Barnabás evangéliuma 31-40

Megosztás

Barnabás evangéliuma 31-40

  1. fejezet

Ezután a papok húzódtak közelebb Jézushoz, és azt mondták: „Mester, törvényes dolog a császárnak adót fizetni?” Jézus odafordult Júdáshoz és így szólt: „Van nálad pénz?” És egy fillérest fogván a kezébe Jézus odafordult a papokhoz és azt mondta nekik: „Ezen a filléresen egy kép van. Mondjátok meg nekem, kinek a képe ez?” Ők azt válaszolták: „A császáré.” „Ezért, adjátok meg – mondta Jézus – a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, adjátok meg az Istennek.” Ezután zavartan távoztak el.

És íme, egy százados közeledett Jézushoz, mondván: „Uram, beteg a fiam; könyörülj meg öreg korom miatt!” Jézus így felelt: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad’” Az ember távozóban volt és Jézus így szólt: „Várj meg engem, ugyanis elmegyek a házadba, hogy imádkozzak a fiadért.” A százados azt felelte: „Uram, nem vagyok méltó, hogy te, az Isten prófétája, a házamba jöjj, elég nekem a szó, melyet mondtál a fiam gyógyulásáért; hiszen a te Istened urává tett téged minden betegségnek, amint azt az ő angyala mondta nekem álmomban.”

Ezen Jézus mélyen elcsodálkozott, és a tömeg felé fordult és így szólt: „Íme ez az idegen, több hite van, mint mindazoknak együtt, akiket Izraelben találtam.” És a századoshoz fordulván azt mondta: „Menj békével, mert az Isten, a hatalmas hit révén, melyet ő nyújtott neked, egészséget adott fiadnak.” A százados elment, és az úton találkozott a szolgáival, akik elmondták neki, miként gyógyult meg a fia. Az ember azt válaszolta: „Melyik órában múlt el a láza?” Ők azt felelték: „Tegnap, hat órakor, a forróság eltávozott tőle.”

Az ember tudta, hogy amikor Jézus azt mondta: „Izrael Úristenének kegyelme terajtad”, a fia megkapta az ő egészségét. Erre az ember, aki hitt a mi Istenünkben, és belépvén a házba, darabokra törte valamennyi saját istenét, mondván: „Csak Izrael istene létezik, az igaz és élő Isten.” Ezért mondta ő: „Senki sem fog enni a kenyeremből, aki nem imádja Izrael Istenét.”

  1. fejezet

Egy ember, képzett a törvényekben, vacsorázni hívta Jézust, azért, hogy megkísértse. Jézus tehát elment oda a tanítványaival együtt, és sok írástudó, megkísérteni őt, várt rá a házban. Történt, hogy a tanítványok leültek az asztalhoz anélkül, hogy megmosták volna a kezüket. Az írástudók szóltak Jézusnak, mondván: „A te tanítványaid vajon miért nem tartják meg az elődök hagyományait, nem mosván meg a kezüket mielőtt kenyeret esznek?” Jézus így felelt: „És én azt kérdezem tőletek, mi okból semmisítettétek meg Isten szabályát a hagyományaitok megtartásával kapcsolatban? Azt mondjátok a szegény apák fiainak: ’Tegyetek felajánlásokat és fogadalmakat a Templomnak.’”

„És fogadalmakat tettek abból a kevésből, melyből az apáikat kellett volna támogatni. És amikor az apáik pénzt szerettek volna keresni, a fiúk felkiáltottak: ’Ezt a pénzt az Istennek szenteltem’ - s emiatt az apák szenvedtek. Óh, hamis írástudók, képmutatók, az Isten használja ezt a pénzt? Bizonyára nem, mivel az Isten nem eszik, miként azt mondta az ő szolgája, Dávid próféta által: ’Egyem tehát a bika testét és igyam meg a bárány vérét? Add meg nekem a dicséret áldozatát, és ajánld fel nekem a te fogadalmadat; hiszen ha éhes lennék, nem kérnék tőled semmit, látván azt, hogy minden dolog az én kezemben van, és paradicsom bősége velem van.’ Képmutatók! Azért teszitek ezt, hogy megtöltsétek az erszényeteket és ezért ti tizedrészt kértek és pénzt.”

