Inuaki interjú – 6.rész

Megosztás

Inuaki interjú – 6.rész

A: Az előző beszélgetésünk során ott maradtunk el, hogy egy üzenettel jöttél most ide hozzánk. Elmondanád, miről van szó?

D: Igen, de mielőtt ezt részletezném, el kell mesélnem egy pár dolgot az Inuáról.

A: Parancsolj.

D: Elég régen történt, talán úgy nyolcszázezer évvel ezelőtt – ha mai években számolnánk – Inua egy Földhöz hasonló bolygó volt. Kezdetleges teremtmények népesítették be, akik egy kissé hasonlítottak a mai inuakikhoz. Nem voltak intelligensek és nem rendelkeztek a mai inuakik képességeivel. Ami figyelemre méltó volt náluk, az a talaj összetétele volt, mivel az gazdag volt ásványokban, kristályokban és szilíciumban, a víz, meg a levegő tiszta volt, ami miatt, sajnos, a galaktikus hódítók célpontjává váltak. Egy adott ponton a bolygóra egy hajó szállt le. Egy kisméretű hajó volt, hasonló az általuk jelenleg használtakra, amit két agresszív, de nagyon fejlett lény vezetett. Ezek a lények megvizsgálták a talajt, mintát vettek és elmentek, két inuaki gyermeket véve magukhoz. E bolygó lakóinak egy része, tulajdonképpen azok, akikkel ezek felvették a kapcsolatot, azt hitte, hogy természetfölötti lények látogatták meg. Ezt az érkezett hajónak és a talajban hátrahagyott speciális tárgyaknak köszönhetően vélték. Ha a mai tudásunk szerint néznénk, akkor az egy parabola antennához hasonlítana, de mivel a lakosság elmaradt tudással rendelkezett, ezért elkezdték tisztelni. Sok idő telt el e találkozás után, úgy két generáció... Valami nem tiszta?

A: De abban az időben az inuakik ugyanannyi ideig éltek?

D: Nem, a legidősebb a bolygón kb. 40-50 földi éves lehetett.

A: Inua ugyanúgy nézett ki, mint manapság? A domborzatra, klímára gondolok...

D: Inua abban az időben az időjárás viszontagságainak volt kitéve. A viharok nagyon erősek voltak, de rövid ideig tartottak. Ahogy én értettem, létezett tél, de  az nagyon hideg volt. Voltak hegyek, dombok és mezők is, de azok nem ott voltak, ahol jelenleg vannak.

A: Leselkedtek veszélyek? Húsevő állatok, növények?

D: A legnagyobb veszélyforrás a vízben volt. Ott krokodilokhoz hasonló gigantikus teremtmények voltak, amelyek néha kijöttek a vízből és megtizedelték a lakosságot. Ezért az emberek megszokták, hogy magasan a sziklákon vagy fákon aludjanak. Liánokhoz hasonló vastag növényi indákból valamiféle házakat építettek. Ott töltötték az éjszakáikat.

A: De voltak állataik?

D: Igen.

A: Megették őket?

D: Igen.

A: Az ételt elkészítették? Ismerték a tüzet?

D: Igen, de nem úgy, mint mostan. Nem tudtak gyújtóval vagy gyufával tüzet csiholni. Volt egy pár hely a talajban, ahonnan ezt megkapták. Természetes volt.

A: És mi mást ettek még?

D: Növényeket, de nem készítették el. Leszedték és egyszerűen megették. Akárhogy is volt, nem rendelkeztek főzőedényekkel. A fegyvereik többnyire kőből, fából és növényi indákból készültek.

A: És mit ittak?

D: Vizet.

A: A tengerből?

D: Nem, forrásokból, mert a tengerekhez féltek lemenni és a vizük sem volt iható.

A: Miért éltek olyan keveset?

D: Mert legtöbbször megölték őket vagy balesetet szenvedtek. Ehhez hozzájárultak még a betegségek és az egymásközti harcok.

A: Miért harcoltak?

D: Mert zárt csoportokban éltek, amolyan klánokban, és amikor azok egymással találkoztak, verekedésekre került sor.

A: Voltak főnökeik?

D: A főnök mindig a legidősebb személy volt. Amikor az meghalt, az utána következő vette át a helyét.

A: Stabil párkapcsolatban éltek?

D: Nem, mindenki azzal volt, akivel akart, de csak a csoporton belül.

A: Megértettem!

