Barnabás evangéliuma 41-50

Megosztás

Barnabás evangéliuma 41-50

  1. fejezet

Ezek után mindketten felismerték, hogy meztelenek, és, révén szégyellték, fügefaleveleket szedtek, hogy felruházzák titkos részeiket. Amikor dél elmúlt, az Isten megjelent és hívta Ádámot, mondván: ’Ádám, hol vagy?’ Ő így válaszolt: ’Uram, elrejtőztem a jelenléted elöl, mert a feleségem és én meztelenek vagyunk és szégyelljük megmutatni magunkat előtted.’ Az Isten így felelt: ’És ki rabolta el a ti ártatlanságotokat; hiszen, ameddig nem ettetek a gyümölcsből [amely] tisztátalanná [tesz benneteket] és ami miatt nem maradhattok [tovább] a Paradicsomban?’”

„Ádám azt válaszolta: ’Óh, Uram, A feleségem, akit mellém adtál, [sürgetett] engem, hogy egyem meg, és ezért ettem belőle.’ Ezután az Isten így szólt a nőhöz: ’Miért adtál [ebből] az ételből a te férjednek?’ Éva így felelt: ’A Sátán megtévesztett engem, és ezért ettem [a gyümölcsből].’ ’És miként lépett be ez a mihaszna a [kertbe]?’ – kérdezte az Isten. Éva azt mondta: ’A kígyó, aki az északi kapunál áll, hozta őt ide mellém.’”

„Ezután az Isten így szólt Ádámhoz: ’Azért, mert a te feleségedre [hallgattál] és ettél a gyümölcsből, átkozott legyen a föld a munkáidban; szedret és tüskebokrot teremjen neked, és az arcod verejtékével edd a kenyeret. Emlékezz, hogy földből vagy és a földhöz térsz vissza.’ És Évához szólván azt mondta: ’És te, aki [hallgattál] a Sátánra, és az ételt a te férjednek adtat, élj a férfi uralma alatt, aki úgy tart téged, mint egy szolgát, és fájdalommal szüld meg gyermeked.’”

„És a kígyót szólítván, az Isten hívta Mihály angyalt, aki az Isten kardját tartja, [és] azt mondta: ’Először is, vidd ki ezt a gonosz kígyót a Paradicsomból, és amikor kívül van, vágd le a lábait: hogy amikor menni szeretne, a földön kelljen vonszolnia a testét.’ Ezek után a Sátánt hívta, aki nevetve jött, és azt mondta neki: ’Mivel semmirekellő vagy, becsaptad [Ádámot és Évát] és tisztátalanná tetted őket, azt kívánom, hogy minden [tőlük] és a gyermekeiktől való tisztátalanság – [amelyet] igazán megbánnak és szolgálnak engem – előjövén a testükből és a kerüljön a te szádba, és hogy jól lakj a tisztátalansággal.’”

„A Sátán ezután borzalmas morgást hallatott, és azt mondta: ’Mivel az a szándékod, hogy engem egyre rosszabbá tegyél, ezért meg fogom tenni a saját érdekemben, amire csak képes vagyok!’ Az Isten ezután így szólt: ’Távozz átkozott, a jelenlétemből!’ A Sátán ezután elment, az Isten pedig azt mondta Ádámnak [és] Évának, akik mindketten zokogtak: ’Menjetek ki a Paradicsomból, és vezekeljetek, és ne hagyjátok, hogy a reményetek elhaljon, mivel elküldöm a fiatokat, hogy a magja feloldja a Sátán uralmát az emberi fajon, mivel mindent megadok neki, aki el fog jönni, a Hírnökömnek!’”

