smoking

A minták törvénye

Minden szokás és minta, tartsuk azt akár “jónak”, akár „rossznak” a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt.

A gyermekkor eseményei nem múlnak el, hanem az évszakok váltakozásához hasonlóan újra és újra megismétlődnek. Elenor Farjeon

Emberként hatalmunkban áll, hogy spontán módon cselekedjünk, új módokon hajtsunk végre régi dolgokat, megváltoztassuk és átformáljuk régi szokásainkat és az életünket. Mégis él bennünk egyfajta velünk született ellenállás, mely korlátozza e képességünket; ez az ellenállás legalapvetőbb fizikai és pszichológiai struktúráinkon alapul; és kapcsolatban áll a tágabb Világegyetemmel és a gyermekkorunkban elsajátított tanulási és alkalmazkodási módszereinkkel.

A minták kialakítására való hajlamunk komoly túlélési értékkel bír számunkra. Gyermekként megtanultuk a világot a minták megfigyelése által értelmezni. Miközben alkalmazkodtunk szüleink napirendjéhez és saját belső ritmusainkhoz, megtapasztaltuk az éhség és az evés, a nappal és az éjszaka, az ébrenlét és az alvás mintáit. Felismertük a szüleink által keltett zajok mintáit, és így elsajátítottuk a hang és a jelentés komplex asszociációjának képességét; az utánzott minták által pedig megtanultunk beszélni.

Növekedésünk során mindannyian önmagukat ismétlő mintáktól függtünk, és mi is megtanultuk újra és újra megismételni azokat – a fogmosást és a többi esti rituálét, az otthonunkban, az iskolában és a munkahelyünkön ismételgetett mintákat. Tízéves korunkra a minták ereje életünk részévé vált.

A mindennapi életünk során kifejlesztett gyakorlati minták, szokások – például, hogy evés előtt mindig megmossuk a kezünket – általában nem túlzottan érdekes dolgok, mégis érdemes alaposabban szemügyre venni őket, mivel, ha tudatosan valami mást teszünk helyettük, hogy megfigyeljük, mi történik, esetleg úgy érezhetjük, valami „nincs rendben”, kizökkentünk a megszokott kerékvágásból – és ez ékesen bizonyítja a minták hatalmát.

A minták törvényét elsősorban az általunk helytelennek, negatívnak vagy destruktívnak tartott szokásaink, azaz a megtörni kívánt minták esetében alkalmazhatjuk.

Vegyük például Tom esetét. Tomnak súlyos alkoholproblémái voltak; abbahagyta az ivást, aztán újrakezdte, majd megint abbahagyta, és megint kezdte elölről, míg végül azt gondolta, egyszer s mindenkorra megoldotta a problémáját. Ekkor így szólt az egyik barátjához:

…már egy éve nem ittam egy kortyot se; túl vagyok a dolgon…

Amikor meglazult az ébersége, a minta újra jelentkezett, és Tom ismét inni kezdett.

Tom tulajdonképpen csak a minták törvényét tapasztalta meg, amelyet bizonyos értelemben Isaac Newton fogalmazott meg először első törvényében, amely kimondja, hogy egy nyugalmi állapotban lévő vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző test mindaddig megőrzi nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, míg egy másik test erőhatást nem fejt ki rá.

A szokásaink esetében ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy ha csak kijelentjük, hogy „most minden másképp lesz” vagy „többé nem teszem meg”, az önmagában még nem elég.

A dohányzásról leszokni a világ legkönnyebb dolga; már vagy százszor megtettem. MARK TWAIN

A következő történetet az egyik ismerősöm, egy Iris nevű fiatal nő mesélte el nekem arról, hogyan tapasztalta meg életében a minták törvényét. Iris az évek során kialakított magának egy ismétlődő mintát: többször lefogyott, majd újra meghízott, és ez a súlyváltozás bizonyos esetekben akár a negyvenöt kilogrammot is elérhette! Egyik „vékonyabb korszaka” alatt egyszer bizalmasan közölte a barátnőjével, Marianne-nal, fél, hogy újra elhízik, de úgy döntött, ezúttal minden másképp lesz. Marianne meglepő módon azt válaszolta erre, hogy szerinte Iris valószínűleg újra fel fog szedni jó néhány kilót.

– Próbáld meg reálisan látni a helyzetedet – mondta. – Az első, a második vagy a harmadik alkalommal vajon meg akartál hízni?

– Nem! – felelte Iris.

Marianne, aki az évek során már számtalan, különböző függőségben szenvedő embernek nyújtott segítséget, már tudott valamit a minták törvényéről, ezért így szólt:

– Ez a régi viselkedési mintád egészen addig ismétlődni fog, míg valamit másképp nem teszel.

– Naná, hogy változtatok – biztosította a dologról őt Iris.

Marianne megvonta a vállát.

– A minták sokszor erősebbek az elhatározásainknál, Iris. Gondolom már megvizsgáltad ezt a mintát – azt mondtad, először édesanyád halála után híztál el, ugye?

– Igen. – Másodszor pedig akkor, amikor elbocsátottak az állásodból, igaz?

– Ühüm.

– És harmadszor?

– Az teljesen más volt. Akkor szakítottunk a barátommal.

– Iris, ha nem látod tisztán a mintát, nem fogsz tudni változtatni rajta. Nézd csak meg jobban a dolgot: mi a közös ezekben az eseményekben? Mi a minta?

Iris elgondolkodott a kérdésen.

– Hát, amikor édesanyám meghalt, nagyon rosszul éreztem magam; amikor utoljára láttam, csúnyán összevesztünk, és nem tudtam elköszönni tőle. És amikor kirúgtak, meg amikor szakítottam a barátommal – igen, mindig nagyon nyavalyásnak éreztem magam!

– Rendben, szóval, amikor rosszban vagy magaddal, akkor mindig túl sokat eszel – ez a minta. Most már sikerült fogást találnod rajta – mondta Marianne. – Javaslok neked valamit, amivel megtörheted ezt a mintát. Lehet, hogy furcsának fog hangzani a dolog, de szerintem segít, ha hajlandó vagy kipróbálni.

– Mondd!

– Mi volt a legnagyobb távolság, ami valaha gyalog megtettél?

– Gondolom úgy öt kilométer.

– Rendben. Akkor azt akarom, hogy legközelebb, amikor rosszul érzed magad, és előjön ez a túlzott evési minta, hagyj abba mindent, amit éppen csinálsz vagy amire készülsz, vedd föl az edzőcipődet, menj ki az utcára, és gyalogolj le tíz kilométert.

– Ennyi? Ez a javaslatod?

– Igen, ennyi.

Iris egy darabig tanácstalanul meredt a barátnőjére, majd távozott. Körülbelül nyolc hónappal később váratlanul felhívta Mariannet, és izgatott hangon közölte vele.

– Megtörtént!

– Mi történt? – kérdezte Marianne.

– Hát, nagyon ki voltam a munkám miatt, és úgy éreztem, engem senki sem szeret. Megint nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Véletlenül volt a hűtőben egy hatalmas csokitorta, mert bulit akartam rendezni, és úgy éreztem, szívesen ennék belőle egy szeletet – igazából egy jó nagy szeletre gondoltam. Már épp kezdtem elmagyarázni magamnak, hogy a bulira még mindig vehetek egy másik tortát – aztán eszembe jutott, amit mondtál! Láttam, mi történik velem! Úgyhogy felvettem azt az átkozott edzőcipőt, és azt mondtam magamnak: „Megyek, és gyalogolok tíz kilométert, mert ígéretet tettem magamnak, és ehelyett most itt vagyok, ezzel a tortával a kezemben

Úgyhogy legyalogoltam tíz kilométert; lehet, hogy volt tizenegy is, és amikor hazaértem, felkaptam a tortát, és már épp ki akartam vágni a szemétbe, de aztán megráztam a fejem, és visszatettem a hűtőbe. A buli csodálatos volt, és ott volt az összes lány az irodából!

Iris megtörte élete egyik nemkívánatos mintáját, azáltal, hogy először felismerte azt, aztán pedig tett valamit, hogy megszakítsa annak folyását ahelyett, hogy újra az ismétlődés áldozatává vált volna.

A minták törvénye roppant fontos lehet mindenki számára, aki újra és újra megszegi a saját magának tett ígéreteit, vagy van valamilyen rendszeresen elkövetett viselkedési minta az életében (például már két-három alkalommal is elvált, vagy többször is megpróbált leszokni a dohányzásról).

Minden egyes minta mindaddig ismétli önmagát, míg alaposan szemügyre nem vesszük annak működését, és valamilyen szokatlan cselekedettel meg nem törjük azt. E törvény rávilágít a szokásainkra és a hajlamainkra, és segít, hogy felelősséget tudjunk vállalni értük – nem azáltal, hogy vég nélkül küzdünk ellenük, hanem úgy, hogy ezúttal másképp cselekszünk.


Források:

Dan Millman – Erre Születtél

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük