A Sötét Erő

Ha feltehetnél a Halál Angyalának pár kérdést, mik lennének azok?

Lehet-e tehát a szerkezetet, a kezeket, melyek az Antikrisztust tartják, az Illuminátusoknak nevezni?  

Ők is hozzá számítanak. De az illuminátusokat ne csak az ő magasságukban szemléljük, hanem lássuk rengeteg segítőjüket és a segítők segítőit is a maguk énközpontúságában, akik énjük testiségében élnek, és tartják a markukat, hogy nekik is jusson. Ezeket nevezitek vérszopóknak és kígyóknak – ezek a csatlósok.

És ezek az igazán kártevők, mert megszámlálhatatlanok. A rengeteg csepp a tengerben, akik ezt a tevékenységet aktívan megengedik. Mind, akik az antikrisztusra, annak a hatalmára várnak, meg fognak lepődni, mert nem azt hozza majd nekik, amit szeretnének. És az nem lesz tekintettel rájuk.

Egyet azonban mondhatok neked a Lucifererővel kapcsolatban: Ő jobban kedveli a bátor ellenfelet, mint a meghunyászkodót, aki térdre hull előtte, és imádja őt. Jegyezd meg! A Földön sokan ellenzik ezt az ügyködést. Ezek az ellenzők a fény erőihez tartoznak, és azért vannak a Földön, hogy a többiekben tudatosítsák az eseményeket, hogy aztán ezt könyvkiadás formájában teszik, vagy gyógyítóként magyarázzák el a páciensnek… Mindenki maga dönti el, hogy ezt hogyan tegye. De az út a fény hozatala, hogy a másikat feloszlassa, elválassza. Ez történik most, s ezért robbanékony a Föld jelen ideje.

Ezt a kérdést azért tettem fel még egyszer, mert az imént úgy nyilatkoztál, hogy a háttérhatalmak, az árnyékkormányok, a pénzmágnások, az illuminátusok végső fokon a fényt szolgálják… 

Az egész egy fényfejlődés.

Azaz hosszabb távon a fényt szolgálják, mert az emberiséget kihívják. 

Vedd ezt fénynek és árnyéknak. Maga az emberiség megkapta a fényt. Ha az ember csupán a fényben áll, akkor eléghet, mert testszerkezete a fényt nem tudja elviselni. Ezért kell neki az árnyék. Szükség van az illuminátusokra, meg a démonira is, mert ezek képviselik az árnyékot.

A fény és az árnyék súrlódik, energia keletkezik, ami robbanáshoz, s így fejlődéshez vezet. A végén a kettő egyesülni fog. A kijelentés tehát, hogy a démoni is a fényt szolgálja, tulajdonképpen helyes. Ez a kozmikus szempont. A földi szempont – bocsáss meg, a te elképzelésed -, valamivel egyszerűbb, mert te ennek az életnek az időszakára földi gondolkodást, földi agyat választottál.

Ha a kozmikusban, a felettesen tudatos gondolkodásban vagy, meditálásban, vagy ha kiszálltál a testedből – ennél én neked szívesen segíteni fogok (nevet) – akkor felismered, hogy az úgynevezett démoni a kozmoszban nem démoni. Ott kedvesebb, jóságosabb nevei vannak. Nálatok az egyházi tanok, a vallások pecsételték meg. Ki mondhatná, hogy az árnyék károsabb a fénynél? Kell nektek a világosság a viruláshoz, de az éjszaka is, a pihenéshez, hogy a fény felszabaduljon és kipihenhesse magát.

Majd az isteniség felé haladásnál rövidülnek az árnyékok, mert jobban elbírjátok a fényt és jobban kijöttök vele. A kettő tehát összetartozik. Megmaradok tehát az állítás mellett, hogy a démoni a fényhez tartozik – a kozmikus tudatban.

Ha a démon kifejezést túl szigorúnak tartod, akkor ti, különösen te magad, hogyan nevezed ezeket a lényeket vagy ezeket az erőket? 

A démoni természetesen az árnyékhoz tartozik. A fénybirodalomban itt fivérről és nővérről beszélnének. Felötlik tehát a kérdés, hogy melyik jobb, a fiú vagy a lány? Hogyan is van azzal a plusszal és mínusszal? Melyik jobb? Az egyik a fény, a másik a nemfény. Ezek csak szavak, hogy érthetőbb legyen.

A szellemi világban te ezt megérezni fogod, érzéssel ismered fel. Az egyik a világos, a meleg, a viruló, virágos, a nevetés, az illat – az isteni. A másik az inkább semleges, mely még nem olyan illatos, még nem olyan viruló, még nem olyan ragyogó. Azaz csak érzelmekkel tudod kifejezni. A „még nem olyan” azt mutatja, hogy már úton van afelé, afelé fejlődik. Mi a szellemiben nem látjuk olyan szélsőségesen, sem olyan negatívan, mint ti emberek, akik a kettősségben éltek.

Az még nem fejlődött odáig. Erre én sokkal higgadtabban tekintek. Most hallgass ide jól: a démoni azért növekszik, mert még nem világít annyira. Hogy így nevezem meg, azzal neki esélyt adok arra, hogy olyan legyen, amilyen most. Ha elutasítanám, akkor durcásan visszavonulna, mert nem világosság. Működésemnek nem az a célja, hogy az árnyék megsértődjön és gonosz legyen.

Nehogy azt mondja: „Nem vagyok fény, de hát nem is akarok az lenni”. Az istenáramlat, az istenszerkezet mindig is int, és esélyt ad. így lett megalkotva a kegyelem angyala – a kegyelem energiája; ő megkegyelmez az isteni frekvenciára támaszkodva. A démoni még nem virul annyira, hanem kegyelemben és esélyben részesül, azaz emelt fővel és egyenesen nézhet szembe az istenivel, nézhet Isten szemébe, és nem kell szégyelnie magát. Esélyt kap a fejlődésre. Próbáld ezt érzelemmel megérteni. Nehéz szavakkal kifejezni.

Azzal az erővel, amit beszélgetésünk során Lucifererőnek neveztünk, kerültél-e érintkezésbe, ismered-e őt, vagytok-e…

 (félbeszakít) Gyakorta, de velem nem tehet semmit sem, legfeljebb rám förmed, hogy „létem végén majd meggyűlik a bajom”. Ez rendben van, csak nevethetek. Mintha kisgyerek ráncigálná a szoknyám szélét. Ezt minden jó anya megengedné, hiszen így sohse szakad meg a kapcsolat az istenivel. A Lucifererő gyakran azért piszkál értetlenül, hogy a munkámat ne folytassam.

Ám hagyom piszkálni, s néha mélyebbre is beengedem őt magamba, hogy megvilágíttasson. Olykor eltávolodok tőle, s ekkor felém kell tartania, hogy megbirkózzon velem. Hozzám jön, én pedig magammal vonom a fény felé, az istenforrás felé. Ez felsőbbrendű kozmikus megértés. És megvallom, hogy olykor egészen szívesen birkózók. Máskor viszont kellemetlen, elegem van belőle, ahogyan olykor a földi gyerekek is idegesítőek. Ez lehet néha megerőltető is.

Ám ez az erő is az összességhez, az egészhez tartozik. Gondolj egy asztalterítőre a szélben. Ha fúj, akkor súlyok kellenek a lefogásához. Amikor az Egyetlennek, Istennek a lehelete árad, akkor kell a Lucifererő, hogy a „terítő sima maradjon”. Ezeket a súlyokat tehát Isten valóban akarta.

A Föld most kilengése végén áll, a Lucifererőre most szükség van. Ez valami háló, amelyet húznak. Az ingának ez a szélső kilengése egyszerűen tény, valami súly, teher a sötétségben, mint valami háló, mely az egészet tartja. Ez fontos. Mivel most visszafelé tartunk az isteni egységbe, – az én erőm is, az angyalerő is – elkezdünk az isteniség felé mozogni.

így aztán a Lucifererő sem tehet mást, mint hogy utánunk jön, mert nélkülünk nem lehet, hiszen ez az erő is csak a be- és kilélegzésben, az adásban és kapásban tud létezni. Lásd ezt a Föld és a Hold hasonlatában: Ha a Föld közeledik Tejútja központjához, a forráshoz, akkor a Hold sem tehet mást, vele kell mennie. A Földhöz kötődik, ahogyan a sötét erő a fényhez.

Az egész világmindenség az istenforrás felé mozog; szóval Isten ismét belélegzik. Földi szempontból a sötét erő szabályellenes lehet, de a mindenség egészében, az egyetemesben szükséges, mert hozzátartozik a ki- és belégzéshez. Vannak tehát heves harcok, de én mindezt szenvtelenül nézem, mert hozzátartoznak az egészhez. Ha ezt a kérdést egy napon megismételed, akkor esetleg ingerülten válaszolok.

Most azonban én vagyok maga a nyugalom, mert a Föld elvégezte a felemelkedést, ezt elintézte. Azt mondom tehát: „hagyjuk a gyermeket ficánkolni”. A kozmosz idegei erősebbek most, mint bármikor is, mert a Föld jó erőben van. És mert a Föld lendületes és erőben van, az emberek idegei ezt megsínylik, egyre inkább szükségük van az angyalerő segítségére, és az én kiegyenlítettségemet is kihívás éri.

