nélkül. Ezek szerint az Isten jobban törődne a madarakkal, mint az emberekkel, akiknek a kedvéért teremtett mindent? Van ember talán aki jobban törődne a cipőjével, mint az ő saját fiával? Bizony nincs. Nos, hát mennyivel kevesebbet kellene arra gondolnotok, hogy Isten elhanyagol benneteket, miközben törődik a madarakkal! És miért beszélek a madarakról? Egy falevél sem hullik le a fáról Isten szándéka nélkül.

„Higgyetek nekem, mert az igazat mondom, a világ nagyon fog félni, ha ti betartjátok szavaimat. Hiszen ha nem félne, hogy a gonoszsága leleplezésre kerül, akkor nem gyűlölne titeket, ám fél, hogy lelepleződik, ezért gyűlölni fog benneteket és üldözni. Ha azt látjátok, hogy a szavaitokat megveti a világ és nem fogadja a szívére, akkor meggyőződhettek róla, hogy az Isten mennyivel nagyobb nálatok; aki ilyen bölcs, azt megveti a világ, hiszen az ő bölcsessége őrültségnek számít, mivel pedig az Isten türelemmel viseltetik a világ iránt, miért akarjátok ezt a szívetekbe fogadni, óh, föld pora és agyagja? Türelmetekben ti birtokoljátok a lelketeket. Ezért ha valaki megüt titeket az arcotok egyik oldalán, ajánljátok fel a másikat is, hogy lesújtson rá. Nem tetszik a gonosz a gonosznak, mivel így cselekednek a legrosszabb állatok, hanem a jó tetszik a gonosznak, és az Istenhez való ima, mert ezek miatt gyűlölnek titeket. Tüzet nem lehet tűzzel kioltani, ellenkezőleg, éppenséggel vízzel; ezért azt mondom néktek, hogy a gonoszságot nem tudjátok gonoszsággal legyőzni, ellenkezőleg, hanem jóval.

Íme, az Isten, aki okozza, hogy a Nap jöjjön fel jóra és gonoszra, és hasonlóképpen az eső. Törekedjetek hát, hogy mindenkivel jót tegyetek; hiszen írva van a törvényben: ’Legyetek szentek, mivel én vagyok a ti Istenetek; legyetek tiszták, mert én tiszta vagyok; és legyetek tökéletesek, mert én tökéletes vagyok.’ Bizony mondom nektek, hogy a szolga megtanult kedvére tenni az ő urának, és ezért nem venne fel olyan öltözetet, mely nem tetszene az ő urának. A ti öltözetetek a ti szándékotok és szeretetetek. Vigyázzatok tehát, ne vágyjatok vagy szeressetek olyan dolgot, mely nem tetszene az Istennek, a mi Urunknak. Legyetek benne biztosak, az Isten gyűlöli a pompát és a világ vágyait, és ezért gyűlöl titeket a világ.”

  1. fejezet: Jézus megjövendöli elárultatását, és, leereszkedvén a hegyről, meggyógyít tíz leprást

Amikor Jézus ezt mondta, Péter felelt: „Óh, tanító, íme, már megéreztük mindannyian azt, hogy kövessünk téged, mi lesz velünk?” Jézus válaszolt: „Bizony, ti az ítélet napján mellettem ültök majd, tanúbizonyságot téve Izrael tizenkét törzse ellen.” És Jézus így szólván sóhajtott, mondván: „Óh, Uram, mi dolog ez? Hiszen kiválasztottam tizenkettőt és az egyikük a gonosztól való.”

Az apostolok mélyen elszomorodtak ezeken a szavakon; mire ő, aki ír, titokban megkérdezte Jézust könnyek között, mondván: „Óh, mester, a Sátán megtéveszt engem és ezután mihasznává válok?”