„Óh, nyomorultak! Másoknak a legtisztább utat mutatjátok, amelyen ti nem jártok. Az írástudóitok és a tudósaitok mások vállain fekszenek, tovább növelik a kibírhatatlan súlyt, mindeközben ti magatok nem vagytok hajlandók megmozdítani egyetlen ujjatokat sem. Bizony mondom nektek, hogy minden gonoszság, mely jelen van ebben a világban, az elődök ürügyén van itt. Mondjátok meg nekem, hogy ki által jött el a világba a bálványimádás, ha nem az elődök által? Hiszen volt egy király, aki rendkívüli módon szerette az ő atyját, akinek neve Baál volt.”

„Történt, amikor az atyja meghalt, a fia, a saját vigasztalására, elkészített egy képet, az atyja hasonlatosságára, és felállította a város piacterén. És hozott egy rendeletet, hogy mindenki, aki 15 könyök távolságra megközelíti a szobrot, legyen biztonságban, és senki, semmilyen ürüggyel ne árthasson neki. Ezért, a gonosztevők, az általuk megkapható előnyök okán, elkezdtek felajánlani a szobornak rózsákat és virágokat, és nem sokkal később a felajánlások átalakultak pénzzé és élelemmé, olyannyira, hogy elkezdték istennek nevezni, tiszteletük jeléül. Mely dolog a szokásból átalakult törvénnyé, olyannyira, hogy Baál bálványa elterjedt az egész világon; és hogy mennyire fájlalja ezt az Isten, a próféta, Izaiás által szólván: ’Valójában ez a nép hiába imád engem, mivel megsemmisítette a Törvényem, melyet az én szolgám, Mózes által adtam neki, és az elődeik hagyományait követik.’”

„Bizony mondom nektek, hogy kenyeret enni nem tiszta kézzel, nem teszi az embert tisztátalanná, mert nem az teszi az embert tisztátalanná ami belép az emberbe, hanem az, ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert.” Erre az egyik írástudó így szólt: „Ha disznóhúst ennék, vagy más tisztátalan húst, nem tenne tisztátalanná a lelkem?” Jézus azt felelte: „Az engedetlenség nem hatol be az emberbe, ám a szándék kijön belőle, a szívéből; és ezért lesz tisztátalan, amikor tiltott ételt eszik.”

Ezután az egyik tudós azt mondta: „Mester, sokat beszéltél nekünk a bálványimádás ellen, habár Izrael népének vannak bálványai, s így helytelenül cselekedtél velünk.” Jézus azt felelte: „Tudom, hogy Izraelnek manapság nincsenek fából készült szobrai, ám vannak testből készült szobrai.” Erre az összes írástudó haragosan válaszolta: „És így bálványimádók vagyunk?” Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, a szabály nem azt mondja, hogy ’Te imádd’, hanem azt, hogy ’Szeresd az Urat a te Istenedet teljes lelkedből és teljes szívedből, és teljes elmédből.’ Igaz?” – mondta Jézus. „Ez igaz.” – válaszolta mindenki.

  1. fejezet

Ezek után Jézus azt mondta: „Bizony, az összes dolog, amit az ember szeret, amiért minden mást otthagy, kivéve az ő istenét. És így a bujálkodó az ő képéért, a szajháért; a falánk és részeges az ő képéért, az ő saját testéért; és a kapzsi az ő képéért, ezüstért és aranyért; és hasonlóképpen minden más bűnös.” Ezután, aki meghívta, az szólalt meg: „Mester, melyik a legnagyobb bűn?”

Jézus így válaszolt: „Melyik a legnagyobb romlása a háznak?” Mindenki hallgatott, mire Jézus az ujjával rámutatott az alapra és azt mondta: „Ha az lap enged, a ház azonnal összeomlik, ekképpen, szükségessé válik egy újat építeni; ám ha bármelyik másik rész enged, az kijavítható. Ekképpen tehát azt mondom nektek, a bálványimádás a legnagyobb bűn, mert teljes mértékben megfosztja az embert a hitétől és következésképpen, az Istentől, így nem lesz az illetőnek lelki vonzalma. Ám minden másféle bűn meghagyja a reményt az ember számára, hogy irgalmat kap, és ezért azt mondom, hogy a bálványimádás a legnagyobb bűn.” Mindenkit lenyűgözött Jézus beszéde, mert észrevették, hogy semmiféle bölcselettel nem támadható.