„Az Isten elrejtette önmagát [Ádám és Éva elöl] és Mihály angyal kikergette őket a Paradicsomból. Ezután Ádám megfordult, írást látott a kapu felett: ’Csak egyetlen Isten van és Mohamed az Isten Hírnöke.’ Zokogva azt mondta: ’Legyen meg az Isten kedvére, óh, fiam, jöjj el gyorsan és vezess ki minket a nyomorúságból.’ És így – mondta Jézus – a Sátán és Ádám vétkezett a büszkeségük miatt, az egyik ember által megvetett, a másik pedig egyenlővé akarta tenni magát az Istennel.”

  1. fejezet

Ezután az elbeszélés után a tanítványok sírva fakadtak, és Jézus is sírt; amikor meglátták, sokan jönnek, őt keresvén, mivel a papi vezetők tanácsot tartottak, maguk között, hogy megfogják őt a beszédében. Ezért levitákat küldtek és néhány írástudót, hogy kérdezzék őt, mondván: „Ki vagy te?”

Jézus beismerte az igazságot és azt mondta: „Nem vagyok a Messiás.” Ők így szóltak: „Te vagy Illés, vagy Jeremiás, vagy bármelyik ősi próféta?” Jézus azt felelte: „Nem.” Ezután azt kérdezték: „Ki vagy te? Azért mondd meg, hogy tanúskodhassunk azok előtt, akik küldtek minket.” Jézus ezután azt válaszolta: „Én vagyok a hang, mely mindenhol kiált Júdeában, és azt kiáltja: ’Készítsétek elő az Úr Hírnökének útját’, miként az Ézsiásnál meg van írva.”

Azt mondták: „Ha nem te lennél a Messiás, vagy Illés, vagy bármelyik próféta, akkor miként prédikálhatsz új tanokat és teheted nagyobbá magad, mint a Messiás?” Jézus azt felelte: „A csodák, melyeket Isten a kezem által hajt végre azt mutatják, hogy amit beszélek, az az Isten kívánságára történik; egyébként valóban nem tehetném magam annak a személynek, akiről beszéltek. Hiszen nem vagyok méltó, hogy meglazítsam a gatyamadzagját, vagy a cipőfűzőjét az Isten Hírnökének, akit ’Messiásnak’ neveztek, aki előttem jött létre és utánam fog eljönni, és elhozza az igazság igéjét, így az ő hite soha nem ér véget.”

A leviták és az írástudók zavartan eltávoztak, és mindent elmeséltek a főpapoknak, akik azt mondták: „Az ördög ül a hátán, aki mindent elmond neki.” Ezután Jézus azt mondta a tanítványainak: „Bizony mondom nektek, népünk vénjei és vezetői az alkalmat keresik velem szemben.” Ezután Péter azt mondta: „Ezért ne menj többé Jeruzsálembe.” Mire Jézust azt válaszolta: „Bolond vagy, és nem tudod, mit beszélsz, hiszen szükség van arra, hogy sok-sok üldöztetést szenvedjek el, mert valamennyi próféta és az Isten szentje is szenvedett. Ám ne féljetek, hiszen vannak akik velünk vannak és vannak, akik ellenünk.”

És ezeket mondván, Jézus eltávozott és a Tábor hegyhez ment, és ott felment vele Péter; Jakab, és János; az ő testvére; vele, aki ezeket leírja. Ahol is hatalmas fény ragyogott felette, és a ruhája olyan fehér lett, mint a hó és az arca tündökölt, mint a Nap; és íme, eljött Mózes és Illés, beszélgettek Jézussal mindazon szükséges dolgokról, melyek el fognak jönni a fajunkra és a szent városra.

Péter szólalt meg, mondván: „Uram, jó itt lenni. Ezért, ha akarod, felállítunk három sátrat, egyet neked, és egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” És miközben beszélt, fehér felhő lepte be őket, és egy hangot hallottak szólni, mondván: „Íme az én szolgám, akiben kedvem telik, hallgassátok őt.”

A tanítványokat félelem töltötte el, és arccal a földre estek, mint a halottak. Jézus lement, és felemelte az ő tanítványait, mondván: „Ne féljetek, mert az Isten szeret benneteket, és azért tette ezt, hogy higgyetek a szavaimnak.”

  1. fejezet

Jézus lement a nyolc tanítványokhoz, akik vártak rá alant. És a négy említett elmondta a nyolcnak, amit látott: és így, ettől a naptól kezdve elszállt minden kétségük Jézust illetően, kivéve Iskarióti Júdást, aki nem hitt el semmit. Jézus leült a hegy lábánál és a vad gyümölcsökből ettek, mert nem volt kenyerük. Később azt mondta András: „Sok dolgot elbeszéltél nekünk a Messiásról, ezért légy oly kedves mondj el nekünk mindent világosan.” Hasonlóképpen a többi tanítvány is esedezett hozzá.

Ennek megfelelően Jézus így szólt: „Mindenki, aki dolgozik, a befejezésig munkálkodik, hogy örömet találjon benne. Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten, mert igazából ő tökéletes, nincs szüksége megelégedésre, megértvén, hogy önmaga elégedett. És így, munkálkodni kívánván, minden dolgok előtt megteremtette az ő Hírnökének a lelkét, akiért elhatározta a mindenség megteremtését, azért, hogy a teremtmények örömet és áldást találjanak Istenben, hiszen az ő Hírnöke minden teremtményben gyönyörűséget talál, akiket az ő szolgájának jelöltek ki. És mert ez a helyzet, védjem meg, mert ő így akarta?”

„Bizony mondom nektek, hogy mindegyik próféta, amikor eljön, egy nemzethez születik csupán, az Isten kegyelmének jelében. És így, a szavai nem terjednek túl azokon az embereken, hogy megmentse őket, mint akikhez küldték őket. Amikor azonban az Isten Hírnöke eljön, az Isten mintegy nekiadja a pecsétjét, hogy a világ minden nemzete számára megváltást hozzon, hogy megkapja az ő tanait. Hatalommal jön el az istentelenek felett, és elpusztítja a bálványimádást, olyannyira, hogy összezavarja a Sátánt, hiszen megígérte Ábrahámnak, mondván: ’Íme, magodban megáldom a föld valamennyi törzsét, és ahogy összetörted darabokra a bálványokat, óh, Ábrahám, tegyen ugyanígy a magod is.’”

Jakab így válaszolt: „Óh, mester, mondd el nekünk, kiben teljesül be ez az ígéret, hiszen a zsidók azt mondják: ’Izsákban’, és az izmaeliták azt mondják ’Izmaelben’.” Jézus így válaszolt: „Dávid, akinek ő a fia volt, milyen származású?” Jakab így felelt: „Izsáktól való, mert Izsák atyja Jákob volt, és Jákob atyja Júda, aki Dávid leszármazottja.”

Ezután Jézus így szólt: „És az Isten Hírnöke, amikor el fog jönni, milyen származású lesz?” A tanítványok azt felelték: „Dávidtól való.” Erre Jézus azt mondta: „Becsapjátok saját magatokat, hiszen Dávid lélekben az urának nevezi, így szólván: ’Az Isten azt mondta az én uramnak, hogy ülj a jobbom felől, amíg az ellenségeid nem teszem zsámolyoddá. Az Isten elküldi a te uralkodói pálcádat, melynek uralma lesz az ellenségeid között.’ Ha az Úr Hírnöke, akit Messiásnak hívtok Dávid fia lenne, akkor Dávid hogyan szólíthatná őt uramnak? Higgyetek nekem, bizony mondom nektek, hogy az ígéret, melyet Izmael kapott, nem Izsákban (ölt testet).

  1. fejezet

A tanítványok azt mondták: „Óh, mester, Mózes könyvében írva vagyon, hogy az ígéret Izsákban ölt testet.” Jézus sóhajtva felelte: „Így van megírva, ám nem Mózes írta, sem Józsua, hanem a mi rabbijaink, akik félték az Istent!” Bizony mondom nektek, hogy ha megfontoljátok Gábriel angyal szavait, akkor felfedezitek, a gonoszságot az írástudóinkban és tudósainkban. Hiszen az angyal azt mondta: ’Ábrahám, az egész világ meg fogja tudni, mennyire szeret téged az Isten, ám honnan fogja a világ megismerni azt a szeretet, amivel te viseltetsz az Isten iránt? Bizony szükség van arra, hogy tegyél valamit az Isten iránt érzett szereteted kimutatására.’ Ábrahám azt felelte: ’Íme, az úr szolgája, készen vagyok megtenni bármit, amit az Isten kívánna.’”

„Ezután az Isten szólt, mondván Ábrahámnak: ’Fogd a fiad, az elsőszülöttedet, Izmaelt, és gyere fel a hegyre, hogy feláldozd őt.’ Hogyan lehetne Izsák az elsőszülött, hiszen amikor Izsák született, Izmael hétéves volt?’” Ezután azt mondták az apostolok: ’Nyilvánvaló a megtévesztés a tudósaink részéről, ezért mondd el nekünk az igazat, hiszen tudjuk, téged az Isten küldött.’ Jézus erre azt felelte: „Bizony mondom nektek, a Sátán arra törekszik, hogy megsemmisítse az Isten törvényeit, és ezért ő, és követői, a képmutatók és a gonosztevők, az előbbiek a hamis tannal, az utóbbiak az erkölcstelen élettel, a mai napig megfertőztek majdnem mindent, ezért az igazság alig található. Jaj, a képmutatóknak! E világ dicsérete miatt sérelmek és pokoli gyötrelmek várnak rájuk.”

„Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten Hírnöke maga a ragyogás, aki boldogságot hoz mindenre, amit az Isten alkotott, mivel a megértés és a tanács szelleme díszíti őt, a bölcsesség és a hatalmasság, a félelem és a szeretet szelleme, az elővigyázatosság és a mértékletesség szelleme, fel van díszítve a jótékonykodás és az irgalom szellemével, az igazságosság és a jámborság szellemével, a szelídség és a türelem szellemével, melyeket az Istentől kapott, háromszoros mértékben, ahhoz képest, amit a többi teremtménynek adott.”

„óh, áldott idők, amikor eljön ő a világba! Higgyetek nekem, hogy már láttam őt és kifejeztem tiszteletemet számára, pontosan úgy, ahogy minden próféta látta őt: látván, hogy az ő szellemét az Isten adta neki, prófétálásra. És amikor láttam őt, a szívem megtelt vigasztalással, szólván: Oh, Mohamed, az Isten legyen veled, és tegyen engem méltóvá arra, hogy megoldjam sarud szíját, hiszen ezt cselekedvén hatalmas próféta leszek és az Isten szentje.” És ezeket mondván Jézus köszönetét fejezte ki az Istennek.

  1. fejezet

Ekkor Gábriel angyal eljött Jézushoz, és bölcsességgel beszélt hozzá, mi is hallottuk a hangját, amint azt mondja: „Emelkedj fel és menj el Jeruzsálembe!” Ennek megfelelően Jézus elindult és felment Jeruzsálembe. És a sabbath napján belépett a Templomba, és elkezdte tanítani az embereket. Erre összefutottak az emberek, összegyűlvén a Templomba, köztük főpapok és papok, akik közel húzódtak Jézushoz, így szólván: „Óh, mester, azt mondták nekünk, hogy gonosz dolgokat mondasz rólunk, ezért vigyázz, különben rossz dolog történik veled.” Jézus azt felelte: „Bizony mondom nektek, hogy valóban gonosz dolgokat beszélek a képmutatókról, ezért ha ti képmutatók vagytok, akkor ellenetek beszélek.” Ők azt válaszolták: „Ki a képmutató? Mondd meg világosan!”

Jézus így felelt: „Bizony mondom nektek, hogy az, aki azért tesz jó dolgot, hogy az emberek lássák, még akkor is képmutató, mivel munkálkodása nem hatol be az emberi szívbe, mely nem látható, ezért hátrahagy mindenféle tisztátalan gondolatot és mocskos vágyat. Tudjátok ki a képmutató? Az, aki a nyelvével szolgálja az Istent, ám a szívével embereket szolgál. Óh, nyomorult ember! Halálakor minden jutalmát elveszíti. Ezzel kapcsolatban mondta Dávid próféta: ’Ne a hercegekbe helyezzétek a bizalmatokat, és az emberek gyermekeibe [sem], hiszen a halál pillanatában az ő gondolataik elvesznek.’ Nem. A halál előtt úgy találják, hogy megfosztották őket a jutalomtól, „emberi” mivoltuk miatt, miként azt Jób mondta, az Isten prófétája: ’Bizonytalan, így hát soha nem folytatódik egy tartózkodás alatt.’ Így tehát aki ma dicsér téged, holnap mocskolni fog, és ha ma szándéka szerint megjutalmaz téged, holnap örömest kifoszt majd. Jaj lesz akkor a képmutatóknak, mert a jutalmuk hiábavaló. Az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, képmutatók rablók, és szentségtörést követnek el, amennyiben úgy használják a Törvényt, hogy jó színben tűnjenek fel, és meglopják az Isten dicsőségét, akit egyedül megillet a dicséret és a tisztesség mindörökké.”

Továbbá azt mondom nektek, hogy a képmutatóknak nincsen hitük, hiszen ha elhinnék, hogy az Isten mindent lát, és szörnyű ítélettel bünteti a gonoszságot, akkor megtisztítanák a szívüket, melyek, mivel hogy nincs hitük, teljes egészében gonoszságban leledzik. Bizony mondom nektek, a képmutatók olyanok, mint egy sír, melynek [a külseje] fehér, ám belül tele van romlottsággal és férgekkel. Így tehát, óh, ti, papok, szolgáljátok az Istent, mert isten alkotott benneteket, és megkért erre titeket, én pedig azért szólok ellenetek, mert az Isten szolgái vagytok; ám ha mindent a nyereség érdekében tesztek, eladtok és vásároltok a templomban, mint a piactéren, nem véve figyelembe, hogy az Isten Temploma az imádság háza, és nem pedig a kereskedőké, ezáltal rablók barlangjává alakítjátok. Ha mindezt azért teszitek, hogy örömet szerezzetek az embereknek, és Istent kívül helyezitek elmétekből, akkor ellenetek kiáltok, mert a gonosz gyermekei vagytok, és nem Ábrahám fiai, aki elhagyta atyja házát az Isten irányában mutatott szeretete miatt, és hajlandó volt megölni a saját fiát. Jaj nektek papok és tudósok, ha ilyenek vagytok, az Isten elragadja tőletek a papságot!”

  1. fejezet

Jézus ismét megszólalt, mondván: „Egy példát hozok fel számotokra. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, és sövényt készített számára, hogy a vadállatok ne tapossák le. És a közepén pedig sajtót épített a bor számára, ezt követően pedig ráhagyta a földművesekre. Aztán pedig, amikor eljött a bor összegyűjtésének ideje, elküldte a szolgáit, akiket, amikor a földművesek megláttak, néhányat megköveztek, néhányat megégettek, és másokat késsel hasítottak szét. Sokszor megtették ugyanezt. Mondjátok meg nekem, hogy a szőlősgazda mit tesz a földművesekkel?”

Mindegyikük azt válaszolta: „A gonoszság miatt bölcs dolog lesz őket elpusztítani, és a szőlőskertet átadni más földműveseknek.” Jézus erre azt felelte: „Hát nem tudjátok, hogy a szőlőskert Izrael Háza, és hogy a földművesek Júda és Jeruzsálem népe? Jaj nektek, mert Isten megharagudott rátok, miután az Isten túl sok prófétáját hasítottátok szét, ezért hát Akháb idejében senkit sem találtak, aki eltemesse Isten szentjeit!” És amikor ezt mondta, a főpapok meg akarták ragadni, ám féltek a köznéptől, mely nagyra tartotta őt.

Ezután Jézus, látván egy nőt, akinek születésétől fogva, a föld felé hajlott a feje, azt mondta: „Emeld fel a fejed óh, asszony, Isten nevében, azért, hogy ezek lássák, hogy igazat szólok, és azt, hogy ő megteszi amit bejelentek.” Ezt követően a nő teljes testében kiegyenesedett, magasztalva az Istent. A főpap felkiáltott, így szólván: „Ezt az embert nem az Isten küldte, látható, nem tartja meg a szombatot; hiszen meggyógyította ezt a beteg embert.”

Jézus azt felelte: „Most pedig mondjátok meg nekem, törvénytelen dolog szombat napján beszélni, és imádkozni mások megváltásáért? És ki az közöttetek, aki ha sabbath van és az ő szamara vagy ökre beleesik az árokba, akkor nem húzza ki, mert szombat van? Bizonyára senki. És akkor én megtörtem volna a sabbath napját, meggyógyítván Izrael egyik lányát? Bizony, itt van a ti ismert képmutatásotok! Óh, hányan vannak közöttetek, akik félnek attól, hogy a másik szemét bántja egy szalmaszál, miközben egy gerenda áll készen, hogy leverje a fejüket! Óh, hányan vannak, akik félnek egy hangyától, de nem törődnek az elefánttal!” És ezeket mondván, kiment a Templomból, ám a papok felháborodva dühöngtek maguk között, hiszen nem voltak képesek megfogni őt, és rákényszeríteni saját akaratukat, amint azt atyáik tették Isten szentjei ellen.

  1. fejezet

Jézus, prófétai szolgálatának második évében, elhagyta Jeruzsálemet és lement Nainba. Ahol is, amint közeledett a város kapujához, a lakosok éppen egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a sírhoz, akit mindenki siratott. Amikor Jézus megérkezett, a férfiak felismerték, hogy ő Jézus, a Galileából származó próféta, s könyörögni kezdtek a halott férfiért, hogy mivel próféta, támassza őt fel, a tanítványai is 0hasonlóképpen cselekedtek. Jézus erre nagyon megijedt, és az Istenhez fordulva azt mondta: „Vigyél el engem ebből a világból, mert a világ megőrült, és már majdnem Istennek hívnak engem.” És így szólván, sírva fakadt.

Ezután eljött Gábriel angyal, és így szólt: „Óh, Jézus, ne félj, az Isten hatalmat adott neked minden gyengeség felett, oly mértékben, hogy mindaz, amit az Isten nevében ajánlasz fel, teljes mértékben meg fog valósulni.” Jézus erre felsóhajtott, és azt mondta: „Legyen meg a te akaratod, az Úristen mindenható és irgalmas.” És így szólván, Jézus közelebb húzódott a halott anyjához, és sajnálatát fejezte ki neki: „Asszony, ne sírj.” És megfogván a halott kezét, azt mondta: „Azt mondom neked fiatalember, az Isten nevében, emelkedj fel gyógyultan!” Amire a fiú magához tért, s emiatt mindenkit félelem töltött el, mondván: „Az Isten hatalmas prófétát támasztott közöttünk, s ő meglátogatta az ő népét.”

  1. fejezet

Abban az időben a római hadsereg tartózkodott Júdeában, a mi országunk ki volt szolgáltatva nekik az atyáink bűnei miatt. Szokásban volt a rómaiak között, hogy hívják az Istent és imádkoznak hozzá, hogy bármilyen újfajta dolgot megtegyenek a köznép javára. És ennek megfelelően [néhány] katona Nainban időzött, egyiküket megfeddték, majd egy másikat, mondván: „Az egyik istenetek meglátogatott benneteket, és nem fordítotok rá figyelmet. Bizonyára, ha a mi egyik istenünk meglátogatna bennünket, mindenünket odaadnánk neki, amink csak van. és látjátok, mennyire féljük a mi isteneinket, hiszen a képeiknek mindenből a legjavát adjuk, abból, amink van.”

A Sátán cselekedett így, hogy ezzel a beszéddel kisebb lázadást keltsen Nain emberei között. Jézus azonban nem maradt Nainban, hanem tovább ment Kafarnaumba. Olyan nagy zavar támadt Nainban, hogy néhányan azt mondták: „Ő a mi Istenünk, aki meglátogatott bennünket”. Mások azt mondták: „Isten láthatatlan, ezért senki sem látta őt, még Mózes sem, az ő szolgája, ezért ő nem Isten, sokkal inkább a fia.” Mások így szóltak: „Ő nem az Isten, sem az Isten fia, hiszen az Istennek nincs teste, hogy bármit nemzzen, azonban ő Isten hatalmas prófétája.” És így bujtogatott a Sátán, Jézus profetikus szolgálatának harmadik évében, súlyos pusztulást hozva népünkre ebből adódóan.

Jézus bement Kafarnaumba, s amikor a városlakók megismerték őt, összegyűjtötték valamennyi betegüket, amennyi csak volt, és lerakták őket annak a háznak a tornáca elé, ahol Jézus megszállt a tanítványaival. És szólítván Jézust, esdekeltek hozzá, gyógyítsa meg őket. ezután Jézus mindegyikükre rátette a kezét, így szólván: „Izrael Istene, a te szent nevedre, adj egészséget ennek a beteg embernek”. Erre valamennyien meggyógyultak. Sabbath napján Jézus belépett a zsinagógába, és valamennyi ember összefutott, hogy hallja őt beszélni.

  1. fejezet

Az írástudók aznap Dávidnak azt a zsoltárát olvasták, melyben azt mondja Dávid: „Amikor időt találok rá, becsületesen fogok ítélkezni.” Ezután, a próféta olvasását követően, Jézus felemelkedett, és csendet intett a kezével, és kinyitva a száját, így beszélt: „Testvérek, hallottátok a szavakat, Dávid próféta által elbeszélve, miszerint ha ő időt talál rá, becsületesen ítélkezik. Őszintén mondom nektek, hogy számos bíró, ítélkezésében abba a hibába esik, hogy az ítélkezés miatt ítélkezik, ami nem helyes, és azt is jelenti, hogy idő előtt ítélkezik. Ezért atyáink Istene ránk kiált az ő prófétája, Dávid által, mondván: ’Becsületesen ítéljetek, óh, emberek fiai.’”

„Nyomorultak ezért mindazok, akik kiállnak az utcasarkokra, és nem tesznek egyebet, mint megítélik mindazokat, akik elhaladnak arra, mondván: ’Ez az ember tisztességes, ez csúnya ember, emez jó, az meg rossz.’ Jaj nekik, mert kiveszik a jogart az ítéletükkel az Isten kezéből, aki azt mondja: ’Én vagyok a tanú és a bíró, a rangomra való tekintettel pedig nem adom oda senkinek.’ Bizony mondom nektek, hogy ezek bizonyítják azt, amit ők soha sem láttak és valójában nem hallottak, és ítélkeznek anélkül, hogy megalapoznák ítéleteiket. Ezért ők utálatosak a földön az Isten szemében, aki súlyos ítéletet hoz rájuk az utolsó napon.”