Jézus válaszolt: „Ne legyen mély bánatod Barnabás; hiszen azok, akiket az Isten a teremtés előtt kiválasztott, nem pusztulnak el. Örvendezz, mert a neved be van írva az élet könyvébe.” Jézus megnyugtatta a tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert aki gyűlöl engem, az nem bánkódott meg a szavaimon, mert nincs benne isteni érzés.” Az ő szavaira a kiválasztottak megnyugodtak. Jézus elvégezte imáját és a tanítványai azt mondták: „Ámen, úgy legyen, az Úristen mindenható és kegyelmes.” Befejezvén az ő áhítatát, Jézus lejött a hegyről a tanítványaival, és találkozott tíz leprással, akik már messziről kiáltották: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

Jézus odahívta őket magához közel, és azt mondta nekik: „Mit akartok tőlem, óh, testvéreim?” Ők valamennyien felkiáltottak: „Gyógyíts meg minket!” Jézus felelt: „Óh, milyen szerencsétlenek vagytok. Ti is annyira elveszettek vagytok, hogy ezt mondjátok ’Gyógyíts meg minket’. Nem látjátok, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti magatok. Hívjátok a mi Istenünket, aki teremtett titeket: és ő, aki mindenható és irgalmas, meg fog gyógyítani titeket.” A leprások könnyek között válaszoltak: „Tudjuk, hogy éppen olyan ember vagy, mint mi, ám te az Isten szentje vagy és az Úr prófétája; ezért imádkozz te Istenhez, és ő meggyógyít minket.”

Erre a tanítványok kérlelni kezdték Jézust, mondván: „Uram, könyörülj rajtuk.” Erre Jézus sóhajtott egyet és imádkozni kezdett az Istenhez: „Mindenható és irgalmas Úristen, légy irgalmas és hallgasd meg a te szolgád szavát: és Ábrahám, a mi atyánk, szeretetére, és a te szent szövetségedre, légy irgalmas ezen emberek kérése ügyében, és adj nekik gyógyulást.” Jézus így szólván odafordult a leprásokhoz és azt mondta: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak az Isten törvénye értelmében.”

A leprások eltávoztak és útközben megtisztultak. Amint az egyikük látta, hogy meggyógyultak, visszatért megkeresni Jézust, és ő ismaelita volt. És megtalálván Jézust meghajolt, tiszteletet adván neki, és így szólt: „Bizony te vagy Isten szentje.” És megköszönve kérlelte őt, hogy had lehessen a szolgája. Jézus így felelt: „Tízen tisztultak meg, hol van a kilenc?” És azt mondta neki, aki megtisztult: „Nem azért jöttem, hogy kiszolgáljanak, hanem, szolgálni: ezért menj, fényesítsd ki az otthonodat és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten, azért, hogy megtudják, hogy az Ábrahámnak és az ő fiainak tett ígéret az Isten királyságáról, milyen közel van.” A megtisztult leprás eltávozott, és megérkezvén az ő szomszédságába elbeszélte, hogy az Isten Jézus által munkálkodott őbenne.

  1. fejezet: Jézus csodát visz véghez a tengeren, és Jézus kijelenti, honnan érkezett a próféta

Jézus elment a galileai tengerhez, és miután hajóra szállt, hogy az ő városába, Názáretbe vitorlázzon, akkor hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, olyannyira, hogy a hajó majdnem elsüllyedt. És Jézus aludt a hajó orrában. Ezután a közelébe vergődtek a tanítványai, és felébresztették, mondván: „Óh, mester, mentsd meg magadat, mert elveszünk!” Hatalmas félelem szállta meg őket, a nagy erejű szél és a tenger ellenséges háborgása miatt. Jézus felkelt és az égre emelte szemét, mondván: „Óh, Elohim Sabaoth, könyörülj a te szolgáidon.” Ekkor, amikor Jézus ezt mondta, hirtelen elállt a szél, és a tenger megnyugodott. Ezért pedig ezek a férfiak megrémülten mondták: „És ki ez, hogy a tenger és a szél engedelmeskedik neki?” Megérkezvén Názáret városába a tengerészek az egész városban elterjesztették, amit Jézus cselekedett, mire a házat, ahol Jézus lakott annyian vették körbe, ahányan a városban laktak. És az írástudók és a tudósok bemutatkoztak neki és mondták: „Hallottuk, hogy mily dolgot tettél a tengeren Júdeában: adj nekünk ezért valamiféle jelet a saját vidékünkön.”

Jézus így válaszolt: „Ez a hitetlen nemzedék jelet keres, de nem adatik meg neki, mert nem kap prófétát a saját hazájában. Illés idejében sok özvegy volt Júdeában, ám nem küldték el őt, hogy táplálva megmentse Sidon özvegyét. Sokan voltak a leprások Elizeus idejében Júdeában, azonban csak Námán, a szíriai tisztult meg.”

Erre a lakosok feldühödtek és megragadták és felvitték egy szakadék szélére, hogy levessék. Jézus azonban átsétált közöttük, eltávozván tőlük.

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!