Ezután Jézus így folytatta: „Emlékezzetek arra, amit az Isten mondott, és amit Mózes és Józsué írtak a Törvényben, és meg fogjátok látni, milyen súlyos ez a bűn. Isten azt mondta, Izraelhez szólva: ’Ne készíts magadnak semmiféle képet azokról a dolgokról, melyek az égben vannak, sem azokról a dolgokról, amelyek az ég alatt, azokról a dolgokról ne készíts, melyek a föld felett vannak, sem azokról, melyek a föld alatt, sem azokról, melyek a víz felett vannak, sem azokról, melyek a víz alatt. Mert én vagyok a te Istened, erős és féltékeny, aki bosszút áll e bűn miatt az atyákon és a gyermekeiken, még a negyedik generáción is.’”

„Emlékezzetek rá, hogy amikor a mi népünk elkészítette a borjút, és amikor imádták, az isten parancsára, Józsué és Lévi törzse kardot ragadott és legyilkolt közülük százhúsz ezret, akik nem könyörögtek Isten kegyelméért. Óh, borzalmas ítélete Istennek a bálványimádók felett!”

  1. fejezet

Ott állt az ajtó előtt egy ember, akinek jobb keze összezsugorodott oly módon, hogy nem tudta azt használni. Erre Jézus felemelte a szívét az Istenhez, imádkozott, és azután azt mondta: „Azért, hogy megtudjátok, az én szavaim igazak, azt mondom, az Isten nevében, ember, nyújtsd ki beteg a kezed!” Ő pedig teljes mértékben kinyújtotta, mintha soha semmi probléma nem lett volna vele.

Ezután, az Istentől való félelem miatt, elkezdtek enni. És némi evés után, Jézus ismét megszólalt: „Bizony mondom nektek, hogy jobb lenne felégetni egy várost, mint meghagyni a gonosz szokásában. Amiatt, mert ilyen az Isten haragja, ugyanis a hercegeknek és királyoknak, akiknek az Isten azért adott kardot, hogy elpusztítsák a vétkeket.”

Ezek után Jézus azt mondta: „Amikor meghívnak benneteket, emlékezzetek rá, hogy ne a legmagasabb helyre üljetek, azért, hogy ha a vendéglátóhoz egy még közelebbi barát érkezik, ne mondja a házigazda nektek, hogy ’Kelj fel és ülj lejjebb!, ami számotokra megszégyenítő. Ellenkezőleg. Üljetek a legegyszerűbb helyre, azért, hogy aki meghívott benneteket odajöjjön és azt mondja: ’Emelkedj fel barátom, és ülj ide fel’. Ekkor ugyanis nagy megtiszteltetés ér benneteket, hiszen mindenki, aki felmagasztalja magát az megaláztatik és mindenki, aki megalázza magát az felmagasztaltatik.”

Bizony mondom néktek, hogy a Sátán nem más bűn miatt, mint az ő büszkesége miatt vált semmirekellővé. Ahogyan az Izaiás próféta mondja, vádolva őt ezekkel a szavakkal: ’Kivettettél a mennyből, óh, Lucifer, ahol az angyalok szépsége és a hajnal ragyogott, bizony a földre hullott a te büszkeséged.’”

„Bizony mondom nektek, ha az ember ismerné a nyomorúságát, itt siránkozna a földön és a leginkább saját magára számítana minden más dolog fölött. Mert nem volt más oka az első embernek és feleségének, hogy száz éveken át siránkozzanak szüntelenül, Isten irgalma után sóvárogva. Mivel pontosan tudták, hogy a büszkeségük miatt buktak meg.”

És így szólván, Jézus köszönetet mondott; és még azon a napon szerte Jeruzsálemben közzétették, milyen nagyszerű dolgokat mondott Jézus, a csodát, melyet véghezvitt, az embereik pedig köszönetet mondtak Istennek és áldották az ő szent nevét.

Az írástudókban és a papokban azonban, megértvén, hogy a beszéd az ősök hagyománya ellen szólt, még nagyobb gyűlölet lobbant. És miként a Fáraó, megkeményítették szívüket, eközben igyekezvén alkalmat találni, hogy megöljék őt, de nem találtak.

  1. fejezet

Jézus eltávozott Jeruzsálemből, és a Jordánon túli sivatagba ment: és az ő tanítványai, ahogy leültek körülötte, azt mondták Jézusnak: Óh, mester, mondd el nekünk, miként bukott el a Sátán a büszkesége miatt, hiszen megértettük, az engedetlensége miatt bukott meg, és mert állandóan gonosz dolgok elkövetésére csábítja az embert.”

Jézus azt felelte: „Az Isten létrehozta a Föld anyagát és huszonkétezer évig magára hagyta anélkül, hogy tett volna vele bármit is; a Sátán, aki papként vezette az angyalokat, nagy egyetértés övezte rendelkezéseit, ismerte az Istent, s azt, hogy a Föld anyagát száznegyven és négyezer jegyzett prófécia alkotja, és az Isten Hírnökét, a Hírnök lelkét, melyet hatvanezer évvel minden más előtt teremtetett. Ezért, felháborodottan elkezdte felbujtani az angyalokat, mondván: ’Nézzétek, Isten egy napon azt akarja majd, hogy ezt a Földet tiszteljük. Éppen ezért fontoljuk meg, hiszen szellemek vagyunk, és ezért nem helyénvaló, hogy így tegyünk.’ Sokan ezért elhagyták Istent. Erre pedig azt mondta az Isten egy napon, amikor az angyalokat összegyűjtötték: „Mindegyiktek, aki engem tart az ő Urának, azonnal fejezze ki tiszteletét ennek a Földnek.”

„Azok, akik szerették az Isten, meghajoltak, ám a Sátán, azokkal, akik vele együtt voltak, azt mondta: ’Óh, Uram, mi szellemek vagyunk, és ezért nem jogos, hogy tiszteletet kelljen tennünk ennek az agyagnak.’ Miután ezt mondta, a Sátán szörnyűvé és félelmetes pillantásúvá vált, és a követői förtelmessé váltak, mert a lázadásuk miatt Isten eltávolodott tőlük, vele a szépség mellyel ő áldotta meg őket, amikor megalkotta őket, megszűnt. Amint a szent angyalok, amikor felemelték fejüket, meglátták, milyen borzalmas szörnyeteg lett a Sátán, és az ő követői, félelmükben levetették az arcukat a földre. Majd a Sátán így szólt: ’Óh, Uram, jogtalanul tettél engem undorítóvá, ám én meg vagyok elégedve emiatt, mert vágyom mindannak a megsemmisítésére, amit tenni szándékozol. És a többi ördög azt mondta: ’Borjút nekik, ne Urat, óh, Lucifer, mert te vagy az Úr.’”

„Ezt követően azt mondta az Isten a Sátán követőnek: ’Térjetek meg, és ismerjétek meg az Istent, a ti teremtőtöket.’ Ők azt válaszolták: ’Megbánjuk, hogy bármi tiszteletet is adtunk neked, mivel nem vagy becsületes, merthogy a Sátán az.’ Ezután az Isten így szólt: ’Távozzatok tőlem, óh, ti átkozottak, mivel nem kegyelmezek néktek.’ Távoztában a Sátán kiköpött egyet a Föld anyagára, és a köpetet Gábriel angyal felemelte, némi földdel együtt, s ezért mostanság minden embernek köldök van a hasán.”

  1. fejezet

A tanítványok mélyen elcsodálkozva álltak az angyalok lázadása előtt. Ezek után Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki nem imádkozik, még a Sátánnál is gonoszabb, és hatalmasabb kínokat fog elszenvedni. Mert a Sátán volt az, még a bukása előtt, akinek nem kellett félnie, és Isten nem tett mást, mint elküldte hozzá az ő prófétáját, hogy bűnbánatra hívja: ám az emberek most, hogy már az összes próféta eljött, az Isten Hírnökén kívül, aki utánam fog eljönni, mert ez az Isten kívánsága, és az, hogy én előkészítsem az ő útját, és az ember, én azt mondom, habár megtapasztalta az Isten végtelen igazságosságát, gondtalanul, félelem nélkül él, mintha Isten nem létezne. Miként azt egyik beszédében Dávid próféta elmondta: ’A bolond ember azt mondja a szívében, hogy nincs Isten. Ennek következtében az emberek erkölcstelenekké és gyalázatosakká válnak, anélkül. Hogy közülük egy is jót cselekedne.’”

