a-rugalmassag-torvenye

A Rugalmasság Törvénye

A rugalmasság sokkal hasznosabb, mint a passzivitás vagy az ellenállás; ha még a legfájdalmasabb tapasztalatokat is a magunkévá tesszük, és aktívan felhasználjuk őket, sokkal hatékonyabban fogunk megküzdeni a nehézségeinkkel, mivel azokat spirituális tréningnek tekintjük. Mindig tedd magadévá azt, amit el kell fogadnod. Öleld magadhoz és fordíts a magad javára. (Robert Frost)

A rugalmasság annyit tesz, hogy ahelyett, hogy mereven ellenállnánk a jelen pillanatnak, gyakorlatiasan elfogadjuk azt – elfogadjuk önmagunkat, embertársainkat és az adott körülményeket. Semmiképpen nem jelenti, hogy passzívan eltűrnénk azt, amit nem szeretünk, sem azt, hogy figyelmen kívül hagynánk az igazságtalanságokat, vagy hagynánk, hogy áldozattá váljunk.

A rugalmasság éber és befogadó tudatállapotot követel meg; nemcsak azzal jár, hogy „együtt úszunk az árral”, de azzal is, hogy azonosulunk vele, és konstruktív módon felhasználjuk az erejét. Ha elsajátítjuk e törvényt, az elénk kerülő akadályokat célunkhoz vezető lépcsőfokokká, a problémákat pedig lehetőségekké változtatjuk; ha heves szél támad, nem pusztán ellenállunk neki vagy elviseljük, hanem szélmalmokat is építünk.

A rugalmasság törvénye első pillantásra talán irreálisnak és idealistának tűnhet, és számtalan olyan kérdést vet fel, mint például:

„És mi van akkor, ha valaki megtámad az utcán, vagy tragédia éri egy családtagomat? Azt hogyan »öleljem magamhoz«?”

Ezek helyes és fontos kérdések, de a válasz végül is ennyi: Világunkban egyaránt léteznek nagy örömök, nagy fájdalmak és igazságtalanságok is.

Ha emberek egy adott csoportjával valami fájdalmas dolog történik, arra némelyek tiltakozással, mások döbbenettel, tagadással vagy félelemmel reagálnak; ők szenvedik meg az adott eseményt a legjobban, mivel olyanok, akár a viharban megroppanó merev faágak. A csoport azon tagjai viszont, akik kifejlesztették magukban a rugalmasság képességét, teljes mértékben elfogadják és megélik az adott helyzetet, miközben tovább kapcsolatban maradnak az élet nagyobb összefüggéseivel.

Elfogadják és teljes mértékben kifejezik az érzelmeiket, de – akárcsak a hajlékony ágak – nem törnek meg, és visszaállnak eredeti állapotukba. Mivel nem akadályozza őket a gondolkodás merevsége és az ellenállás, képesek a leghatékonyabb, legkreatívabb módon reagálni az eseményekre. Ha rugalmasak vagyunk, megtanuljuk egyenlő jelenségnek látni, érezni a napsütést és az esőt, a forróságot és a hideget.

Ha ellenállás helyett inkább csak konstatáljuk a tényt, kevésbé fájdalmasnak és kevésbé küzdelmesnek fogjuk megélni az életünket; képesek leszünk próbának tekinteni a fájdalmat, és a lehető legnagyobb hasznát venni – legalábbis képesek leszünk tanulni belőle.

Láttam egyszer egy vicces lökhárító-matricát, amely remekül példázta a rugalmasság törvényét. A következő felirat állt rajta:

Ha nem tetszik, ahogy vezetek, tűnj el a járdáról!

Ha valaki egyenesen felénk hajt autójával az élet járdáján, ahelyett, hogy azon kezdenénk gondolkodni „nem szabadna ezt tennie, ez nem korrekt, ez nem helyes”, miközben a kocsi száguldva közeledik felénk, alkalmazhatjuk a rugalmasság törvényét, és egyszerűen félreugorhatunk az útjából. Így hálásak lehetünk azért, hogy alkalmunk nyílt próbára tenni a reflexeinket.

A rugalmasság törvényét tükröző és megtestesítő aikido és taj esi az ellen nem állás elvén alapul:

ha meglöknek, húzz, ha húznak, lökj; és ha nagy erő tart feléd, állj el az útjából.

Ha képesek vagyunk felhasználni, minden dolog a mi javunkat szolgálja.

Ha csakis a saját személyes nézőpontunkból szemléljük az életet, nyilvánvalóan nem leszünk mindig „hálásak” a velünk történő összes eseményért, például a pénzügyi kudarcokért, vagy azért, ha elkapjuk az influenzát.