D: Ahogy említettem, két generáció telt el azoknak a lényeknek a látogatása után...

A: Még van egy kérdésem. Hogy néztek ki azok a lények, akik az űrből jöttek?

D: Hasonlítottak a mai inuakikhoz, de a bőrük sötétszürke volt, a szemük pedig hamuszínű. Amikor azt mondom, hogy hasonlítottak, arra gondolok, hogy hasonló alakjuk volt, de a hátukon a gerincük mentén nagy, zöldes-barna tüskék voltak, de a bőrük durva volt, és különleges szaguk volt...

A: Milyen szaguk?

D: Érdekes, mint az egér és a kén keveréke.

A: De jók voltak?

D: Az elején nagyon jóknak látszottak. Az emberek bizalmába férkőztek, mivel az akkori inuakikhoz hasonló lények társaságában érkeztek. Az inuakik nem vették észre, hogy valójában azok leszármazottai, akiket magukkal vittek el. Ennek köszönhetően a két faj találkozása zökkenőmentesen zajlott le. Ezek az új lakosok fejlődést adtak a bolygónak és a lakosainak. Egyszerű eszközöket és ugyanakkor összetett gépeket is hoztak magukkal. Megtanították őket, hogyan használják ezeket és miként bánjanak a tűzzel. Kiválasztottak egy párat, akikből vezéreket neveltek és megtanították nekik, hogyan kell a népet irányítani. Keskeny korongokat helyeztek a fejükre, azt mondván, hogy ezek valamilyen antennák. Lemészárolták a vízi szörnyeket, hogy lehetővé tegyék a felszíni munkát a vizek mellett is. Amit az inuakik nem vettek észre, hogy az utódaik, akik a kolonizáció után születtek, másfélék voltak. Nagyon hasonlítottak az őslakósokhoz, de jóval ügyesebbek voltak és több képességgel rendelkeztek.

A: Miért?

D: Mert összekeverték a saját genetikai anyagukat az inuakikéval és ezt ültették be, egy új generációnak adva teret.

A: De miért csinálták ezt?

D: Tehetséges munkásokra volt szükségük, jó ítélőképességűekre, akik kezelni tudják az általuk hozott felszereléseket.

A: És mit kerestek azok valójában?

D: Aranyra, kristályokra és más típusú ásványokra volt szükségük.

A: Mit csináltak azokkal?

D: Az anyagok nagy részét haza szállították. Általában hajók építésénél használták fel, de a fajfenntartás érdekében is szükség volt azokra.

A: Ki voltak ezek?

D: Anunnakiknak hívták magukat és a Drákói csillagrendszerből jöttek.

A: És hasznos volt ez a kereszteződés?

D: Egyféleképpen igen, mert az inuakik sokat fejlődtek. Elkezdtek dolgokat megérteni, ítélkezni és fejlődni. Házakat építettek a felszínre és egyfajta városokba szerveződtek.

A: És mindenki megváltozott?

D: Maradt még egy pár elszigetelt klán, de ezeket az anunnakik felszámolták, mert nagyon agresszívaknak látszódtak.

A: A genetikai manipulációval megnőtt az életkoruk is?

D: Az inuakik életciklusa hosszabb lett, főleg azért, mert eltűntek a veszélyek. Nem léteztek többé harcok, erőszakos gyilkosságok, az étkezés változatosabb lett, mert az újonnan jöttek megtanították földet művelni őket. Még akadt egy-két munkabaleset, de azok ritkák voltak. Az egyedüli probléma az volt, hogy időközönként egy-egy inuaki eltűnt, viszont az anunnakik azt mondták nekik, hogy azt egy fejlettebb szintre vitték, mivel különleges volt. Beléjük verték a magasabb istenek, felsőbb vezetők gondolatát.

A: Mint egyfajta vallás?

D: Igen. De ez egy hamis vallás volt. Az inuakik azt a hitet örökölték az őseiktől, hogy az anunnakik a múltban is jártak ide és valami védelmi eszközt hagytak hátra.

A: És mennyi ideig tartott a gyarmatosítás?

D: Kb. harmincezer évig. Ennyi ideig éltek csendben a bolygón.

A: És mi történt azután?

D: Egy adott pillanatban egy inuaki leszedte a fejéről a születéskor kapott kört. Az elején csak akkor távolította el, amikor az anunnakik nem látták. Sokszor megcsinálván ezt felismerte az uraik valódi énjét, sőt elkezdte érezni a rezgésüket és szagukat. Egyszer észrevette, amint azok megesznek egy inuakit.

A: Hogy ették meg?

D: Egyszerűen. Csakhogy az egy rituálé volt.

A: Miféle rituálé?

D: Két szálat kötöttek a fémkörre, amelyek a maguk módján egy nagy kristályhoz csatlakoztak. Fejjel lefelé fordították és elvágták a nyakát. A kifolyt vért egy edénybe gyűjtötték össze és mindenki ivott belőle a jelenlévők közül. Az áldozatot később feldarabolták és a húsát egymás közt szétosztották. A maradékot a tengerbe dobták.

A: Tehát valójában gonoszak voltak?

D: Nagyon gonoszak. Ma többet tudunk róluk. Negatív lények. Azokhoz a sáskákhoz hasonlóak, akik jönnek, kolonizálnak, ölnek, ellopják a talajkincseket, beszennyezik a bolygót és aztán elhagyják a helyet más után kutatva.

A: De miért teszik ezt?

D: Mert a bolygójuk szegény a ásványokban és jelenleg lakhatatlan. Ők biztosítják a fajuk fennmaradását, de ehhez kristályokra van szükségük. A hajóik és a felszereléseik aranyötvözetekből és szilíciumból vannak. Nem ölhetik meg egymást és ezért máshol kell élelmet keresniük.

A: De csak hússal táplálkoznak?

D: Enni csak húst esznek, de megélésekkel... töltik fel magukat.

A: Hogy érted, hogy megélésekkel?

D: Összegyűjtik az áldozatoknál használt kristályokba, amiről beszéltem... a halál pillanatában keletkező izgalmat... és közbe-közbe megérintik, hogy felvegyék a rezgését.

A: Hogy érted, hogy a halál pillanatában keletkező izgalom?

D: A halál pillanatában a kibocsájtott energia nagyon erős. Ugyanolyan erős, mint a születéskor. Ezt az energiát befogják, és szükség esetén felhasználják.

A: Jó, de mire jó ez az energia?

D: Ennek segítségével élnek. Fogd már fel: ők semmilyen pozitív megéléssel nem rendelkeznek. Nem ismerik a szeretet. Nem tudnak megnyilvánulni, sőt, távol tartják maguktól. Az Univerzum legsötétebb teremtményei. Nincsen lelkiismeretük, és nem éreznek bűntudatot, sajnálatot, vagy nincs véleményük a rosszról. Az egyedüli céljuk a fajuk túlélése.

A: És élnek manapság is az Inuán?

D: Nem, már rég elhagyták a bolygót. Összességében kétszázezer évig éltek a bolygón.

A: Mintha harminc ezret mondtál volna!

D: Harmincezer évig tartották rabságban az inuakikat, így is mondhatjuk. Pontosabban az inuakik harmincezer év után fellázadtak ellenük. Durva összecsapások voltak, mindkét oldalon rengeteg veszteséggel. A helyzet megoldottnak látszott, mert egy idő után az anunnakik úgy döntöttek, hogy elmennek. Ez valójában egy átverés volt, mert ők csak megjátszották, hogy elmennek. Néhány hűséges inuaki segítségével földalatti bázisokat építettek, ahova visszahúzódtak és ahol tovább laktak majdnem kétszázezer évig. Onnan irányították a bolygót ugyanazokat a tevékenységeket folytatva.

A: És az inuakik nem vették észre?

D: Nem. Sőt, azokat az inuakikat tették meg a bolygó vezetőinek, akik segítették az elnyomókat. Ezek kettős játszmát játszottak, az anunnakikat szolgálva.

A: Jó, de egy bizonyos ponton meghaltak...

D: Igen, de az utódaikra hagyták az örökséget, akik erre a célra voltak speciálisan kiképezve.

A: Ez azt jelenti, hogy az Inuán a földi királyi paloták hasonmásai voltak.

D: Persze, mert ez egy vezető forma a Mátrixban.

A: És mi mindannyian hogyan tudtuk pont ezt választani?

D: Mert egy adott pillanatban egységesen elfogadtuk! Ha elfogadsz egy dolgot, és más személyek is csatlakoznak hozzád, akkor rákapcsolódsz arra a mátrixszegmensre, amelyben létrejött, és amely lehetővé teszi a gondolat megtestesülését.

A: És hogy csináltátok, hogy elmenjenek?

D: Ez a dolog csak azután történt, miután rengeteg generációt rabszolgasorba állítottak. Egy adott pillanatban az Inua bolygó történetében rezgésszint változás történt. Az új energia szint nem engedte meg az anunnakiknak, hogy a területeiken lakjanak. Egyszerűen nem maradhattak többé, így maguktól hagyták el a helyet.

A: Hova mentek?

D: Más égitestek felé vették az irányt. Olyan bolygókat keresnek, amelyek mind légkörileg, mind lakosságilag és ásványi kincsekben megfelelnek.

A: De az inuakik az ők génjeikkel maradtak?

D: Igen. Az felépítésükben jelenleg szerepel a DNS-ük. Az ugrás után még ezer évre volt szükség, hogy megszabaduljanak a negatív befolyásoktól. Az összesre gondolok.

A: De ahogy értettem, ők már régóta pozitívan nyilvánulnak meg.

D: Igen. Ami azt jelenti, hogy bárki megváltozhat. Akarni kell csupán.

A: De az inuakik rájöttek az ugrás előtt, hogy kik voltak valójában?

D: Csak egyesek. Minden a maga rendjén volt megszervezve. Inuát az ők szolgái vezették, minden úgy volt elrendezve, hogy láthatatlan maradjon a valóság. Akik megmerték kérdőjelezni, azok meghaltak, vagy speciális kezelések alá kerültek, amelyekben megtört az akaratuk és ellenállásuk. A társadalom struktúrája úgy volt kigondolva, hogy senki ne tudjon semmit tenni.

A: De a mai inuakik lényegében a régi inuakik és az anunnakik kereszteződései. Nem?

D: Igen.

A: Ez azt jelenti, hogy az inuakik az anunnakiknak is köszönhetik azt, ahol most vannak.

D: Igen. A mai inuakik az anunnakik genetikai befolyásának köszönhetően fejlődtek ki, mint faj.

A: Ez azt jelenti, hogy az anunnaki valahogy egy fejlettebb faj.

D: Sok szempontból fejlettebbek voltak. Elsősorban az intelligencia szint fejlettségének köszönhetően. Aztán telepatikusan kommunikáltak. Értettek a távolsági kommunikációhoz, a gondolatok megváltoztatásához és nem utolsósorban nagyon fejlett technológiával rendelkeztek.

A: Vagyis olyanok voltak, mint amit ma „paranormálisnak” neveznénk.

D: Igen.

A: De a kereszteződés nem vitt át néhány ilyen tulajdonságot az inuakiknak?

D: De igen, de megpróbálták ezeket eltüntetni. Ez az oka, hogy az inuakikat különböző anyagokkal mérgezték, amiket a vízbe, talajba és levegőbe tettek.

A: Milyen anyagokkal?

D: Olyan anyagokkal, amelyek megakadályozták ehhez az információhoz való hozzáférést. Ezek a képességek csak az ugrás után tudtak megnyilvánulni.

A: Értettem, de a igazság az, hogy az inuakik az anunnakiknak miatt lettek ennyire fejlettek.

D: Igen.

A: Tehát ha nem lettek volna ők, akkor az Inua nem lenne az, ami most.

D: Természetesen.

A: Ez azt jelenti, hogy a kolonizáció valahogyan előre ki volt tervelve ahhoz, hogy a bolygó kifejlődhessen.

D: Igen. Nekik is hasznosaknak kell lenniük valamire. Az Univerzumban semmi sem felesleges.

A: Ezek az anunnakik valami régi fajt képviselnek?

D: Az Univerzum első entitásaihoz tartoznak.

A: Ők is a Mátrixból jönnek?

D: Minden a Mátrixból származik és minden oda tér vissza.

A: De nekik megvan a saját helyük, egy megfelelő mátrixszegmens. Ha ők genetikailag módosították az Inua lakosságát, akkor azok is az anunnakik szegmensébe jutottak?

D: Nem, ők az Inua mátrixszegmensében maradtak. A bolygók és entitások megőrzik a sajátosságukat.

A: És azok az inuakik, akiket megöltek a teljes genetikai manipuláció előtt?

D: Ők az Inua bolygó mátrixszegmensébe kerültek, ahonnan reinkarnálódtak, átvéve az anunnakik DNS-ét.

A: Ez azt jelenti, hogy nem léphetsz ki abból a szegmensből, amelyhez tartozol, akármennyire fejlett is légy.

D: Így van. Mindenki egyszerre, vagy senki.

A: De a mi szentjeink, akikről azt mondják, hogy Istenhez mentek?

D: A Mátrixba mentek, a Föld bolygó szegmensébe, ahonnan reinkarnálódnak, ha úgy adódik, vagy ott maradnak, mint vezetők. Ez speciálisan azokkal történik meg, akik megtanulták az összes leckéjüket és tettekkel igazolták azt.

A: Úgy értsem, hogy bármennyire is fejlett légy, csak másokkal egyszerre léphetsz át egy másik szegmensbe?

D: Igen. Mi mindannyian egy vagyunk. Mi és a bolygónk. Csak együtt fejlődhetünk.

A: És ha a többség fejlődik és néhány nem. Mi történik velük?

D: Ha konkrétan a Földet vennénk, amely nagy változásokra készül, akkor a helyzet egy kicsit különbözhet. Nem történik gyakran meg, hogy egy égitest megcsinálja  az ugrást, sok ezer év felkészülésre van szükség. Eközben a hosszú időszak alatt, az emberek jönnek és reinkarnálódnak, különböző rezgéseket véve fel, végigjárva a bolygót és annak érzelmi állapotait minden féle képen. Most tegyük fel, hogy mi a mátrix szintjén fel vagyunk rá készülve. Akik nem felelnek meg, azokat a mátrixba hozzák vissza, ahol addig maradnak, amíg az ugrás megvalósul és stabil lesz. Akkor fog eldőlni, hogy kinek adódik meg az a lehetőség, hogy visszajöjjön a Földre. A többi el lesz távolítva a  megfelelő szegmensből és a speciálisan erre létrehozott szegmensbe fog bekerülni. Itt mindenféle mátrixszegmensből lesznek lelkek, akik viszont kompatibilisek. Ezek egyesülni fognak és egy új mátrixegységet hoznak létre.

A: Vagyis nekik elölről kezdik?

D: Igen

A: És újból reinkarnálódnak?

D: Igen. Egy másik bolygóra. Egy újra.

A: Vagyis mint ezen? Elfelejtve, hogy még éltek?

D: Persze. Ez a Mátrix törvénye.

A: De az inuakik ugyanúgy kivették a részüket ebben a felejtésben?

D: Természetesen. Ahogy mondtam, ez egy törvény.

A: Tehát akik nem rendelik alá magukat a többségnek, el fognak hagyni minket!

D: Lehetnek olyanok is, akik nem rendelik alá magukat a kisebbségnek.

A: Vagyis?

D: A bolygó ugrást csinál. Az embereknek szintén meg kell tenniük. Ez a dolog meg fog történni. Biztos, hogy így lesz. Akik nincsenek felkészülve, automatikusan ki lesznek téve a szegmensből.

A: De hát azt mondtad, hogy a többség adja meg a hangot!

D: Igen, de most egy speciális esettel állunk szemben, amely ritkán történik meg. Ezért az egész bolygó figyelemmel van kísérve, főleg mert először az Univerzum történetében megpróbálják a fizikai test megtartását.

A: De az inuakik nem tartották meg a testüket?

D: De igen, mint formát, de nincs meg az a struktúrája, sűrűsége, a fej módosult. Most másfélék, mint amilyenek az elején voltak, annak ellenére, hogy megőrizték a kinézetüket.

A: És mi ugyanolyanok maradunk?

D: Igen. Ezt akarják.

A: De ha nem sikerül?

D: Ezt senki nem tudja Istenen kívül. Ha nem sikerül, akkor azt jelenti, hogy ennek így kellett lennie.

A: Ha nem sikerül, mi történik a Földdel?

D: Nem fog többé létezni. Akárcsak a naprendszer, de nem hiszem, hogy ne sikerülne. A bolygók a naprendszerünkben elkezdtek módosulni, ők és a Nap is készülődik. Felesleges energiapazarlás lenne, amit a Mátrix nem engedhet meg. Gondolkodj csak, a bolygónak millió évekre volt szüksége, hogy ide eljusson. Miért kéne energiát pocsékolni, hogy oda kerülj, ahol minden tönkremegy. Az Univerzumban mindennek van logikája, semmi sem vesztődik el.

A: Igen, de van egy kis esély arra, hogy balul süljön el.

D: Mindig van lehetőség erre, de én azt hiszem, hogy jól fog alakulni.

A: Reméljük.

D: Meg szeretnék állni. A következő alkalommal a Földről akarok beszélni.

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!