Miért él valaki szegénységben, míg mások gazdagságban?

Miért él valaki szegénységben, míg mások gazdagságban?

„Az anyagiakkal is hasonló a helyzet, mint a földi örömökkel: minél fejletlenebb egy szellem, annál inkább ezen van az élete hangsúlya. Szellemileg azt mondhatjuk, hogy a pénz szükséges a létfenntartáshoz, de messze nem ez a legfontosabb az életben.

Mind a szegénységnek, mind a gazdagságnak vannak előnyei és hátrányai a szellem fejlődését tekintve. A legáltalánosabb szabály: mindenki megkapja azokat az eszközöket, amelyekre életterve betöltéséhez szüksége van. Ezt az általános szabályt azonban nagyon sok egyéni vonás módosíthatja.

Az, hogy valaki nagy szegénységben él, sokszor egy elrontott korábbi életnek a következménye. A legklasszikusabb példa, amikor valaki a vasárnapi életben (6 életet kell dolgozósban leélni, míg utána következik egy „vasárnapi élet”, melyben minden anyagi jót megkap az ember) jómódot kapott, ahol bőségesen megvolt mindene, amiért nem kellett erőfeszítést tennie. Ha nem megfelelően élt ezzel a lehetőséggel, tehát, helyzeti előnyét gonoszul kihasználta, és a rászorultaktól még többet elvett, embertelenül bánt az elárendeltjeivel, zsarnokoskodott a családján, vagy a pénzével akart mindent és mindenkit megvásárolni, akkor a vasárnapi élet után egy nagyon kemény munkás élet következik, ahol a homloka verítékével keresi meg a kenyerét. A jólétre meg kell érni, az éretlen lélek nem tud vele élni.

Nemcsak a korábbi, könnyelmű, fényűző élet következménye lehet a szegény sors.

Akik valamilyen súlyos cselekedetet követtek el, amivel nagy kárt tettek másoknak akár anyagilag, akár lelkileg, szintén szegénységben tengetik életüket. Olyan lelkekről van itt pl. szó, akik előzőleg sok ember – népek, népcsoportok – fölött álltak, de hatalmukkal nem a tömegek jólétét szolgálták, hanem háborúba vagy másfajta pusztulásba vezették őket. Természetesen az ő karmájuk nem merül ki a szegénységben, ez csak a „kísérő tünet”.

Szegény életet azok is vállalnak, akikben még nagy a földi vágy a gazdagságra, de ez a vágyuk minduntalan rossz útra vitte őket.

Egy nélkülöző életben, ahol a kitörés lehetősége nincs meg, a szellem rossz hajlama nem tud megnyilvánulni, így legalább egy életen keresztül „biztonságban van” saját magától. Az olyan vágy pedig, ami hosszú ideig nem kap megélési lehetőséget, lassan elhal, de legalábbis erősen csökken. Ha egymás után valaki két-három életet úgy él le, hogy nincs esélye a módosabb életre, akkor jó esetben jelentősen visszafejlődik e mohó vágya. Ellenben, ha ettől még inkább vágyik a gazdagságra, tehát haragszik a sorsára, amely nem adta meg neki ezt, akkor megkaphatja egy következő életben. Itt nem csak a lehetőséget kapja meg, hanem nem is lesz visszafogva erős vágya a gazdagság után. Ezt a szellem úgy érzi, hogy végre elérheti a vágyát, és boldog lehet. Nem gondol arra, hogy mekkora kockázatot vállal magára azzal, hogy korlátlanul kiélheti sürgető vágyát.

Ha a vagyon megszerzése közben becstelenül jár el, gátlástalanul átgázol másokon, ha telhetetlen lesz, és nem helyesen használja fel a gazdagságot, akkor halála után nehéz helyzetbe kerül. A szellemi világban minden gaztette őt várja, hogy visszaadja neki, ami jár. Ez igen nehéz és fájdalmas lecke egy szellemnek, mert rádöbben arra, hogy mi lett a következménye csillapítatlan vágyának. Az ilyen szellemek felébredve, elkeseredve igen gyakran kérnek egy lemondásokban gazdag újabb életet, mert véletlenül sem akarják újból elkövetni ugyanazt a hibát. Életekig tart, amíg egy ilyen „kiélt vágyat” kihever a lélek – de egyszer és mindenkorra megtanulja a leckét.

A fentiekben a szegénységen nem az egyszerű, szolid életet értem, amikor az embernek ha szűkén is, de megvannak a legfontosabb létfeltételei. Nem gazdag, de nem éhezik, nem fázik, hanem szerény körülmények között éli az életét. Ilyen egyszerű életet sok olyan szellem vállal, aki nem tudta megbecsülni a jómódú életet, és nem fejlesztette, nem képezte magát, hanem lustán és renyhén unatkozta végig korábbi inkarnációját.

A szerény körülmények megtanítják az embert a küzdésre, takarékosságra, találékonyságra, és gyakran rákényszerítik, hogy tanuljon, fejlődjön, ha boldogulni akar.

Olyan szellemek is vállalnak ilyen szerény anyagi körülményeket, akik már megcsömörlöttek a gazdagságtól, és nem tudják még azt megfelelően kezelni. Végül pedig egészen fejlett szellemek is kerülnek gyakran ilyen egyszerű körülmények közé, mivel nekik már nem fontos a gazdagság, beérik a kevéssel (anyagi szinten).

A gazdagság próbatétele tehát az, hogy az ember, ember tud-e maradni, ha pénze és hatalma lesz? És vajon mit kezd ezzel a pénzzel és hatalommal? A lélekből előbújnak olyan rejtett hibák, amelyek az egyszerű, nyugodt életfeltételek között nem jönnek elő, csak szélsőséges esetben. A jómód, a mások feletti hatalom könnyen előhozhatja ezeket a rejtett hibákat, amit egy hatalmi pozícióban lévő szellem ritkán ismer fel.

A gazdagság, a hatalom és a pozíció igen komoly vizsgahelyzet, ahol sajnos a legtöbb lélek megbukik, ami után a következő életben jön a nehéz kétkezi munkával megszerzett éhbér.

A fejlett lelkek nem kérnek gazdagságot, mégis előfordul néha, hogy a sorsuk betöltéséhez erre van szükségük. Ilyen helyzetben jól élnek a rendelkezésükre bocsájtott lehetőségekkel: emberségesen bánnak a nehezebb sorsúakkal, együtt érzőek velük, befolyásukat és pozíciójukat igyekszenek arra használni, hogy sok ember életén segíthessenek. Ők nem csak pénzben gazdagok, hanem lelkiekben is, így a jó anyagi helyzetet bármikor megkaphatják, ha kérik – de nem szokták kérni.

(tanok.hu: Ennyit a „Kérd és megadatik” szlogenről. Valójában, ha nincs benne az élettervben a gazdagság, akkor nem is fog jönni a mostani életedben, és nem is kapod meg, hiába kéred. Ennyit a Vonzás Törvényről is, mely szerintem csak arra szolgál, hogy ne add fel az életedet, és szenvedd végig a nyomorúságos nélkülöző életedet. )

A szellemi tanítások elmondják azt is, hogy ha valaki elfogadja a sorsát, és a tőle telhető legnagyobb lelkiismeretességgel, képességei szerint végzi el mindazt, amit az élet elébe hoz, az „mellékesként” megkapja mindazt, amire szüksége van az életben. Az első tehát az, hogy a tőlünk telhető legjobban elvégezzük azt a feladatot, amiért itt vagyunk: a mindennapi munkánkat, a családunkban betöltött szerepünket, az önfejlesztésünket, de gyakorlatilag bármit, ami szembe jön velünk. Ha ezt képességeink és lehetőségeink szerint a lehető legjobban megtesszük, akkor mi is megkapunk mindent, amire szükségünk van. Amikor pedig tiszta szívből hálát adunk ezért, és azt kívánjuk, hogy másnak is meglegyen mindene, nem csak magunknak teszünk jót."

Forrás:

Szabó Judit - Az Inkarnáció Szellemi Törvényei

Az inkarnáció szellemi törvényei

 

Megosztás

Új bejegyzés: A Föld dimenzióváltása - 4. rész - Magunkban hordozni a Fényt - Nagyon sok előnye van a magas rezgésszámnak, de tudd azt is, lesznek olyan ellenségeid, akik a puszta létezésedet tartják majd taszítónak. Egyszerűen megpróbálnak elmenekülni a közeledből. Nem tudják, valójában mi történik velük, csak valahogy úgy érzik, innen menekülni kell.... / 2019.01.16. /

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!