„Jaj nektek, Jaj nektek, akik a gonosz jóságáról beszéltek, és a gonoszt jó dolognak nevezitek, mert az Isten elítél benneteket mint gonosztevőket, aki a jó létrehozója, és nem nyilváníthatja a Sátánt jónak, mert ő minden gonoszság eredete. Gondoljátok meg, hogy milyen büntetés vár rátok, és milyen iszonyatos az isten büntetése alá kerülni, mely azokra sújt le, akik pénzért ítélik el a vádlottat, és nem az árvák és özvegyek támogatói. Bizony mondom nektek, hogy az ördögök reszketnek az ilyen eseteket követő ítélet miatt, mert olyan szörnyű lesz az. Ti emberek, akik mint bírák léptek fel, tekintet nélkül más dolgokra, sem rokonokra, sem barátokra, sem becsületre, sem nyereségre, csak istenfélelemmel eltelvén az igazság iránt, amit kutattok a legnagyobb gondossággal, mert csak ez tart benneteket biztonságban az Isten ítéletében. Ám figyelmeztetlek benneteket, könyörtelenül lesz megítélve az, aki irgalmatlanul ítél.”

  1. fejezet

„Mondd el nekünk, óh, ember, te, aki megítélsz más embereket, nem tudod, hogy minden embernek az eredete pontosan ugyanaz az agyag? Nem tudjátok, hogy senki sem elég jó ahhoz, hogy megváltson, csak az Isten egyedül? Ezért minden ember hazug és bűnös. Higgy nekem ember, ha másokat megítélsz a saját szíved hibájából, eszerint leszel te is megítélve. Óh, milyen veszélyes ítélni! Óh, milyen sokan pusztultak el hamis ítélet miatt! A Sátán arra ítélte az embert, hogy aljasabb legyen, mint önmaga, ezért fellázadt az Isten ellen, az ő teremtője ellen, ezért megátalkodott ő – tudomásom van erről, mert beszéltem vele. Első szüleink úgy ítélték meg, hogy a Sátán beszéde jó, ezért kivetették őket a Paradicsomból, és elítélték valamennyi leszármazottjukat. Bizony mondom nektek, az élő Istenre, akinek jelenlétében állok, a hamis ítélet valamennyi bűn atyja. Mivelhogy nincs bűn szándék nélkül, és nincs szándék, melyet ő ne ismerne. Jaj ezért a bűnösnek, aki ítélettel ítéli a bűnt kiválóságnak és a jóságot méltatlannak; aki elutasítja a jóságot és a bűnt választja. Bizony el fogja viselni az elviselhetetlen büntetést, amikor az Isten eljön és megítéli a világot.”

„Óh, hányan pusztultak el hamis ítélet miatt és hányan állnak közel a pusztuláshoz! A fáraó Mózest és Izrael népét istentelennek ítélte, Saul Dávidot méltónak ítélte a halálra, Akháb elítélte Illést, Nabukonodozor a három gyermeket, akik nem akarták imádni az ő hamis isteneiket. Két vén elítélte Zsuzsannát, és valamennyi bálványimádó fejedelem elítélte a prófétákat. Óh, félelmetes isteni ítélet! A bíró elpusztul, az elítélt megmenekül. És ezért, óh, ember, nem meggondolatlanság hát, amikor ártatlant ítélnek el?”

Milyen közel; amikor a jót megközelítette, hogy tönkretegye hamis ítélettel, látható József és testvérei esetében, akik eladták őt az egyiptomiaknak, Áron és Mirjam, Mózes nővérei révén, akik elítélték fivérüket. Jób három barátja elítélte az Isten ártatlan barátját, Jóbot. Dávid elítélte Mefibosetet és Uriahot, Círus elítélte Dánielt, hogy oroszlánok étele legyen, és sokan vannak mások is, akik a pusztulás közelébe jutottak. Ezért azt mondom nektek, ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”

És amikor Jézus befejezte a beszédét, sokan nyomban megtértek, megbánván bűneiket, és készségesen hátrahagyva mindent, hogy vele menjenek. Jézus azonban azt mondta: „Maradjatok otthonaitokban, és elhagyván a bűnt, szolgáljátok az Istent félelemben, és így megmenekültök, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy másokat szolgáljak.” És ezeket mondván, kiment a zsinagógából és a városból a sivatagba, hogy imádkozzon, mert nagyon szeretett egyedül lenni.

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!