Barnabás evangéliuma 51-60

Megosztás

Barnabás evangéliuma 51-60

  1. fejezet

Amikor az Úrhoz imádkozott, a tanítványai odajöttek és azt mondták: „Óh, mester, két dolgot szeretnénk tudni, az egyik, hogy hogyan beszéltél a Sátánnal, akiről mindazonáltal azt mondod, hogy megátalkodott; a másik, hogy Isten eljön ítélni az ítélet napján.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, szánalmat érzek a Sátán iránt, ismervén az ő bukását, és szánalmat érzek az emberiség iránt, akit bűnre csábít. Ezért imádkoztam és böjtöltem a mi Istenünkhöz, aki szólt hozzám Gábriel angyala által: ’Mit keresel Jézus és mi a te kívánságod?’ Én azt feleltem: ’Uram, te tudod, hogy milyen gonosz a Sátán, és ő az oka a kísértései révén sokak pusztulásának; ő a te teremtményed, Uram, akit te alkottál, ezért, Uram, irgalmazz neki.’ Az Isten így válaszolt: ’Jézus, íme, én megbocsátok neki. Csak annyit kell mondania, hogy ’Uram, Istenem, vétkeztem, irgalmazz nekem’, és én megbocsátok neki és visszahelyezem őt az ő első fényébe.’ ’Nagyon megörültem’ – mondta Jézus, amikor meghallottam ezt, ebben híve, én hoztam létre ezt a békét. Ezért szólítottam a Sátánt, aki eljött, mondván: ’Mit kell tennem érted, óh, Jézus?’ Én azt feleltem: ’Magadért kell tenned, óh, Sátán, mivel nem tetszenek a szolgálataid, ám a te érdekedben hívtalak téged.’”

„A Sátán azt válaszolta: ’Ha te nem csodálod az én szolgálataimat, én sem csodálom a tieidet; hiszen nemesebb vagyok nálad, ezért nem vagy méltó, hogy szolgálj engem, aki agyagból vagy, miközben én szellemből.’ ’Hagyjuk ezt’ – mondtam -, ’és mondd meg nekem, hát nem volna jó, ha visszatérhetnél első szépségedbe és első helyedre?’ Tudnod kell, hogy Mihály angyalnak az ítélet napján le kell hogy sújtania rád az Isten kardjával százezerszer, és minden egyes csapása a pokolnál tízszerte jobban fog fájni neked.’ A Sátán így felelt: ’Meglátjuk, hogy azon a napon ki tudja a legtöbbet tenni, természetesen az én oldalamon áll számos angyal és a legerősebb bálványimádók, akik gondot okoznak az Istennek, és majd meg fogja tudni, milyen hatalmas hibát követett el az én száműzetésemmel, holmi hitvány agyag[darab] miatt.’ Ezután azt mondtam: ’Óh, Sátán, beteges vagy elmédben, és nem tudod, mit beszélsz.’”

„Ezután a Sátán gúnyosan megcsóválta a fejét, így szólván: ’Gyerünk hát, kössük meg azt a békét köztem és az Isten között; és mit kell mondanom neked óh, Jézus, hiszen lélekben becsületes vagy.’ Én azt feleltem: ’Két szót kell csak kimondani.’ A Sátán megkérdezte: ’Milyen két szót?’ Azt válaszoltam: ’Ezeket: Bűnös vagyok, kegyelmezz nekem.’ Erre a Sátán azt mondta: ’Nos, hajlandó vagyok megteremteni a békét, ha az Isten mondja ki ezeket a szavakat nekem.’ ’Most pedig távozz tőlem’ – mondtam -, óh, átkozott, hiszen te vagy minden gonoszság és igazságtalanság okozója, ám az Isten igazságos és bűn nélkül való.’ A Sátán sikoltozva eltávozott és azt mondta: ’Ez nem így van, óh, Jézus, de csak hazudj, hogy öröme legyen az Istennek.’ Most pedig gondoljátok meg – mondta Jézus a tanítványainak – miként fog ő kegyelmet találni?” Ők azt felelték: „Soha Uram, mert megátalkodott. Most pedig beszélj nekünk az Isten ítéletéről.”

  1. fejezet

„Isten ítéletnapja nagyon félelmetes lesz, bizony mondom nektek, s mihasznák hamarább választanának tíz poklot, minthogy elmenjenek meghallgatni Isten haragos beszédét ellenük, akik ellen tanúskodik minden teremtett lény. Bizony mondom nektek, nemcsak egyedül a mihasznák fognak félni, hanem az Isten által választott szentek is, olyannyira, hogy Ábrahám nem fog bízni a saját igazságában, és Jób nem lesz meggyőződve ártatlanságáról. És mit mondjak én? Még az Isten Hírnöke is rettegni fog, mert az Isten, megismertetvén saját fenségességét, megfosztja az ő Hírnökét a memóriájától, azért, hogy ne legyen emléke arról, miként adott oda neki Isten minden dolgot. Bizony mondom nektek, szívemből szólva, reszketek, mert a világ engem Istennek fog nevezni, s ezért meg kell fizetnem a számlát.”

„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, halandó ember vagyok, miként más emberek, habár az Isten prófétaként helyezett engem Izrael Háza fölé, a gyengék megerősítésére és a bűnösök megjavítására, az Isten szolgája vagyok, és ennek ti tanúi vagytok, miként beszélek azon gonosz emberekkel szemben, akik ebből a világból való távozásomat követően megsemmisítik az evangéliumom igazságát a Sátán tevékenysége által. Ám vissza fogok térni a végidők felé és velem együtt eljön Énok és Illés is, és tanúbizonyságot teszünk a gonosz ellen, amelynek átkozott vége lesz.”

És ezeket mondván, Jézus könnyeket hullatott, mire az ő tanítványai hangosan sírtak; és felemelvén a hangjukat, így szóltak: „Bocsáss meg, óh, Úristen, és kegyelmezz ártatlan szolgádnak.” Jézus így felelt: „Ámen. Ámen.”

  1. fejezet

„Mielőtt az a nap elkövetkezik – mondta Jézus -, hatalmas pusztulás jön a világra, olyan kegyetlen és könyörtelen háborúk jönnek, hogy az apa legyilkolja a fiát, és a fiú legyilkolja az apát, az emberek közötti viszály miatt. Emiatt városok fognak megsemmisülni, és országok válnak sivataggá. Olyan járványok jönnek, hogy senki sem lesz, aki eltemesse a halottakat, így hát otthagyatnak vadak táplálékául. Azokra, akik ezek után is megmaradnak a földön, az Isten olyan nélkülözést küld, hogy a kenyér értékesebb lesz az aranynál, és mindenféle tisztátalan dolgot fognak enni. Óh, nyomorult korszak, melyben igen ritkán lehet majd hallani: ’Vétkeztem, könyörülj rajtam, óh, Istenem.’; ellenkezőleg, borzalmas hangon káromolják őt, aki dicsőséges és örökké áldott.” „Ezt követően, ahogy közeledik a nap, tizenöt napon át, minden nap borzalmas jel mutatkozik a föld lakói előtt.”

Az első napon a Nap az égi útján fény nélkül jár, feketén, mint a ruhafesték; és sóhajtozik, mint az apa a halálához közeledve a fiának. A második napon a Hold vérré válik, és vér jön le az égből, akár a harmat. A harmadik napon úgy tűnik majd, hogy a csillagok harcolnak egymás között, mint ellenséges hadseregek. A negyedik napon a kövek és a sziklák egymás ellen kelnek, mint kegyetlen ellenségek. Az ötödik napon minden növény és gyógynövény vért kezd el sírni. A hatodik napon a tenger felemelkedik, anélkül, hogy elhagyná a helyét, százötven könyöknyit, és egész napon át úgy áll, mint egy fal. A hetedik napon éppen ellenkezőleg, olyan alacsonyra süllyed, hogy alig lehet látni. A nyolcadik napon a föld madarai és az állatai és a vizek egy helyre gyülekeznek és bömbölnek és zokognak. A kilencedik nap olyan szörnyű jégeső támad, hogy megöli az élőlényeket, alig tizedük tud megmenekülni. A tizedik napon olyan borzalmas mennydörgés és villámlás következik, hogy a helyek harmada széthasad és megperzselődik. A tizenegyedik nap minden folyó visszafelé fog futni és vért szállít, nem vizet. A tizenkettedik nap minden teremtett dolog sóhajtozik és kiáltozik. A tizenharmadik nap a mennyet feltekerik, mint egy könyvet és tüzet fog hullatni, ezért minden élőlény meghal. A tizennegyedik napon olyan szörnyű földrengés következik be, hogy a hegyek csúcsai felszállnak a levegőbe, mint a madarak, és az egész föld síksággá változik. A tizenötödik napon a szent angyalok meghalnak, és az Isten marad egyedül életben; akinek tisztelet és dicsőség.”

És ezt mondván, Jézus kezébe temette az arcát és földre borult, érintve arcával a földet. És felemelvén a fejét, így szólt: „Átkozott legyen mindenki, aki beilleszti a beszédeimbe azt, hogy én vagyok az Isten fia.” Ezekre a szavakra a tanítványok eldőltek, mint a halottak, mire Jézus felemelte őket, mondván: „Féljük az Istent most, hogy ne rettegjünk azon a napon.”

  1. fejezet

„Amikor ezek a jelek bekövetkeznek, sötétség borul a világra negyven éven át, az Isten lesz az egyedüli élőlény, akinek tisztelet és dicsőség örökké. Amikor a negyven év eltelik, az Isten életet ad az ő Hírnökének, aki újra feltámad, miként a Nap, ám ragyogó lesz, mint ezer Nap. Le fog ülni, nem beszél, hiszen úgy lesz, mintha saját maga mellett lenne. Az Isten feltámasztja újra négy kedvelt angyalát, akik megkeresik az Isten Hírnökét, és megtalálván őt, a hely négy oldalára állnak, hogy éberen őrizzék őt. Ezt követően az Isten életet ad valamennyi angyalnak, akik az Isten Hírnöke körül köröző méhekként jönnek el. Az Isten ezután életet ad valamennyi prófétájának, akik Ádámot követték, mindegyikük odamegy az Isten Hírnökéhez és kezet csókol neki, elkötelezvén magukat az ő védelmére. Majd az Isten életet ad valamennyi választottnak, akik felkiáltanak: ’Óh, Mohamed, tekints le ránk!’ Akik szomorúan sírnak, felébrednek az Isten Hírnökében, és tudatában lesznek, mit kell tenniük, féltvén az üdvösségüket.”

„Ezután az Isten életet ad minden teremtett dolognak és ők visszatérnek korábbi létezésükbe, ám mindegyikük emellett rendelkezni fog a beszéd hatalmával. Ezt követően az Isten életet ad az összes semmirekellőnek, akik feltámadása miatt, és förtelmességük okán, az Isten összes teremtménye retteg és felkiált: ’Ne hagyjon el bennünket a kegyelmed, óh, Urunk, Istenünk’. Ezután, az Isten feltámasztja a Sátánt, akinek szemszögéből minden teremtmény olyan lesz, mint a halott, rettegvén megjelenésének borzalmas formájától. Kérjük ezért az Istent – mondta Jézus -, hogy ne lássuk azt a szörnyeteget azon a napon. Egyedül az Isten Hírnöke nem lesz megrémülve ilyen alak miatt, mivel ő egyedül csak az Istent féli.”

„Ezután az angyal, akinek trombita hangjára minden feltámad, megszólaltatja újra a trombitáját, mondván: ’Jöjjetek az ítéletre, óh, teremtmények, mert a Teremtőtök megítél benneteket.’ Ezt követően a menny közepén Jehosafat völgye felett csillogó trón jelenik meg, amelyen eljön egy fehér felhő, ahonnan az angyalok kiáltanak: ’Áldott legyen a mi Istenünk, aki megteremtett minket és megmentett minket a Sátán bukásától.’ Ezután az Isten Hírnöke félni fog, mert azt érzi, hogy senki más sem szerette úgy az Istent, miként ő. Mert az, aki fel akar váltani egy aranyat, rendelkeznie kell hatvan fillérrel, ám ha valakinek csak egyetlen fillérje van, az nem tudja felváltani. Ám ha az Isten Hírnöke félni fog, akkor mi lesz az istentelenekkel, akik tele vannak gonoszsággal?”

  1. fejezet

Az Isten Hírnöke össze fogja gyűjteni az összes prófétát, akikhez beszélve kérni fogja őket, hogy menjenek vele imádni az Istent, a hívőkért. És mindenki mentegetőzni fog félelme miatt, az élő Istenre, én odamegyek, tudván amit tudok. Ezután az Isten, látván ezt, emlékeztetni fogja a Hírnökét, hogy ő teremtett minden dolgot, az ő szeretetére, és hogy az ő félelme távozzon el tőle, és menjen a trón mellé, szeretetben és tiszteletben, miközben az angyalok énekelnek: ’Áldott legyen a te szent neved, óh, Isten, a mi Istenünk.” „És amikor közelebb húzódik a trónhoz, az Isten megnyitja (elméjét) a Hírnöke számára, mint barát a barátnak, amikor hosszú időn át nem találkoztak. Az első dolog, amit a Hírnök az Istennek fog mondani, így szól: ’Csodállak és szeretlek téged, óh, Istenem, teljes szívemből és teljes lelkemből, köszönetemet fejezem ki, hogy lehetővé tetted megalkotásomat, és hogy a szolgád lehetek, és mindent azért alkottál, hogy engem szeressen, mindezekért a dolgokért szeretlek téged, és minden dologban és minden dolog felett, ezért engedd meg, hogy a te teremtményeid imádjanak téged, óh, Istenem.’ Ezután az Isten azt mondta: „Mi mondunk köszönetet neked, óh, Uram, és áldjuk a szent neved.’ Bizony mondom nektek, a démonok és a semmirekellők, a Sátánnal, ezután úgy fognak sírni, hogy mindegyikük szeméből több víz jön, mint amennyi a Jordánban folyik. Ám nem fogják az Istent látni. És az Isten szól a Hírnökéhez, azt mondván: ’Légy üdvözölve, óh, hűséges szolgám, ezért megkérdezem, mi a kívánságod, számodra mindent megszerzek.’ Az Isten Hírnöke így válaszol: ’Óh, Uram, emlékszem rá, hogy amikor megalkottál engem, azt mondtad, a világot és a paradicsomot, az angyalokat és az embereket azért hoztad létre, hogy engem szeressenek, hogy dicsőítsenek téged általam, a szolgád által. Ezért Úristen, kegyelmes és igazságos, imádkozok hozzád, hogy emlékezz az ígéretedre és tégy engem a te szolgáddá.’”

„És az Isten barátként fog válaszolni, mint aki a barátjával tréfál, és azt mondja: ’Tanúja vagy ennek, barátom, Mohamed?’ És tisztelettel azt mondja: ’Igen, Uram.’ Az Isten azt fogja felelni: ’Menj, hívd őket, óh, Gábriel.’ Gábriel angyal ekkor eljön az Isten Hírnökéhez, és azt mondja: ’Uram, ki a te tanúd?’ Az Úr Hírnöke azt válaszolja majd: ’Ádám, Ábrahám, Izmael, Mózes, Dávid, Jézus, Máriának fia?’ Ezután az angyal eltávozik és hívni fogja az előbb említett tanúkat, akik félelemmel eltelve mennek oda. És amikor megjelennek az Isten azt mondja: ’Emlékeztek rá, amit a Hírnököm megerősít?’ Ők azt válaszolni: ’Milyen dologra, Uram?’ Az Isten így fog szólni: ’Hogy minden dolgot én alkottam az ő szeretetére, hogy az összes dolog engem imádjon általa.’”

„Ezután mindegyikük azt fogja válaszolni: ’Hárman vannak közöttünk, akik jobb tanúk nálunk, óh, Urunk.’ És az Isten azt kérdezi: ’Ki az a három tanú?’ Erre Mózes azt mondja majd: ’A könyv, melyet nekem adtál, az első’; és Dávid szólal meg: ’A könyv, amelyet nekem adtál, a második’, és aki hozzád beszél azt mondja: ’Uram, az egész világ, a Sátán által megtévesztve, miszerint én a te fiad vagyok és a társad, ám a könyv, amelyet nekem adtál, azt mondja, én a te szolgád vagyok, és az a könyv elismeri, amit a te Hírnököd megerősít.’ Ezt követően az Isten Hírnöke fog beszélni, és azt mondja: ’Így szól a könyv, amit te adtál nekem Uram.’ És amikor az Isten Hírnöke ezt mondja, az Isten szólal meg, mondván: ’Minden, amit eddig tettem, azért vittem végbe, hogy mindenki tudja, mennyire szeretlek téged.’ És amikor ezeket elmondja, az Isten a Hírnökének átad egy könyvet, melyben Isten valamennyi választottjának neve fel van írva. Ezért minden egyes teremtmény az Isten tiszteletére azt mondja majd: ’Neked egyedül dicsőség és tisztesség Istenünk, mert nekünk adtad a te Hírnöködet.’”

  1. fejezet

„Az Isten kinyitja az ő Hírnöke kezében lévő könyvet, és az ő Hírnöke olvasván, hívni fogja az angyalokat és a prófétákat és az összes választottat, és mindegyikük homlokára az Isten Hírnökének neve lesz felírva. És a könyvben le lesz írva a paradicsom dicsősége.

Ezután mindegyikük az Isten jobbjára lép, azok mellé, akik az Isten Hírnöke mellett fognak ülni, és a próféták mellé ülnek, és a szentek a próféták mellé ülnek, és az áldottak a szentek mellé, és az angyalok ekkor megszólaltatják a trombitákat, és hívják a Sátán ítéletre.”

  1. fejezet

„Ezek után eljön a nyomorult, a legnagyobb arcátlansággal, és minden egyes teremtmény megvádolja. Mire az Isten hívni fogja Mihály angyalt, aki százezerszer sújt le rá az Isten kardjával. Le fog sújtani a Sátánra és minden egyes csapása olyan súlyos lesz, mint tíz pokol, és ő lesz az első, akit levetnek a mélységbe. Az angyal ezután szólítja a követőit, és ugyanilyen módon bántalmazzák és megvádolják őket. Erre pedig Mihály angyal, az Isten rendelkezésére, néhányukra pár százszor lesújt, néhányukra ötvenszer, néhányukra húszszor, néhányukra tízszer, néhányukra ötször. És ezután leszállnak a mélységbe, mert az Isten azt mondja nekik: ’A pokol a ti lakhelyetek, óh, átkozottak.’”

„Ezt követően pedig ítéletre szólítják az összes hitetlent és mihasznát, akik ellen minden, az embernél alacsonyabb szintű teremtmény felkél, az Isten előtt tanúsítva, miként szolgálták ezeket az embereket, és milyen egyformán felháborodott lesz majd az Isten és teremtményei! És minden egyes próféta felkel, ellenük tanúskodván, mire az Isten pokoli tűzre ítéli őket. Bizony mondom nektek, egyetlen haszontalan úr vagy gondolat sem marad büntetlenül azon a félelmetes napon. Bizony mondom nektek, hogy a szőringek úgy fognak ragyogni, mint a Nap, és minden egyes emberi fejtetű, az Isten szeretetére, átalakul gyönggyé. Óh, háromszor és négyszer áldottak a szegények, akik súlyos szegénységben szolgálták az Istent, szívből, hiszen ebben a világban meghaltak a világ dolgai számára, és ezért mentesek sok-sok bűntől, és azon a napon nem kell kérniük a számlát arról, miként költötték el a világ gazdagságát, ellenkezőleg, meg lesznek jutalmazva türelmükért és a szegénységükért. Bizony mondom nektek, ha a világ ismerné az övét, akkor hamarább választaná a szőringet, mint a lilát, a tetveket hamarabb, mint az aranyat, a böjtöt hamarabb, mint a lakomát.”

„Amikor mindenkit megvizsgáltak, így szól majd az Isten az ő Hírnökéhez: ’Íme, óh,barátom, az ő gonoszságuk, milyen hatalmas volt, hiszen én, az ő teremtőjük, minden teremtett dolgot az ő szolgálatukra rendeltem, és minden dologban meggyaláztak engem. Ez minden, és ezért nem kegyelmezek nekik.’ Az Isten Hírnöke azt válaszolja: ’Ez igaz, Uram, a mi dicsőséges Istenünk, egyetlen barátod és szolgád sem kérte, hogy kegyelmezz meg nekik, nem, én a te szolgád mindenki előtt kérlek, hogy tégy igazságot velük szemben.’”

„És amint kimondja ezeket a szavakat, az összes angyal és próféta, Isten valamennyi választottjával, nemet mond; miért említem meg a választottakat? Bizony mondom nektek, hogy a pókok és a legyek, a kövek és a homok az istentelenek ellen kiáltanak, és igazságot követelnek. Ezután az Isten mindenki élő lelket, aki az embernél alacsonyabb rendű, rávesz arra, hogy visszatérjen a földre, az istenteleneket pedig elküldi a pokolba. Akik, menet közben látni fogják, amint ismét a földön lesznek, hogy a kutyák, a lovak és más aljas állatok száma lecsökkent. Erre azt mondják majd: ’Óh, Úristen, tedd lehetővé, hogy visszatérjünk mi is a földre.’ Amit kérnek azonban, nem adatik meg a számukra.”

  1. fejezet

Amíg Jézus beszélt, a tanítványai keservesen sírtak. És Jézus (is) sok könnyet hullatott. Majd miután kisírta magát, János szólalt meg: „Óh, mester, arra vágyunk, hogy két dolgot megtudjunk. Az egyik, miként lehetséges, hogy az Isten Hírnöke, akik kegyelemmel és irgalommal teljes, nem irgalmaz meg a semmirekellőkön azon a napon, látván, hogy ők is ugyanabból az agyagból vannak, mint ő saját maga? A másik, hogyan érthető meg, hogy Mihály kardja [olyan] súlyos, mint tíz pokol? Több mint egy pokol van?”

Jézus azt felelte: „Nem hallottátok, amit Dávid próféta mondott, hogyan fogja kinevetni a bűnösök pusztulását, és miként fogja kigúnyolni őket, ezekkel a szavakkal, mondván: ’Láttam egy embert, aki letette a reményének erejét, az ő gazdagságát és elfelejtette az Istent.’ Igazából ezért mondom nektek, hogy Ábrahám, kigúnyolja az ő atyját, és Ádám [kigúnyolja] az összes semmirekellő embert, és ez azért van így, mert a választottak újra feltámadnak és egyesülnek Istennel, hogy ne tudják elképzelni sem a legkis[ebb] gondolatot, az ő igazsága ellen. Mindegyikük igazságot követel, és mindenek felett az Isten Követe. Az élő Istenre, akinek jelenlétében én állok, bár most sírok az emberiséget szánva, azon a napon igazságot követelek irgalom nélkül mindazokkal szemben, akik megvetik a szavaimat, és legfőképpen azok ellen, akik tisztátalanná teszik az evangéliumomat.”

  1. fejezet

„Egyetlen pokol van, óh, tanítványaim, és benne szenvednek az átkozottak örök büntetést. Habár hét terme, vagy régiója van, az egyik mélyebb, mint a másik, és az, aki mélyebbre megy, nagyobb büntetést szenved el. A szavaim igazak Mihály angyal kardját illetően, hiszen ha valaki csak egyetlen bűnt is elkövet, amely poklot von maga után, akkor két bűn két poklot. Így ezért az egyetlen pokolban a semmirekellők úgy érzik, a büntetésük felér tízzel, vagy százzal, vagy ezerrel; és a mindenható Isten hatalma és igazságossága révén a Sátán úgy fog szenvedni, mintha százezer pokolban lenne, és a többiek pedig a gonoszságuknak megfelelően.”

Ezután Péter így felelt: „Óh, mester, igazából, az Isten igazságossága hatalmas, és ma ez a beszélgetés elszomorít téged, azért, kérünk téged, pihenj, és holnap mondd el nekünk, milyen a pokol. Jézus azt felelte: „Óh, Péter, ne küldj engem pihenni, nem tudod, mit beszélsz, egyébként nem mondanál ilyesmit.”

„Bizony mondom nektek, a jelen élet további része a jámborság mérge és a tűz, mely elpusztít minden jó cselekedetet. Elfelejtettétek Salamon, az Isten prófétája, minden egyes prófétával együtt, miként dorgálta a lajhárokat? Igaz, amikor azt mondja: ’A lusta nem fogja a talajt megművelni a hidegtől való félelmében, azért nyáron kell neki könyörögni.’ [És ezért] azt mondja: ’Minden, amit a kezetek meg tud tenni, tegye meg, pihenés nélkül.’ És amit Jób mond, Isten legártatlanabb barátja: ’Miként a madarak repülésre születtek, az ember pedig a munkára.’ Bizony mondom nektek, a pihenést gyűlölöm minden dolgok felett a legjobban.”

  1. fejezet

„Egyetlen pokol van, és ez a paradicsom ellentéte, miként a tél ellentéte a nyárnak, és a hideg a melegnek. Ezért, aki szeretné leírni a pokol nyomorúságát, látnia kell az Isten paradicsomának örömét. Óh, az Isten által megátkozott hely, igazság a hitetlenek és semmirekellők megátkozására, akikről Jób, az Isten barátja beszélt: ’Ott nincs rend, csak örökké tartó félelem!’ És Ézsaiás, a próféta, a semmirekellők ellen azt mondja: ’A lángjuk soha ki nem huny, a férgeik soha nem halnak meg.’”

„És Dávid, a mi atyánk, sírva mondta: ’Ezután villámlás és villámcsapás és kénkő és hatalmas vihar zuhog rájuk.’ Óh, nyomorult bűnösök, milyen gyűlöletes finom húsok, drága ruhák, puha heverők, és édes dalok összhangja kell nekik! Milyen súlyos, tomboló éhínség, égető lángok, forró hamu és kegyetlen kínzások, keserű sírás mellett, lesz részük!’”

És ezután Jézus szánakozó nyögést hallatott, és így szólt: „Igazából, jobb lett volna, ha soha nem jönnek létre, mint ilyen kegyetlen gyötrelmeket elszenvedni, hiszen el lehet képzelni egy embert, akit testének minden részében szenvedés kínozza, aki számára senki sem mutat együttérzést, ellenkezőleg, mindenki gúnyolja; mondd meg nekem, nem nagyszerű dolog szenvedni?” A tanítványok azt felelték: „A legnagyszerűbb”.

Ezután Jézus azt mondta: „Gyönyörűség [összehasonlítva] a pokollal. Hiszen az igazat mondom néktek, ha az Isten egyensúlyba helyezné azt a fájdalmat, melyet minden ember elszenved ebben a világban és szenvedni fog az Ítélet Napjáig, és a másik oldalról a pokolban egyetlen óra fájdalmával, a semmirekellők kétségtelenül a világi gyötrelmeket választanák, a világi [gyötrelmek] pedig az ember kezétől származnak, míg a másik az ördögök kezétől, akik kétségtelenül együttérzés nélkül valók.”

„Óh, milyen kegyetlen tűzzel sújtják a nyomorult bűnösöket! Óh, milyen keserű a hideg, mely nem mérsékeli lángjaikat! Micsoda fogcsikorgatás és zokogás és sírás! Hiszen a Jordánban kevesebb víz van, milyen amennyi a szemükből folyik minden pillanatban. A nyelvük átkozni fog minden teremtett dolgot, az apjukkal és az anyjukkal együtt, és az ő teremtőjükkel, aki örökké áldott.”

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!