Barnabás evangéliuma 61-70

Megosztás

Barnabás evangéliuma 61-70

  1. fejezet

Ezeket mondván, Jézus megmosakodott, együtt a tanítványaival, Isten, Mózes könyvében leírt törvénye szerint; és azután imádkoztak. És a tanítványok, látván [Jézus] szomorú, egyáltalán nem szóltak hozzá egész nap, ám mindegyiküket félelem-sújtotta a szavai nyomán. Ezután Jézus kinyitotta a száját, az esti [imát] követően, azt mondta: „Milyen családapa az, aki ha megtudja, hogy egy rabló be akar törni a házába, és alszik? Bizonyára egy sem lenne, hiszen figyelne és készenlétbe állna, hogy megölje a tolvajt. Hát nem tudjátok, hogy a Sátán ordító oroszlán, abban, ahogy keresi, akit elnyelhet. Így arra törekszik, hogy az embert bűnbe vigye. Bizony mondom nektek, ha egy ember úgy cselekedne, mint egy kereskedő, akkor nem kellene félnie azon a napon, mert jól felkészült lenne.”

„Volt egy ember, aki pénzt adott a szomszédainak, hogy kereskedjenek vele, és a profitot osszák el igazságos arányban. És néhányan jól kereskedtek, így megkétszerezték a pénzt. Ám néhányan annak ellenségének szolgálatában használták a pénzt, aki pénzt adott nekik, gonosz dolgokat mondtak rá. Most mondjátok meg nekem, amikor hívja az adósokat, hogy felelősségre vonja őket, miként fognak alakulni a dolgok? Bizonyára meg fogja jutalmazni azokat, akik jól kereskedtek, ám a többiekkel szemben haragos lesz és szemrehányást tesz nekik. És azután megbünteti őket a Törvény szerint.”

„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, a szomszéd, az Isten, aki mindenét odaadta az embernek, amije csak van, magával az élettel együtt, ezért [az ember] jól él ebben a világban, hogy az Istent dicsérje, és az ember a paradicsom dicsősége. Ami azokat illeti, akik jól élnek, megkettőzik az ő pénzüket, a példájuk által, merthogy bűnösök, látván az ő példájukat, bűnbánatot kezdenek, ezért az ember, aki jól él meg lesz jutalmazva gazdag jutalommal. Ám a gonosz bűnösök, akik a bűneik miatt a felére csökkentik azt, amit az Isten adott nekik, mert az életüket a Sátán, Isten ellenségének a szolgálatában töltik, káromolva az Istent és bűncselekményeket követve el másokkal szemben; mondjátok meg nekem, mi lesz az ő büntetésük?” „Mérték nélküli” – mondták az apostolok.

  1. fejezet

Ezután Jézus azt mondta: „Az, aki jól él, példát kell, hogy vegyen a kereskedőről, aki ha bezárja az üzletét, nagy szorgalommal őröket állít éjjelre és nappalra. És újra, a dolgokat melyeket megvásárol, haszonnal adja tovább, ha pedig úgy érzi veszítene, akkor nem árul, még a saját fivérének sem. Nektek is tehát így érdemes tenni, hiszen igazából a lelketek a kereskedő, és a testetek az üzlet, azért amit kaptok kívülről, az érzékszerveken át, az kerül megvásárlásra és eladásra általa. És a pénz a szeretet. Lássatok tehát a ti szeretetekkel, ne áruljatok és ne vásároljatok kicsiny gondolatokat, melyek révén az összes munkátok révén sem tesztek szert haszonra. Ám engedjétek az Isten gondolatát, beszédét és szeretetét, hogy azon a napon biztonságra leljetek.”

„Bizony mondom nektek, hogy sokan megmosakodnak és imádkozni mennek, sokan böjtölnek és alamizsnát adnak, sokan tanulnak és prédikálnak másoknak, akik végül utálatosak lesznek az Isten előtt, mivel megtisztítják a testet, ám a szívet nem, a szájukkal kiáltanak, nem a szívükkel, tartózkodnak a hústól, ám eltöltik magukat bűnnel, nem jó dolgokat adnak másoknak, azért, hogy magukat a jóban tartsák, tanulnak, hogy megtanuljanak beszélni, ám nem dolgoznak, másoknak prédikálnak, az ellen, amit ők maguk is tesznek, és így a saját nyelvük ítéli meg őket. Az élő Istenre, ezek nem ismerik meg az Istent a szívükkel, hiszen ha ismernék őt, akkor szeretnék őt, és mivel az embernek amije van, azt az Istentől kapta, mindent meg kellene tennie az Isten szeretetéért.”

  1. fejezet

Miután néhány nap eltelt, Jézus elhaladt a szamaritánusok városa mellett; és ők nem engedték a városba lépni, nem adtak kenyeret a tanítványainak sem. Ezért Jakab és János azt mondta: „Mester, Örömmel töltene el téged, ha imádkoznánk az Istenhez, hogy küldjön le tüzet a mennyből ezekre az emberekre?”

Jézus azt felelte: „Nem tudjátok, hová vezet a szellem, hogy ezt mondjátok. Emlékezzetek rá, hogy az Isten határozta el, hogy elpusztítja Ninivét, mert nem talált senkit sem, aki félte az Istent abban a városban; amely annyira gonosz volt, hogy az Isten, szólítván Jónást, elküldte őt abba a városba; örömmel engedelmeskedett, az emberek iránti félelme miatt Tarsusba ment, ahol az Isten a tengerbe küldte, és elkapta egy hal révén, majd Ninive közelében kivetette. És ő prédikált ott, hogy az emberek bűnbánatot tartsanak, hogy az Isten megkönyörüljön rajtuk.”

„Jaj azoknak, akik bosszúra hívnak, hiszen saját magukra jön el, látván, hogy minden ember saját magára hozza Isten bosszúját. Most, mondjátok meg nekem, ti alkottátok ezt a várost az embereivel? Óh, őrült emberek, bizonyára nem. Hiszen ha valamennyi teremtmény egyesülne, akkor sem lenne képes egy közönséges új legyet sem létrehozni a semmiből, és akkor ezt kellene megalkotni. Ha az áldott Isten, aki teremtette ezt a várost, most fenntartja, miért kívánnátok ti elpusztítani? Miért nem azt mondjátok: ’Engedd meg mester, hogy imádkozzunk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy ezek az emberek elkezdjenek vezekelni?’ Bizonnyal ez lenne a megfelelő viselkedés egy tanítványomtól, hogy az Istenhez imádkozzon, azokért, akik gonosz dolgot tesznek. Így járt Ábel, amikor az ő fivére, Káin, átkozta az Istent, megölte őt.”

Így járt Ábrahám, mivel a Fáraó, aki elvette az ő feleségét, és akit ezért, az Isten angyala nem gyilkolt meg, csupán fogyatékossággal sújtotta. Így járt Zakariás, amikor az istentelen király rendeletére, lemészárolták a Templomban. Így járt Jeremiás, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel és Dávid, az Isten összes barátjával együtt, és a szent próféták. Mondjátok meg nekem, ha egy fivért őrjöngés sújtaná, akkor meggyilkolnátok őt, mert gonosz dolgokat beszél, és rásújt arra, aki közeledik hozzá? Bizonyára nem cselekednétek így, hanem éppen ellenkezőleg, gyógyszerekkel próbálnátok helyreállítani az égészségét, a fogyatékosságát ellensúlyozandó.”

  1. fejezet

„Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, egy bűnös, fogyatékkal bír elméjében, amikor egy embert üldöz. Mondjátok meg tehát nekem, lenne bárki is, aki szétveretné a fejét, hogy ellenségének köpenyét széttéphesse? Hogyan lehetne pedig a józan eszének birtokában az, aki elválasztja magát az Istentől, a fejét az ő lelkétől, azért, hogy ellensége testét megsebesítse?”

„Mondd meg nekem, óh, ember, ki a te ellenséged? Bizonyára a te tested, és mindenki, aki dicsér téged. Ezért, ha józan tudatod lenne, megcsókolnád azok kezét, akik meggyaláznak téged, és ajándékot adnál azoknak, akik üldöznek téged, és nagyot sújtanak rád, mert, óh, ember, mert minél többször szidalmaznak és üldöznek a bűneid miatt ebben az életben, annál kevésbé leszel kitéve az ítélet napjának. Ám mondd meg nekem, óh, ember, ha az Isten szentjeit és prófétáit üldözték és rágalmazták a világ révén, habár ártatlanok voltak, mi fog veletek történni, óh, bűnösök? És ha türelemmel elviselnétek, imádkozva az üldözőkért, mi történne veled, óh, ember, aki méltó a pokolra?”

„Mondjátok el nekem, óh, tanítványaim, vajon tudjátok-e, hogy Simei megátkozta az Isten szolgáját, Dávidot, a prófétát, és köveket dobáltak rá? Nos, mit is mondott Dávid azokra, akik örömest ölték volna meg Simeit? ’Ki vagy te Joáb, hogy megöld Simeit? Hagy átkozzon engem, hiszen ez Isten kívánsága, aki ezt az átkot áldássá fordítja.’ És ez így volt, mivel az Isten látta Dávid türelmét, és megszabadította őt a saját fia, Absolon üldöztetésétől.”

Bizony, egyetlen levél sem mozdul az Isten szándéka nélkül. Így hát amikor nyomorúságban vagytok, ne gondoljatok arra, mennyi mindent kell elviselnetek, s arra sem, aki megkeserít benneteket, ellenkezőleg, gondoljatok arra, hogy pokol ördögeinek kezétől mekkora büntetést érdemeltek. Dühösek vagytok erre a városra, mert nem fogadott bennünket és még kenyeret sem adott nekünk. Mondjátok meg nekem, ezek az emberek rabszolgák? Ti adtátok nekik ezt a várost? Ti adtátok nekik a gabonájukat? Vagy, segítettetek nekik hogy learassák azt? Bizonyára nem, hiszen idegenek vagytok ezen a földön, és szegény emberek. Akkor mi az a dolog tehát, amit mondotok?” Két tanítvány felelt: „Uram, vétkeztünk, az Isten legyen irgalmas hozzánk.” És Jézus azt válaszolta: „Úgy legyen.”

  1. fejezet

A Húsvét közeledett, ezért Jézus, a tanítványaival felment Jeruzsálembe. És ő elment a Probaticának nevezett medencéhez. És a fürdőt azért nevezték így, mert minden nap az Isten angyala felkavarta a vizet, és akárki is lépett be a vízbe elsőként annak mozgása után, kigyógyult mindenféle gyengeségéből. Emiatt nagyon sok beteg ember maradt a medence mellett, melynek öt árkádja volt. És Jézus meglátott egy tehetetlen embert, aki harmincnyolc éve volt ott betegen, súlyos fogyatékossággal. Ezért Jézus, tudván erről isteni ihletés révén, együtt érzett a beteg emberrel, és azt mondta neki: „Szeretnél újra gyógyult lenni?”

A tehetetlen ember így felelt: „Uram, amikor az angyal felkavarja a vizet, senkim sincs, hogy beletegyen engem, mivel amikor odajövök [a vízhez] mások lépnek elém és mennek bele.” Ezután Jézus az égre emelte a szemét és azt mondta: „Urunk, Istenünk, atyáink Istene, könyörülj ezen a tehetetlen emberen.” És ezt mondván, Jézus így szólt: „Isten nevében, testvérem, gyógyulj meg, és vedd fel az ágyad.”

Ezután a tehetetlen ember felemelkedett, dicsérve az Istent, és vállaira vette ágyát és elment az ő házába, dicsérvén az Istent. Azok, akik látták őt, felkiáltottak: „Szombat napja van, törvénytelen dolog, hogy vidd az ágyad.” Ő azt válaszolta: „Ő, aki meggyógyított [engem] azt mondta nekem: ’Vedd fel az ágyad, és menj az utadra, a te otthonodba.’”. Ezután azt kérdezték tőle: „Ki ő?” Azt felelte: „Nem tudom a nevét.”

Egymás között azt mondták: „Jézus lehetett, a nazarénus.” Mások azt mondták: „Nem, hiszen a [nazarénus Jézus] Isten szentje, mivel aki azt tette, az gonosz ember, hiszen megtörte a szombatot.” És Jézus bement a Templomba, és hatalmas tömeg gyűlt köré, hogy hallgassák a szavait [minek következtében]a papokat irigység töltötte el.