E törvény azonban arra emlékeztet bennünket, hogy terjesszük ki a látókörünket önmagunkon túlra, hogy észrevegyük a nagyobb összefüggéseket is, és így képessé váljunk elfogadni azt, hogy minden egyes történés – akár negatívnak, akár pozitívnak tűnik az adott pillanatban – lehetőséget kínál számunkra arra, hogy megerősítsük a szellemünket. Ha az elme ellenáll valaminek, legyen az akár esemény, helyzet, akár érzelem, akár egy embertársunk, feszültség keletkezik bennünk.

Az afféle mondatok, hogy „szívesebben lennék (itt vagy ott)”, vagy „nem lenne szabad ezt tenniük”, illetve „ezt és ezt kellene tenniük”, mind az ellenállásunkat tükrözik. Ha mindent potenciális tanításként tekintünk, amely által hosszú távon erősebbé, bölcsebbé vagy teljesebbé válhatunk, túllépünk az élettel kapcsolatos elvárásainkon és ítéleteinken, és hálásak lehetünk érte.

Az elme korlátozott nézőpontjából tekintve az élet nem mindig tűnik igazságosnak, de tágabb perspektívából nézve a spirituális törvények továbbra is érvényben maradnak. A rugalmasság azt jelenti, hogy kifejlesztünk magunkban egyfajta hozzáállást, mintha csak azt mondanánk:

Rendben, ez vagyok én, és ez a helyzet. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőle.

Ahogy minden lehetőség rejt magában problémákat, úgy minden problémában is ott rejlik a lehetőség.

Az anonim alkoholisták, illetve bármely egyéb tizenkét lépcsős program imája szintén a rugalmasság törvényét tükrözi:

Uram, adj nyugalmat, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni; adj bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, amelyeket meg tudok változtatni; és adj bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget.

Ha rugalmasak vagyunk, képesek leszünk örömünket lelni azokban a helyzetekben, melyek korábban talán bosszantottak bennünket és fájdalmat okoztak nekünk, például, ha váratlanul „rosszra” fordul a sorsunk, vagy ha véget ér egy párkapcsolatunk.

A rugalmasság bizonyos esetekben azt jelenti, hogy miközben tudatában vagyunk az adott helyzet vagy történés mindkét oldalának, úgy döntünk, hogy annak pozitív aspektusaira fogunk koncentrálni. Például bármilyen fájdalmas legyen is egy szakítás, mindig ott rejlik benne egy új szerelem lehetősége.

A macskák mesteri szinten alkalmazzák a rugalmasság törvényét: ha például ki akarnak menni egy ajtón, de valaki elállja az útjukat, előbb az egyik irányba próbálkoznak, aztán a másikba és így tovább kitartóan; de azt is tudják, mikor üljenek le, hogy lazítsanak, és várjanak a következő lehetőségre. Hozzájuk hasonlóan nekünk sem kell azzal vesztegetnünk az energiánkat, hogy ellenállunk az elkerülhetetlen helyzeteknek, vagy hogy bosszankodunk miattuk.

A rugalmasság azt is jelenti, hogy tökéletesen és feltétel nélkül elfogadjuk azt, kik vagyunk, kivel vagyunk, és mit teszünk az adott pillanatban, és közben tanulunk, fejlődünk, és hatékonyan kezeljük a helyzetet.

Ez nem feltétlenül jelenti a viselkedés megváltoztatását, sokkal inkább sajátos hozzáállást igényel. Például, ha azon kapjuk magunkat, hogy kritizáljuk vagy becsméreljük embertársainkat, ott rögtön el kell fogadnunk önmagunkat, és meg kell bocsátunk magunknak a „hibánkat”.

A rugalmasság azt jelenti, hogy alkalmazkodunk, és a vízhez hatóan mi is felvesszük „tárolóedényünk”, azaz a jelen pillanat formáját, és minden lehetséges szinten megnyílunk az életre. A rugalmasság törvénye sokban hasonlít a tökéletesség törvényéhez, de valamelyest máshová helyezi a hangsúlyt, és más célt is szolgál.

E törvény alkalmazásával nyitottak maradhatunk az élet örömeire és bánataira, ahelyett, hogy igyekeznénk elkerülni azokat, és így teljesebb életet élhetünk. A törvényt alkalmazhatjuk a munkánk, a párkapcsolataink, illetve mindennapi életünk minden egyéb területén is. Ha megszabadulunk az ellenállástól, elsajátíthatjuk a tiszta boldogság művészetét, és ha ezt a törvényt elsajátítjuk, mesterien fogjuk alkalmazni az összes többit is.


          Források:

          Dan Millman – Erre Születtél

          0 hozzászólás

          Véleménye van? Szóljon hozzá!

          Csatlakozni szeretne a vitához?
          Bátran tegye meg!

          Vélemény, hozzászólás?

          Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük