Pilátus aktái

Megosztás

Pilátus aktái

ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA

Előszó:
Ez az irat, vagyis a magva ennek az írásnak Jézus alászállása az alvilágba, eredetileg nem volt Pilátus Aktáinak a része. Ez a töredék valószínűleg egy régebbi irat része volt. De, hogy mikor lett a Pilátus Aktáinak a része, az bizonytalan. Fontos hogy megjegyezzük, hogy ez az irat három formában létezik (itt csak a latin A irat lesz megadva. Az összes három irat listázásához lásd. M. R. James apocryphal New Testament.
Az I. rész XVI. fejezete a zsinagóga elöljáróival fejeződik be. A nemzetek szolgálnak majd neki és királyok jönnek messze földről imádni őt. A II. rész I. fejezete innen folytatódik.
II. rész

I. (XVII)

1. József felállt és mondotta Annásnak és Kaifásnak: Tényleg, nem csodálatos ahogy hallottuk, hogy Jézus, halála után látva volt élve és hogy fölemelkedett a mennybe. Azonban az sokkal csodálatosabb, hogy fölkelt halottaiból, de nem egyedül, hanem föltámasztott más holtakat is sírjaikból és hogy ezeket látták Jeruzsálemben. De most halljátok tőlem: Mindannyian ismertük azt az áldott Szimeont, a főpapot aki fogta kezeiben a gyermek Jézust a templomban. Ennek a Szimeonnak volt két fia, vér szerinti testvérek és mindannyian ott voltunk elszenderüléseiken és temetéseiken. Menjetek tehát és nézzétek meg sírjaikat amelyek üresek, mert hogy ők föltámadtak és halljátok, ők Arithmatea városában laknak buzgó imádságban. És tényleg az emberek hallják őket kiáltozni, de ők nem beszélnek emberrel és csendesek mint a halottak. De gyertek, menjünk el hozzájuk nagy tisztelettel és gyengédséggel és hozzuk őket magunkkal és ha hozzájuk illeszkedünk, talán majd ők elmondják nekünk föltámadásuk titkát.
2. Amikor meghallották ezeket a dolgokat, nagyon megörültek. Annás és Kaifás, Nikodémusz, József és Gámáliel elmentek, de nem találták őket sírjaikban ezért elmentek Arithmateába ahol megtalálták őket és lám ők térdepelve imádkoztak. Megcsókolták őket és nagy tisztelettel és istenfélelemmel elvitték őket Jeruzsálembe a zsinagógába. Becsukták az ajtókat és elővették az Isten törvényét, kezükbe adták és megeskették őket Izrael Istenére aki a próféták által szólt, mondván: Hiszitek-e, hogy Jézus az aki föltámasztott benneteket a halálból? Mondjátok meg hogyan lettetek föltámasztva.
3. Amikor Karinusz és Leuciusz meghallották ezt az utasítást, megremegett testük ás sóhajtoztak rosszat érezvén szíveikben. És mindketten fölnézvén a mennyre és ujjaikkal a kereszt jelét nyelvükre rajzolván, egyszerre szóltak: Adjatok mindegyikünknek egy tekercs papírt és eresszétek meg, hogy leírjuk amit láttunk és hallottunk. Odaadták nekik a tekercseket és mindketten leültek és írni kezdtek mondván:

II.

1. Ó, Uram Jézus Krisztus az élet és a föltámadás a halálból, adj erőt hogy beszéljünk a te méltóságos titkaidról, amelyeket végbevittél a kereszthalálod után, mint amennyiben meg lettünk parancsolva a Te nevedben. Teneked aki parancsoltad nekünk szolgáidnak, hogy embernek ne mondjuk el a méltóságos isteni titkokat amelyeket te végbevittél az alvilágban.
Akkor, amikor mi ültünk ősapáinkkal a mélyben, bizonytalanságban a sötétségtől, hirtelen a Nap arany melege és a bíborszínű fejedelmi fénysugara reánk sütött. És rögtön az emberiség atyja a pátriárkákkal és a prófétákkal együtt megörvendezett, mondván: Ez a fénysugár a kezdete az örökké tartó fénynek, amely meg lett ígérve, hogy el lesz küldve nekünk az Ő örök fényéből. Ezután Ézsaiás kiáltva mondta: Ez az Atya világossága csakis az Isten Fia, az szerint amit prófétáltam még amikor a földön éltem: Zebulon földje, Neftálim földje a Jordánon túl, Galilea, nép amely sötétségben járt nagy fényt látott és azok kik a sötétség és a halál földjén laknak, nekik fénylett a világosság. És most eljött és kiviláglott nekünk is itt, nekünk akik itt ülünk a halál árnyékában.
2. És ahogy mindannyian örvendeztünk a fényen amely reánk ragyogott, odajött hozzánk atyánk Szimeon és örvendezve mondta: Dicsőítsétek az Úr Jézus Krisztust, az Isten Fiát, mert én kezeimbe vettem őt a templomban még amikor kis gyermek volt és a Szentlélektől indíttatva fogadalmat tettem mondva néki: Most hogy látták szemeim a megváltásunkat, amelyet elkészítettél az emberek előtt, világosságot, hogy nemzetek világossága legyen és hogy Izrael népének a dicsősége legyen. Amikor ezeket a dolgokat meghallották, a szentek sokasága meg jobban örvendezett.

3. Ezek után odajött valaki, a vadonban lakó és megkérdezték őt a többiek: Ki vagy te? És ő felelt: Én vagyok János a kiáltás és a Magasságos prófétája, aki eljön az ő arca előtt, hogy elkészítse utait, hogy átadja a megváltás tudását népének, bűneik bocsánatára. Amikor láttam őt közeledni felém, a Szentlélektől indíttatva mondtam: Nézd, az Isten Báránya, ő az aki elveszi a világ bűneit. És én megkereszteltem őt a Jordán folyóban és láttam a Szentlelket reá leereszkedni galamb formájában és hangot hallottam a mennyből amely így szólt: Ez az én szeretett Fiam akiben kedvem telik.
És most eljöttem-e az ő arca előtt hozzátok ide le, hogy kinyilatkoztassam nektek, hogy ő készül eljönni, habár a napok múlnak, az Isten Fia a magasból jön hozzánk, akik a sötétségben ülnek és a halál árnyékában.

III.

1. Amikor atyánk Ádám meghallotta ezt meg azt, hogy Jézus a Jordánban megkeresztelkedett, szólásra nyitotta ajkát fiának Szethnek mondván: Hirdesd ki fiaidnak a pátriárkáknak és a prófétáknak mind azt amit hallottál Mihály arkangyaltól amikor én elküldtelek a Paradicsom kapujáig, hogy ha lehet Isten küldje el neked angyalával az irgalom fájának olaját, hogy kiszolgáltassa testemnek amikor beteg voltam. Akkor Szeth a szent pátriárkák és próféták közelébe ment és mondotta: Amikor én, Szeth imádkoztam a Paradicsom kapui előtt, nézd, Mihály az Úr angyala megjelent előttem és mondotta: Az Úr küldött hozzád: Én vagyok az aki az ember teste fölött van és mondom neked Szeth, ne áztasd magad könnyeiddel, imádkozni és epekedni az irgalom fájának olajáért, azért amit ki akarsz szolgáltatni atyádnak Ádámnak testi fájdalma ellen, te nem tudod megszerezni és megvigyázni az utolsó napokra és időkre, de vigyázd majd ha 5500 esztendő beteljesedik, akkor majd Isten szeretett Fia eljön a földre, hogy föltámassza Ádám testét és a holtak testét és ő eljön és megkeresztelkedik a Jordánban. És amikor a Jordán vize elé lép akkor mindenki meg lesz kenve az irgalmasság olajával, mindenki aki hisz neki és ez az irgalmasság olaja lesz minden utódain, nemzeteken, amelyek újjászületnek vízből és Szentlélekből az örök életre. Akkor fog majd Isten legkedvesebb Fia lejönni a földre és beviszi atyánkat Ádámot a Paradicsomba az irgalmasság fájához. A szentek sokasága mind ezeket hallotta Szettől és a pátriárkák és a próféták még jobban örvendtek.

IV.

1. Miközben a szentek így örvendeztek, nézd, a Sátán a halál hercege és feje mondta Hádésznek: Készülj fel Jézus fogadására aki azzal áltatta magát, hogy ő az Isten Fia, hol nem más mint egy ember aki félt a haláltól, mint ahogy mondotta: Még a halál előtt is bánatos a lelkem.
Ő sokban az én ellenségem volt, nagy fájdalmat okozván és sokakat akiket vakká, sántává, süketté, leprássá és megszállottá tettem, kigyógyította őket szavával és egyeseket akiket ide hoztam neked (Hádész), ő elvitte azokat tőled.
2. Hádész felelt a Sátánnak, a hercegnek mondván: Ki ő, hogy annyira erős, ha nem egy ember aki fél a haláltól? A föld összes hatalmasságát erőm alattvalóivá aláztam, még azokat is akiket te hoztál nekem és a te erődnek voltak alárendelve. Akkor, ha te erős vagy, milyen fajta ember ez a Jézus aki tudta, hogy fél a haláltól, de ellenállt a te erődnek? Ha ennyire erős volt ember korában, bizony mondom neked, akkor az ő mindenható istenségében egy ember sem tud neki ellenállni. Amikor azt mondta, hogy fél a haláltól, meg akart téveszteni, hogy szégyen legyen rajtad örök időkre. De a Sátán a Tartarusz hercege mondta: Mért kételkedsz és félsz, hogy fogadd Jézust, aki a mi ellenségünk? Én kipróbáltam őt és fölkavartam ősi népemet a Zsidók közül irigységgel és haraggal ellene. Dárdát élesíttettem és egészen átszúrattam őt, epét és ecetet kevertem és ezt adtam neki inni és elkészíttettem a keresztet, hogy kifeszítsem őt és szegeket, hogy átütessem őt. Az ő halála közel van, ezért el szabad hoznom őt, hogy alattvalónk legyen, neked és nekem.
3. Hádész felelt mondván: Te mondtad nekem, hogy ő az aki elviszi tőlem a halott embereket. Sokan voltak akik a földön éltek és halottakat vettek el tőlem, de nem az ők erejükből, hanem imával Istenhez, és az ők mindenható Istene elvette őket tőlem. Ki ez a Jézus aki saját szava által, ima nélkül elvezette tőlem a halottakat? Meglehet, hogy ő az aki parancsának szava által föltámasztotta az életre Lázárt, aki három napja halott volt, szaga volt és bomlásnak indult, akit én itt halottként tartottam. Sátán a halál hercege felelt mondván: Az ugyanaz a Jézus. Amikor Hádész ezt meghallotta , azt mondta neki: Én parancslom neked, a te erődre és az enyémre, hogy ne hozd le ide őt. Abban az időben amikor hallottam parancsának szavát, reszkettem és eluralkodott rajtam a félelem és az összes szellemekkel együtt bajban voltunk. Sehogy sem tarthattuk vissza Lázárt, de ő mint a sas, rázva magát előre lépett nagy mozgékonysággal és gyorsasággal eltávozott tőlünk és a föld is ugyanúgy amely tartotta Lázár halott testét, visszaadta az életre. Tehát most, hogy tudom hogy az ember aki képes volt ezeket a dolgokat végbevinni, Isten, parancsiban erős és mindenható emberségében és hogy ő az emberiség megmentője. De ha te lehozod őt ide, ő kiszabadítja mind azokat akik itt be vannak zárva a szörnyű börtönbe és saját bűneik láncaival meg vannak kötözve, amelyet lehetetlen elszakítani, és el lesznek vitetve az örök életre Istenhez.

V.

1. Ahogy a Sátán a herceg és Hádész beszéltek együtt erről, váratlanul mint a mennydörgés, angyali kiáltás hallatszott: Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók, mert a Dicsőség Királya be fog jönni. Amikor ezt Hádész meghallotta mondotta a Sátánnak a hercegnek: Távozz tőlem és menjél ki a házamból, mert ha te vagy a háború hatalmas embere, harcolj a Dicsőség Királya ellen. De mit tudsz te tenni ővele? És Hádész kidobta a Sátánt a házából.
Akkor Hádész mondotta gonosz szellemeinek: Csukjátok be a kemény bronz kapukat és rakjátok rájuk a vas oszlopokat és álljatok helyt rendíthetetlenül, hogy legalább tartsuk a védelmet mintsem hogy rabokká váljunk.
2. De amikor a szentek sokasága ezt meghallotta, megfeddő hangon mondották Hádésznek: Tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Dávid kiáltva mondta: Nem megmondtam előre még amikor földön éltem: Eresszétek őket, hogy hálát adjanak az Úrnak irgalmasságáért és csodáiért amelyeket megmutatott gyermekeinek. Ki törte össze a bronz kapukat és távolította el a vas oszlopokat? Ő kivette őket bizonytalan utaikról. Utána hasonlóképpen Ézsaiás mondotta: Nem megmondtam még amikor a földön éltem: A holtak föltámadnak és azok akik sírjaikban vannak újra fölkelnek és azok akik a föld alatt vannak örvendezni fognak, mert azon a napon amikor az Úr eljön az ő gyógyulásuk lesz. Ezért mondom: Ó halál, hol a te fullánkod? Ó Hádész hol a te győzelmed?
3. Amikor ezt hallották Ézsaiástól, a szentek mondták Hádésznek: Tárd ki kapuidat, mert most le leszel győzve te gyenge és erőtlen. És nagy mennydörgésszerű hang hallatszott amely ezt kiáltotta: Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók , mert a Dicsőség Királya be fog jönni. De amikor Hádész látta, hogy ők kétszer is így kiáltottak, megkérdezte: Ki a Dicsőség

Királya?Dávid felelt Hádésznek mondván: E kiáltás szavait tudom, Lelke által ugyanazt prófétáltam és most neked is azt mondom amit az előbb mondtam: Az Úr erős és magasságos, az Úr magasságos a harcban, ő a Dicsőség Királya. Az Úr lenézett a mennyből, hogy meghallja azok sóhajtozását akik bilincseikben vannak és hogy megszabadítsa azok gyermekeit akik el lettetek pusztítva. És most te legundorítóbb és büdös Hádész tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Ahogy Dávid így beszélt Hádésszel, a fenség Ura megjelent emberi alakban és megvilágította az örök sötétséget és széttörte az örök kötelékeket. Az örökké tartó fenségének győztese meglátogatott minket, akik itt ülünk áthágásaink mély sötétjében és bűneink, a halál árnyékában.

VI.

1. Amikor Hádész és a halál és a gonosz szellemeik látták ezt, félelem szállta meg őket, úgyhogy ők és kegyetlen szellemeik a nagy világosság és fény láttára, valósággal kiáltván, hogy látták Krisztust hirtelen megjelenni házukban, mondták: Legyőztél minket! Ki vagy te, aki el lett küldve Istentől a mi megtévesztésünkre? Ki vagy te, aki a rothadás minden jele nélkül és fenséged jeleivel megszégyeníthetetlenül összetörted hatalmunkat? Ki vagy te, aki oly hatalmas de egyben oly kicsi, előkelő és kimerült, katona és parancsnok, csodálatos kecses harcos és a Dicsőség Királya, az élet és a halál, aki vitte a keresztet és meghalt rajta?Te aki a sírodban feküdtél, lejöttél hozzánk élve és a te halálodra az összes teremtmény megszólalt és a csillagok megrázkódtak és te szabad lettél halálod által és legyőzted légióinkat. Ki vagy te, aki megszabadítottad a rabokat akiket fogva tartott az ősbűn és visszahelyezted őket kezdeti szabadságukba?Ki vagy te, aki eltakartad saját istenségedet és világosságodat azok elől akik el voltak vakulva bűneik sötétségétől?Ezek után az ördögök légióit félelem szállta meg és mindannyian kiáltották zavarodásuk mámorában: Honnan vagy te Jézus, egy ember aki annyira erős és fényes a maga fenségében és tökéletességében, szeplőtelen és bűntelen? Az a földi világ amely örökké alattvalónk volt mostanáig és áldozatot mutatott be javunkra, soha sem küldött hozzánk egy olyan halott embert sem mint te és soha nem adott át olyan ajándékot a Hádésznek. Ki vagy hát te aki oly könnyedén átlépte határainkat és nem hogy megnagyobbította kínjainkat, de még könnyedén megszabadította az emberiséget bilincseiktől?
Végzetünk vagy te Jézus akiről a Sátán a hercegünk mondta, hogy kereszthalálod által megkapod az egész világ feletti uralmat.
2. Akkor fenségében a Dicsőség Királya széttaposta a halált és a földre nyomta a Sátánt a herceget és kiszolgáltatta őt Hádésznek és odahívta Ádámot világosságához.

VII.

1. Akkor Hádész fogadván a Sátánt a herceget, sajnálatos szemrehányással mondotta: Ó romlottság hercege, rombolás fejedelme, Belzebub, angyalok gúnyja és az igaz gyalázója, mért tetted ezt? Mért feszíttetted keresztre a dicsőség Királyát és az ő halálával ígértél nagy kárt(tönkretételt)? Mint a hülye, tudtad hogy mit csinálsz! De vigyázz most, mert ez a Jézus világossága által eltüntette a halál sötétségét, összetörte a börtönök erős mélységeit és kiszabadította a foglyokat, kioldozván azok bilincseit. Mind azok akik sóhajtoztak kínjaikban, most örvendeznek ellenünk és imáik által eltűnt uralmunk és valóságunk meghódíttatott és most az emberek egy nemzete sem fél tőlünk. Mindez mellett a halottak akiknek soha nem szabadott volna boldognak lenniük és győzni felettünk és a foglyok akiknek soha sem szabadott örvendezniük, összeesküdtek ellenünk. Ó Sátán herceg, minden gonosz atyja és istentelené, miért tetted ezt?Ők akik a kezdetektől fogva mostanáig elvesztették az életet és a megváltást, most sehol sem hallatszik az üvöltésük, egyetlen egy sóhajuk sem visszhangzik a fülünkben és könnynek nincs jele arcukon, egyiknek sem. Ó Sátán herceg, a pokol kulcsainak birtokosa, az a gazdagságod amelyet megszereztél az áthágás fája által, most elvesztetted a keresztfa által és minden jóléted elveszett. Amikor te fölszögeztetted Jézus Krisztust a dicsőség Királyát, vétettél magad ellen és ellenem. Ebből kifolyólag tudni fogod, hogy milyen örök kínokat és végtelen fájdalmakat fogsz szenvedni fogságomban. Óh, Sátán herceg, a halál birtokosa és minden romlott feje, teneked kellett volna először meglátnod, hogy Jézusban nincs gonoszság. De te jogtalanul keresztre feszítetted őt, aki ellen nem találtál semmi rosszat és hogy áthoztad a mi valóságunkba az ártatlant és az igazságosat és hogy elveszítetted a bűnösök, az istentelenek és a bűnösök lelkét? Amikor Hádész így beszélt a Sátánnal a herceggel, akkor megszólalt a dicsőség Királya és mondta: Sátán a herceg hatalmadban lesz az idők végezetéig Ádám és gyermekei helyett, meg azok helyett akik az én szentjeim(igazaim).

VIII.

1. És az Úr kinyújtván kezeit mondta: Gyertek hozzám szentjeim, ti akik az én képmásomat és hasonlóságomat hordozzátok. Ti akik a fa által, az ördög által és a halál által le voltatok győzve, nézd, most az ördög és a halál le van győzve a (kereszt)fa által. És egytől egyig a szentek összegyűltek az Úr keze alatt. Az Úr megfogta Ádám jobb kezét és mondotta neki: Béke legyen veled és az összes fiaddal, akik az én igazaim. Erre Ádám leborult az Úr lábai elé és könnyeivel öntözvén lábait hangosan fölkiáltott: Dicsérlek téged, ó Uram, mert felállítottál és nem eresztetted hogy a szégyenem diadalmaskodjon rajtam. Ó Uram Istenem, én kiáltottam hozzád és te meggyógyítottál. Uram te kihoztad lelkemet az alvilágból, megszabadítottad azok közül akik a szánalomba mennek. Énekeljetek éneket az Úrnak mindannyian ti szentjei és adjatok neki hálát, mert megemlékezett szentjeiről. Ezért méreg van az ő fölháborodásában és élet az ő jókedvében. Egyszerre a szentek mind térdre borultak előtte és mindannyian megalázták magukat lábai előtt mondván: Te eljöttél, ó a világ jóvá tevője. Amit előre megmondtál a törvénnyel és a prófétáiddal, azt tényleg végbevitted. Jóvátetted az életet a kereszted által és lejöttél hozzánk, hogy a te magasságod kimentsen minket az alvilágból és a halálból. Ó Uram, ahogy te fölállítottad a dicsőség nevét a mennyben és felállítottad keresztedet a földön mint a jóvátétel jelét, ezért állítsd fel a győzelmed jelét, a te keresztedet az alvilágban is, hogy a halál többé ne uralkodjon.
2. Akkor az Úr kinyújtotta kezét és keresztet rajzolt Ádám és a szentek fölé és megfogta Ádám jobb kezét és fölszállt az alvilágból és az ő szentjei követték őt. Akkor szent Dávid hangosan és könnyezve mondotta: Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat művelt. Az ő jobb keze megváltást hozott, és az ő szent karja. Az Úr kinyilatkoztatta megmentő kegyelmét és a nemzetek előtt kinyilatkoztatta igazságosságát. Erre a szentek sokasága felelte: Milyen nagy megtiszteltetésben van részük az ő szentjeinek. Amen. Allelúja.
3. Ezután Habakuk a próféta kiáltva mondta: Te eljöttél az emberek megváltására, hogy kiszabadítsad a kiválasztottakat. Erre a szentek egy hangon mondották: Áldott az, ki az Úr nevében jön. Istenünk az Úr és ő megmutatta nekünk a fényt. Amen. Allelúja. Utána ugyanígy Mikeás próféta kiáltva mondta: Melyik isten olyan mint Te, óh Uram, aki elveszi a bizonytalanságot és eltünteti a bűnöket?És most Te harag nélkül tanúságként, mert hogy te irgalmas vagy, letekintettél hozzánk és megbocsájtottad gyarlóságainkat és elsüllyesztetted bűneinket a tengerek mélyébe, mint ahogy megesküdtél ősatyáinknak a régi időkben. Amire a szentek ezt felelték: Ő a mi Istenünk örökkön örökké, ő lesz a mi vezetőnk, vég nélküli világ. Amen. Allelúja. És így beszéltek a többi próféták is, megjegyzéseket téve az imáikból és a szentek követték Urukat Ament mondva. Allelúja.

IX.

1. De az Úr fogván Ádám kezét elvezette őt Mihály arkangyalhoz és a szentek serege követte Mihály arkangyalt, aki elvitte őket a Paradicsom gyönyörébe és szépségébe. És ott megismertetett velük két embert az ősi időkből, és akkor megkérdezték a szentek: Kik vagytok ti, kik nem voltatok velünk az alvilágban holtak, kik itt a Paradicsomban testben laktok? Akkor az egyik a kettő közül megszólalt: Én vagyok Hénok aki el lett ragadtatva az Úr szava által és ez velem Illés a Teszbita, aki az Úr tüzes szekerén lett elragadtatva, és attól a naptól nem ízleltük meg a halált, de fel lettünk vétetve az Antikrisztus eljöveteléig, hogy harcolhassunk ellene jelekkel és az Isten csodáival és meg leszünk ölve Jeruzsálemben, de három és fél nap múlva föl leszünk élve vétetve a felhőkre.

X.

1. Ahogy Illés és Hénok így beszélt a szentekkel, nézd, odajött egy másik ember szerény ruhában, a vállán a kereszt jelét viselvén, akitől a szentek megkérdezték: Ki vagy te - mert megjelenése olyan volt mint egy rablóé - és hogy van az hogy a válladon viszed a kereszt jelét? Ő felelt nekik mondván: Jól mondtátok, rabló voltam, és mindenfajta gonoszságot elkövettem a földön. A Zsidók keresztre feszítettek Jézussal együtt és én láttam a csodákat, amelyek a kereszt által jöttek, amelyen Jézus meg volt feszítve, és én hittem,hogy ő minden élő teremtője a mindenható Király és megszólítottam őt: Emlékezzél meg Uram rólam majd ha eljössz az uralmaddal!Amire ő elfogadta imámat és mondta: Bizony mondom neked, még ezen a napon velem leszel a Paradicsomban. Ezért adta nekem a kereszt jelét mondván: Viseld ezt és menj a Paradicsomig, de ha az angyal amely őrzi a Paradicsomot nem ereszt be, mutasd meg neki a kereszt jelét és ezt mond neki: Jézus Krisztus az Isten Fia, aki most lett keresztre feszítve, küldött engem. És amikor így tettem, mindezt elmondtam az angyalnak aki őrizte a Paradicsomot és amikor ő mind ezt hallotta, kinyitotta az ajtót, bevezetett és elhelyezett a Paradicsom jobb oldalán mondva: Pihenj egy kicsit, mert Ádám és az emberiség atyjai be fognak lépni fiaikkal, amelyek szentek és igazak a győzelem után és a keresztre feszített Krisztus Urunk fölszállása után. Amikor meghallották a rabló szavait, a szent pátriárkák és a próféták egy szóval mondták: Áldott legyen a mindenható Úr, a végtelenül jó dolgok Atyja, az irgalmasság Atyja. Te aki oly sok kegyelmet adtál a te bűnöseidnek és visszavezetted őket a Paradicsom gyönyörébe, a jó legelőkre. Ez a lélek legszentebb élete. Amen. Amen.

XI.

1. Ezek az isteni és a szent titkok amelyeket láttunk és hallottunk még mi is, Karinusz és Leuciusz, de nem lett megengedve nekünk, hogy elmondjuk Isten többi titkát, ahogy azt Mihály arkangyal szigorúan megparancsolta mondván: Elmegyel testvéreddel Jeruzsálemig és buzgó imádságban töltitek napjaitokat, kiáltozva és magasztalva az Úr Jézus Krisztus föltámadását, aki föltámasztott a halottaiból sajátmagával együtt. Ne beszéljetek senkivel sem, de üljetek mint a süketek ameddig a óra el nem jő és az Úr meg nem parancsolja, hogy nyilatkoztassátok ki az ő istenségének misztériumát. De Mihály arkangyal azt a parancsot adta, hogy menjünk a Jordánon túlra, a gazdag és termékeny területre, ahol sokan vannak akik föltámadtak velünk együtt Krisztus Urunk föltámadásának tanúiként. Három napig volt nekünk megengedve, akik a halottaiból föltámadtunk, hogy megünnepeljük a Pászkát Jeruzsálemben a szüleinkkel akik az Úr Krisztus tanúságaként élnek. Megkeresztelkedtünk a szent Jordán folyóban és mindegyikünk fehér tógát kapott.
Három nap múlva amikor megtartottuk az Úr Pászkáját, mindenki el lett ragadtatva egy felhőben és a felhővel fölemelkedtek a Jordán fölé és soha senki nem látta őket többé. De nekünk az lett mondva, hogy Arithmateába kell hogy maradjunk és buzgó imádságban éljünk.

Ez lenne mind az amit az Úr mondott, hogy kinyilatkoztassunk nektek. Imádkozzatok és bízzatok benne és vezekeljetek és lehet hogy megkegyelmez nektek. Legyen veletek az Úr Jézus Krisztus békéje aki mindannyiunk megváltója. Amen.
Amikor befejezték ezen dolgok írását, pár tekercs papíron, fölkeltek és Karinusz amit írt, Annás, Kaifás és Gámáliel kezébe adta. Ugyanígy Leuciusz amit írt, József és Nikodémusz kezébe adta.
Ezután hirtelen átváltoztak és rendkívül vakító fehérek lettek és többé senki sem látta őket. Írásaik egyenlőknek találtattak, egy betűvel sem kevesebb sem több.
Amikor a zsinagóga összes Zsidója meghallotta Karinusz és Leuciusz csodálatos elbeszélését, ezt mondogatták egymásnak: Minden kétséget kizáróan ez Isten műve. És ezért áldották az Urat, a vég nélküli világot. Amen. És mindannyian megzavarodva és mellüket verve, reszketve és félelemmel eltelve mentek ki a zsinagógából és mindenki eltávozott saját otthonába.
Mind ezeket a dolgokat amelyeket elmondtak a Zsidók a zsinagógában és amelyek elhangzottak, József és Nikodémusz elmondták a helytartónak. Pilátus maga írta le ezeket a dolgokat Jézusról a nyilvános könyveiben az ő tárgyaló termében (praetorium).

Megosztás

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: CopyRight © All Rights Reserved - Page protection is actived!