  1. fejezet

Egyikük odajött hozzá azt mondván: „Jó mester, jól tanítasz és igazat, mondd meg nekem ezért, milyen jutalmat fog az Isten adni nekünk a paradicsomban? Jézus azt felelte: „Jónak nevezel engem, és nem tudod, hogy egyedül az Isten jó, ahogyan azt Jób, a Isten barátja mondta: ’Az egynapos gyermek nem tiszta, sőt, még az angyalok sem hibátlanok az Isten jelenlétében.’ Továbbá azt mondta: ’A test vonzza a bűnt, és magába szívja a gonoszságot, miként a szivacs felszívja a vizet.’” A pap hallgatott, zavarban volt. És Jézus azt mondta: „Bizony mondom neked, semmi sem veszélyesebb a beszédnél. Éppen ezért mondta Salamon: ’Élet és halál a nyelv hatalmában van.’”

És a tanítványaihoz fordult és így szólt: „Óvakodjatok azoktól, akik áldanak benneteket, mert becsapnak. A Sátán a nyelvével áldotta az első szüleinket, ám a szavainak az eredménye nyomorúságos volt. Ugyanígy áldották az egyiptomi bölcsek a Fáraót. Góliát ugyancsak áldotta a filiszteusokat. Így tett négyszáz hamis próféta, Ahabot áldották; ám hamis volt az imájuk, az áldott ezért elpusztult az áldókkal. Tehát nem ok nélkül szólt Isten Ézsiás próféta által: ’Óh, én népem, azok, akik áldanak titeket, becsapnak benneteket. Jaj, nektek, írástudók és farizeusok! Jaj, nektek papok és leviták! Mert hamisak vagytok az Úrnak való áldozásban, így hát azok is, akik áldoznak, azt hívén hogy az Úr főtt húst eszik ember [módjára].’”

  1. fejezet

„Ami benneteket illet, azt mondjátok nekik: ’Hozzátok el a birkáitokat és a bikáitokat és a galambjaitokat az Isten Templomába, és ne egyétek meg mindet, hanem adjatok az Isteneteknek egy részt belőlük, abból, amit ő adott nektek’; és ne beszéljetek nekik az áldozat eredetéről, mert ez tanúságképpen van az életért, melyet Ábrahám atyánk nyújtott a fiának, Ábrahám atyánknak a hite és engedelmessége miatt, az ígéretekkel, melyeket az Isten adott neki, és a neki adott áldásokkal, ezek soha el nem felejtődnek. Ám Isten szólt Ezékiel, a próféta által. ’Távolítsátok el ezeket az áldozataitok közül, az áldozatok utálatosak számomra.’”

„Mivel az idő közeledik, amikor meg kell történnie azoknak a dolgoknak, melyekről az Isten Hozeás próféta által szólt, mondván: ’Azért jöttem, hogy kiválasszam a ki nem választott embereket.’ És így szól Ezékiel próféta által: ’Isten új szövetséget köt az ő népével, nem olyan szövetséget, melyet a ti atyáitoknak adott, melyet nem tartottak be, és elveszi tőlük a kőszívüket és új szívet ad nekik.’ És mindez azért lesz, mert mostanság nem jártok az ő Törvényében. És nálatok van a kulcs, és nem nyitjátok ki. Ellenkezőleg, elzárjátok az utat azoktól, akik járnának rajta.” A pap eltávozott, hogy mindenről beszámoljon a főpapnak, aki a szentély közelében állt; ám Jézus azt mondta: „Maradj, mert válaszolni fogok a kérdésedre.”

  1. fejezet

Arra kértél engem, mondjam el neked, mit fog az Isten nekünk adni a paradicsomban. Bizony mondom neked, hogy azok, akik bérre gondolnak, azok nem szeretik a mestert. Egy pásztor, akinek birkanyája van, amikor azt látja, hogy jön a farkas, felkészül a védelmükre; ellenkezőleg, amikor a béres látja a farkas közeledését, otthagyja a nyájat és elfut. Az élő Istenre, akinek jelenlétében én állok. Ha a mi atyáink Istene a te Istened lenne, nem gondoltál volna arra, hogy: ’Mit fog nekem az Isten adni?’ Ellenkezőleg, azt mondtad volna, amit Dávid, az ő prófétája: ’Mit adjak az Istennek mindazért, amit ő adott nekem?’”