„Szüntelenül imádkozzatok, óh, tanítványaim, azért, hogy kaphassatok. Mert aki keres, talál, és aki kopog, annak megnyittatik, és aki kér, megkapja. És az imádságaitokban ne látszódjon túl sok beszéd, mivel az Isten a szívet nézi, miként Salamon által mondta: ’Óh, én szolgám, add nekem a szíved.’ Bizony mondom nektek, az élő Istenre, a képmutatók pedig nagyon sokat imádkoznak a város minden részében, hogy lássák őket, és a szentek sokasága is, a szívük azonban tele van gonoszsággal, és ezért nem gondolják meg azt, amit kérnek. Szükséges az, hogy azt gondoljátok amit imádkoztok, amennyiben az a szándékotok, hogy Isten megadja azt. És most mondjátok meg nekem: ki menne el beszélni a Római kormányzóhoz, Heródeshez, hogy beszéljen vele, anélkül, hogy előtte el nem határozta kihez megy és mit fog tenni? Bizonyára senki. És ha az ember így tesz, azért, hogy egy emberrel beszéljen, akkor mit kellene tennie az embernek ahhoz, hogy az Istennel beszéljen, és kegyelmet kérjen a bűnei miatt, miközben megköszöni neki mindazt, amit megkapott tőle?”

„Bizony mondom nektek, csak nagyon kevesen imádkoznak igaz módon, és ezért a Sátánnak hatalma van felettük, mert az Isten nem olyanokat akar, akik a szájukkal tisztelik őt: akik a Templomban a szájuk[kal] kérik az ő kegyelmét, és a szívük az igazságért kiált. Még azt is mondja Izaiásnak, a prófétának, így szólván: ’Vidd el ezt a népet, mert bosszantóak számomra, mivel a szájukkal tisztelnek engem, a szívük azonban távol van tőlem.’ Bizony mondom néktek, hogy aki meggondolás nélkül imádkozik, az kigúnyolja az Istent.”

Ki lenne mondjuk az, aki elmenne Heródeshez beszélni vele, és háttal lenne hozzá képest, és szépeket mondana előtte Pilátusról, a kormányzóról, akit halálosan gyűlöl? Bizonyára senki. Nem kevesebb tehát az az ember, aki imádkozik, és nem készíti fel önmagát? A hátát mutatja az Istennek és az arcát a Sátánnak, és szépen beszél róla. Mivel szívében a gonoszságot szereti, nincs benne megbánás. Ha valaki, megsértvén benneteket, azt mondaná a szájával ’Bocsáss meg nekem’, és a kezével rátok mérne egy ütést, hogyan bocsátanátok meg neki? Ugyanígy, az Isten (sem) gyakorol kegyelmet azokon, akik a szájukkal azt mondják ’Uram, kegyelmezz nekem’, és a szívükben a hazugságot szeretik és a test bűneiről gondolkoznak.”

  1. fejezet

A tanítványok sírva fakadtak Jézus szavain és könyörögtek neki: ’Uram, taníts meg minket imádkozni.” Jézus így válaszolt: „Gondoljátok meg, hogy mit tennétek, ha a római kormányzó elfogna benneteket és halálba küldene, és ugyanezt tegyétek, amikor elmentek imádkozni. És ezek legyenek a szavaitok:

„Óh, Urunk, Istenünk, szenteltessék meg a te szent neved, jöjjön el bennünk a te királyságod, legyen meg mindig a te kívánságod, és miként a mennyben történik, úgy legyen a földön is; adj nekünk kenyeret minden napra, és bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk bűnt követnek el, és ne engedj minket kísértésbe esni, hanem szabadíts meg a gonosztól, mivel te vagy egyedül a mi Istenünk, akit dicsőség is tisztesség illet mindörökké.”

  1. fejezet

Ezután János szólalt meg: „Mester, hagy mosakodjunk, ahogyan az Isten parancsolta Mózes által.” Jézus így szólt: „Úgy gondolod, azért jöttem, hogy elpusztítsam a törvényt és a prófétákat? Bizony mondom neked, az élő Istenre, nem azért jöttem, hogy elpusztítsam, hanem hogy megtartsam. Hiszen minden próféta megtartotta az Isten törvényét, és mindazt, amit az Isten más próféták által mondott. Az élő Istenre, akik jelenlétében megáll a lelkem, senki, aki akárcsak a legkisebb szabályt is megszegi, nem lehet kedves az Istennek, A legkisebb lesz Isten királyságában, mivel nem lesz része benne. Továbbá, azt mondom nektek, egyetlen szótag az Isten Törvényéből nem hagyható el a legsúlyosabb bűn elkövetése nélkül. Azonban úgy teszek, hogy megértsétek, miért szükséges betartani amit az Isten mond Izaiás, a próféta által, ezekkel a szavakkal: ’Mosakodjatok meg és legyetek tiszták, vonjátok el a gondolatotokat a szememtől.’ Bizony mondom néktek, hogy a tenger valamennyi vize sem moshatja meg azt, aki szívében szereti a bűneit.”

„És továbbá azt mondom nektek, hogy senki sem fog az Istennek tetszően imádkozni, ha nincs megmosakodva, éppenséggel olyan bűn fogja terhelni a lelkét, mint a bálványimádás. Higgyetek nekem, az az igazság, hogy ha egy ember illendően imádkozik az Istenhez, akkor mindent megkap, amit csak kért. Emlékezzetek Mózesre, Isten szolgájára, aki az imádságával megkorbácsolta Egyiptomot, megnyitotta a Vörös tengert, és fulladásos halálba vitte a Fáraót és seregét. Emlékezzetek Józsuéra, aki megállította a Napot, Sámuelre, aki félelmében levágta a Filiszteusok megszámlálhatatlan seregét, Illésre, aki tűzesőt hozott le az égből, Elizeus feltámasztott egy halott embert, és a megannyi más szent prófétára, akik imádságuk által megkaptak mindent, amit csak kértek. Azok az emberek azonban nem a saját ügyeiket keresték, hanem csakis az Isten és az ő tiszteletére törekedtek.”

  1. fejezet

János így szólt ezután: „Jól beszéltél, óh, mester, ám hiányos a tudásunk, miként vétkezik az ember a büszkeség által.” Jézus így válaszolt: „Amikor az Isten száműzte a Sátánt, és Gábriel angyal megtisztította a földdarabot, ahová a Sátán kiköpött, az Isten megalkotott minden élőt, azokat az állatokat, melyek repülnek és azokat, melyek lábakon járnak és úsznak, és feldíszítette a világot mindazzal, amivel csak rendelkezik. Egy nap a Sátán odajött a Paradicsom kapujához, és, látván a füvet legelő lovakat, kijelentette számukra, hogy ha az a földdarab lelket kapna, az súlyos munkát jelentene a számukra; és ezért jobban tennék, ha letaposnák azt a darab földet, hogy többé ne legyen jó semmire.”

„A lovak felkeltek és haragosan elindultak, hogy berohanjanak arra a darab földre, ahol liliomok és rózsák voltak. Mire az Isten lelket adott annak a darab tisztátalan földnek, melyre a Sátán kiköpött és amelyet Gábriel angyal felhozott a (föld) tömegéből, és felébresztette a kutyát, aki, ugatásával félelmet keltett a lovakban és elkergette őket. Ezután az Isten odaadta a lelkét az embernek, miközben valamennyi szent angyal énekelt: ’Áldott legyen a te szent neved, óh. Istenünk, a mi Urunk.’ Ádám, felemelkedve lábaira, látta a levegőben az írást, mely ragyogott, mint a Nap, és azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van, és Mohamed az Isten Hírnöke.”

Erre Ádám kinyitotta a száját és azt mondta: ’Köszönöm Uram, én Istenem, hogy kegyeskedtél megalkotni engem, ám mondd meg nekem. Kérlek, mi a jelentése ezeknek a szavaknak: ’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Volt előttem másik ember is? Ezután az Isten azt mondta: ’Légy üdvözölve, óh, én szolgám, Ádám. Elmondom néked, hogy te vagy az első ember, akit megalkottam. És ő, akit láttál [megemlíteni], a te fiad, aki eljön majd a világba, sok év múlva, és az én Hírnökömem lesz, aki miatt létrehoztam az összes dolgot, aki fényt ad majd a világnak, amikor eljön, akinek lelke égi dicsőséget kapott, hatvanezer évvel azelőtt, hogy bármit is alkottam volna.’”

Ádám könyörgött az Istenhez, mondván: ’Uram, add nekem ezt az írást az ujjaim körmére.’ Ezután az Isten odaadta az első embernek az ő hüvelykujjára, hogy írva legyen; a jobb kéz hüvelykujjkörme azt mondta: ’Csak egyetlen Isten van’, és a bal kéz hüvelykujjkörme ezt mondta: ’Mohamed az Isten Hírnöke.’ Ezután atyai szeretettel megcsókolta az első ember ezeket a szavakat, megdörgölte a szemét és így szólt: ’Áldott az a nap, amikor eljössz a világba.’”

„Látván, hogy az ember egyedül van, az Isten azt mondta: ’Nem lenne jó, ha egyedül maradna.’ Ezért álmot bocsátott rá, és kivett egy bordáját a szívéhez közeli helyről, hússal töltötte ki a helyét. Abból a bordából pedig megalkotta Évát, és Ádám mellé adta feleségül. Kettejüket a Paradicsom urává tette és azt mondta: ’Íme, minden gyümölcsöt nektek adok, egyetek, kivéve az almákat, és a gabonát’, ezekről azt mondta: ’Vigyázzatok, semmiképpen se egyetek ezekből a gyümölcsökből, mert tisztátalanná váltok, olyannyira, hogy azt nem fogom kibírni. Maradjatok itt, ha abba az irányba mentek, súlyos szenvedéseket fogtok elszenvedni.’”

  1. fejezet

„Amikor a Sátán tudomást szerzett ezekről a dolgokról, felháborodásában megdühödött és a Paradicsom kapujához ment, ahol egy szörnyű kígyó, tevéhez hasonló lábakkal és körmökkel a lábain - borotvaként vágtak minden irányba -, állt őrt. Az ellenség így szólt hozzá: ’Engedj be a Paradicsomba.’”

„A kígyó azt válaszolta: ’Hogyan engedhetnélek be, [hiszen] az Isten megparancsolta nekem, hogy vesselek ki?’ A Sátán azt felelte: ’Láthatod, az Isten mennyire szeret téged; ideállított, kívül a Paradicsomon, hogy őrködj egy darab porhüvely felett, amely az ember! Ha beviszel engem a Paradicsomba, olyan szörnyűvé teszlek, hogy mindenki menekülni fog előled, és így mehetsz és kellemesen érezheted magad.’ Ezután a kígyó azt mondta: ’És miként engedjelek be a [Paradicsomba]?’”

„A Sátán így szólt: ’Hatalmas vagy: ezért, nyisd ki a szád, és besétálok a gyomrodba, és így [amikor] bemész a Paradicsomba, odaraksz a mellé a két porhüvely rög mellé, melyek újonnan kezdtek járni a földön.’ Ezután a kígyó eszerint cselekedett, és a Sátán Éva mellé rakta ki, mivel Ádám, a férje, aludt. A Sátán bemutatkozott a nő előtt, mint szépséges angyal és azt mondta neki: ’Miért nem eszel azokból az almákból és gabonából?’ Éva azt válaszolta: ’A mi Istenünk azt mondta nekünk, hogy [ha mi] eszünk [belőlük] akkor tisztátalanná válunk és ki fog minket űzni a Paradicsomból.’”

„A Sátán azt felelte: ’Nem mondott igazat! Tudnod kell, hogy az Isten gonosz és irigy, és ki nem állhatja az egyenlőséget, ellenkezőleg, mindenkit rabszolgaként tart. [Ezért] mondta meg ezt [nektek]; azért, hogy ne legyetek egyenlők vele. Ám ha te és a társad, a tanácsomnak megfelelően, esztek azokból a gyümölcsökből és [esztek] más [gyümölcsökből], akkor nem lesztek többé mások alárendeltjei, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, aki ismeri a jót és a gonoszt, és mindent megtehettek, ami csak kedvetekre van, mert egyenlők lesztek Istennel.’”

Ezután Éva evett azokból a [gyümölcsökből] és amikor a férje felébredt, elmondott [neki mindent], amit a Sátán elbeszélt neki, és ő is vett és evett a gyümölcsökből, [amikor] a felesége megkínálta őt velük. Amint azonban lenyelte a gyümölcsöt, emlékezett (Ádám) az Isten szavaira, és szerette volna megállítani az ételt, a torkára helyezte a kezét, ahol minden férfinek megvan a jel.”

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!