„El fogok mondani nektek egy példázatot, hogy megértsétek. Volt egy király, aki az útszélen egy férfit talált, akit tolvajok meztelenítettek le és halálra sebezték. És megsajnálta őt, és azt parancsolta a szolgáinak, hogy hozzák be a férfit a városba és viseljék gondját, és ők így is tettek, minden igyekezetükkel. És a király mélyen megszerette a beteg embert, olyannyira, hogy hozzáadta feleségül a saját lányát, és megtette örökösének. Nos hát, ez a király bizonnyal a legkegyesebb volt, a férfi azonban megverte a szolgákat, megvetette a gyógyszereket, becsmérelte a feleségét, gonosz dolgokat mondott a királyról, és a vazallusait fellázította ellene. És amikor a király szolgálatot kért tőle, szokásában állt mondogatni: ’Mit fog adni nekem a király jutalmul?’ Amikor pedig a király ezt meghallotta, mit tett ezzel a mélyen istentelenné vált emberrel?” Mindannyian azt felelték: „Jaj, neki, hiszen a király megfosztja őt mindentől, és kegyetlenül megbünteti.”

Ezután Jézus azt mondta: „Óh papok és írástudók, és Farizeusok, és ti főpapok, halljátok hát a hangomat, amit hirdetek nektek, arról, amit az Isten mondott nektek az ő prófétája Ézsaiás által: ’Szolgákat tápláltam és felmagasztaltam őket, ők azonban megvetettek engem.’ ’A király a mi istenünk, aki megalapította Izraelt ebben a nyomorúsággal teli világban, és ezért adta oda neki szolgáit: Józsefet, Mózest és Áront, akik gondját viselték. És a mi Istenünk olyan szeretetett érzett iránta, hogy Izrael népe kedvéért lesújtott Egyiptomra, vízbe fojtotta a Fáraót, és legyőzte a kánaániták és a médek százhúsz királyát; törvényt adott (Izraelnek), megtette őket mindazon [föld] örököseinek, ahol a mi embereink lakoznak.’”

„Ám miként viselkedik Izrael? Hány prófétát gyilkolt le; hány próféciát szennyezett be, és miként sértette meg az Isten törvényét; hányan távolodtak el emiatt az Istentől és álltak be bálványokat imádni, a ti bűneitek miatt, óh, papok! És miként gyalázzátok meg az Istent az életmódotokkal! És most azt kérdezitek: ’Mit ad az Isten nekünk a paradicsomban?’ Azt kellett volna kérdeznetek: ’Mi lesz az Isten büntetése számotokra a pokolban, és azután, mit kellett volna tennetek igaz bűnbánatként annak érdekében, hogy irgalmazzon nektek; ezért mondom ezt nektek, és ennek értelmében küldettem hozzátok.”

  1. fejezet

„Az élő Istenre, akinek a jelenlétében én állok, nem fogtok tőlem hízelgést kapni, ellenkezőleg: az igazságot. Ezért azt mondom nektek, tartsatok bűnbánatot és térjetek meg Istenhez, ahogy atyáink tettek, a bűnök elkövetése után, és ne keményítsétek meg szíveteket.” A papok haragra gerjedtek erre a beszédre, azonban a köznéptől való félelmük miatt nem szóltak egyetlen szót sem.

És Jézus folytatta, mondván: „óh, tudósok, óh, írástudók, óh, farizeusok, óh, papok, mondjátok meg nekem. Csodáljátok a lovakat és éppúgy a lovagok, ám nem vágytok háborúba menni; csodáljátok a tiszta ruhát, éppúgy a nők, ám nem vágytok fonni és gyermekekről gondoskodni; vágytok a mező gyümölcseire, ám nem vágytok a föld megművelésére, vágytok a tenger halaira, de nem vágytok elmenni halat fogni; arra vágytok, hogy városlakóként tiszteljenek benneteket, ám nem vágytok a köztársaság terheit viselni; és tizedre vágytok, és első gyümölcsre, miként a papok, ám nem vágytok az Isten szolgálatára igazából. Mit fog tehát az Isten tenni veletek, látván, hogy minden jó dologra vágytok itt, ám semmi rosszra nem? Bizony mondom nektek, hogy az Isten olyan helyet ad nektek, ahol minden rosszat megkaptok és semmiféle jót nem.”

És amikor Jézus ezt mondta, egy démontól megszállottat hoztak elébe, aki sem beszélni, sem látni nem tudott, és a hallásától is meg volt fosztva. Mire Jézus, látván az ő hitét, az égre emelte a szemét és azt mondta: „Uram, atyáink Istene, könyörülj ezen a beteg emberen és adj neki egészséget, azért, hogy ezek az emberek felismerjék, te küldtél engem.”

És ezt mondván, Jézus ráparancsolt a szellemre, hogy távozzon, így szólván: „A mi Urunk, Istenünk nevének hatalmával, távozz, gonosz ebből az emberből.” A szellem eltávozott és a néma ember megszólalt, és látott a saját szemeivel. Mire mindenkit félelem töltött el, az írástudók azonban azt mondták: „Belzebúbnak, a démonok hercegének hatalmával, űzi ki a démonokat.”

Ezután Jézus azt mondta: „Minden királyság, amely meghasonlik önmagával, elpusztítja önmagát, és egyik háza a másik után bukik el. Ha a Sátánt, hatalma ellenére, mégis kivetik, miként fog ez a királyság állni? És ha a ti fiaitok kivetik a Sátánt az írás által, melyet Salamon, a próféta adott nekik, ezek pedig azt tanúsítják, hogy én vetem ki a Sátán Isten hatalmából. Az élő Istenre, káromlás a Szent Szellem ellen, elengedés nélkül marad ebben és a másik világban, az átkozott ember miatt, aki saját kívánságára lesz semmirekellő, ismervén a mihasznaságot magát.”

És ezeket mondván, Jézus kiment a templomból. És a köznép csodálta őt, hiszen az összes betegnek, akit csak össze tudtak gyűjteni, Jézus, miután imádkozott, visszaadta mindannyiuknak az egészségét: így hát attól a naptól kezdve Jeruzsálemben a római katonák, a Sátán munkálkodása következtében, elkezdték felkavarni a köznépet, mondván, hogy Jézus, Izrael Istene, aki eljött meglátogatni az ő népét.

  1. fejezet

Jézus elhagyta Jeruzsálemet a Zsidó Húsvétot követően, és átlépte Cezária Filippi határait. Ahol Gábriel angyal tájékoztatta őt a nyugtalanságról, mely a köznép tagjai között kezdődött; megkérdezte hát a tanítványait, mondván: „Mit tartanak az emberek rólam?” Ők azt felelték: „Néhányan azt mondják, te vagy Illés, mások szerint Jeremiás, és megint mások szerint az egyik régi próféta.” Jézus azt kérdezte: „És ti; mit mondotok, ki vagyok én?” Péter azt válaszolta: „Te vagy Krisztus, az Isten fia.”

Mire Jézus haragra gerjedt, megdorgálta őt, mondván: „Menj el és távozz tőlem, mert te vagy az ördög és bűnbe viszel engem.” És megfenyegette a tizenegyet, így szólván: „Jaj, nektek, ha elhiszitek ezt, mert hatalmas átkot kapok az Istentől azok miatt, akik elhiszik ezt.” És azon volt, hogy elűzze Pétert; amikor a tizenegy könyörögni kezdett Jézusnak, aki nem űzte el őt, hanem ismét megdorgálta, mondván: „Vigyázz, hogy soha többé nem mondj ilyen szavakat, mert az Isten elítél téged!” Péter sírva fakadt és azt mondta: „Uram, ostobaságot beszéltem, könyörgök Istenhez, hogy bocsásson meg nekem..”

Ezután Jézus azt mondta: „Ha az Isten nem akarta magát megmutatni Mózesnek, az ő szolgájának, sem Illésnek, akit annyira szeretett, sem egyetlen prófétának, gondoljátok, hogy megmutatná magát ennek a hitetlen nemzetségnek? De nem tudjátok, hogy az Isten teremtett mindent a semmiből egyetlen szóval, és az összes ember egyetlen agyagdarabból ered? Hogyan hasonlíthatna az Isten az emberhez? Jaj, azoknak, akik szenvedést okoznak maguknak a Sátán megtévesztése miatt!” És ezeket mondván, Jézus könyörgött Istenhez Péterért; a tizenegy és Péter sírva fakadtak, és mondták: „Úgy legyen, úgy legyen. Óh, áldott Urunk, Istenünk.” Ezek után Jézus eltávozott és Galileába ment, azért, hogy ez a csalóka meggyőződés, melyet a köznép elkezdett rá érvényesnek tekinteni, kialudjon.

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!