Minél nyugtalanabb a Föld, annál nyugodtabbnak kell lennem – az áttekintés miatt. Lehet ez tehát egyféle riadó, vihar előhírnöke: minél higgadtabb a kozmosz, annál nyugtalanabb lesz a Föld. Mert a kozmosz erőt gyűjtött, hogy figyelemmel kísérhesse a Föld viharait. És a viharfelhők gomolyognak. Időtök jól van megválasztva. Korszakotok a világi középkori cselekvéstől a mai napig is idegölő korszak. És az eljövendő évek során több dolgom lesz a Földön, mint bármikor is. Ha érted, hogy mire gondolok.

Tájékozott vagyok… Mivel régen kísérsz már engem, tudod, hogy 2003-ban közvetlen, személyes találkozásom, illetve szembesülésem volt ezzel a luciferi, sötét erővel. Ez az erő egy negyedévvel korábban bejelentkezett és előkészített engem az eljövetelére. A kísérőjelenségek alapján az a gyanúm, hogy ennek az erőnek nem valami „kis segédje” jött hozzám, hanem a párbeszédek színvonaláról is ítélve valami nagyobb potenciál. Ezzel az erővel több, mint negyedévig társalogtam az alkotás tervében játszott szerepét illetően, ám aztán megszakítottam a kapcsolatot, mert elegem lett belőle. Ugyanis rongálni kezdte az állagomat. A kis fa a házam előtt elpusztult, forgalmam a felére csökkent, villanykörték durrantak szét sorjában a közelemben, stb. Hogyan látod te ezt? Valami próbatétel volt? 

A tanulásnak egy lépése volt, amelyet magaddal hoztál ebbe a földi tervbe. Emlékezz a kívánságodra, hogy mindennel meg akartál ismerkedni. Emlékeztetlek ötödik életévedre. Gondolj vissza! Már akkor azt kívántad, hogy mindent megtudhass, mindent tudj. Emlékszel, mennyit mentél jó apád idegeire, mert mindent tudni akartál.

Ezért is vonzottak aztán téged távoli országok, mindent fel akartál fedezni, megismerni. Most akkor ne reklamálj, ha mindenhez hozzájutsz! Minden lehetséges, ha a saját középpontodban vagy. Meg kellett ismerkedned az ördögi erővel, ez fontos volt, mert így értesülhettél az árnyék létezéséről. Van árnyék, mert süt a Nap. Nem fogsz tudni mindig a napon tartózkodni. Néha árnyékban kell lenned, hogy azt is megértsed.

Minden tényezőt fel kell ismerni. Ez fontos. Lásd ezt vizsgának. Már fiatalon elhatároztad, hogy ha egy témát illetően felvilágosítással szolgálsz, akkor saját tapasztalatodra akarsz támaszkodhatni. Ezt akkor tudod most a Lucit illetően is – ahogyan te nevezed… (nevet)

Ez a tanulásnak egy lépése számodra afelé, hogy mindenben benne lehessél. Mivel azonban az embereknek segítséget, nem pedig romlást akartál hozni, ajánlatos volt a társalgást befejezni. Az nem a te utad. Az úgynevezett középkorban jártál már azon az úton; akkor boszorkánymester voltál. Arra akkor szükség volt, hogy hozzájuthassál ehhez a kapcsolathoz.

Most aztán ha ismét jönne, el tudod utasítani. „Ismerlek” – mondhatod neki -, tisztelettel adózok neked, elismerlek az alkotás részesének, de én a saját utamra akarok összpontosítani”. Ezt korábban nem tudtad megtenni. Ezért volt fontos neked ez a szembesülés.

Az emberi fejlődés útjához hozzátartozik, hogy az ember legalább egyszer közvetlenül szembesüljön ezzel az erővel, ismerje fel, érezze, de ne féljen tőle. A fényösvényre rátérők előtted is sokan álltak szemben a sötétséggel. Pillants csak vissza a Föld történetére. Nem te vagy az első, sem az utolsó, akit az az erő megkísértett és próbára tett. A megtapasztaltból vedd át, amit el tudsz fogadni. Szűrd át a kapott tudást a te világosságoddal, és szépen fog gyümölcsözni. Akkor álltad a próbát, letetted a vizsgát.

Ez az erő mindenkiben, minden emberben benne van, mert a polaritás része. És minél magasabbra emelkedsz a fejlődésedben, annál nagyobbak lesznek a vizsgák is. A nagy vizsgáknál pedig nagy angyalok illetékesek… Ez a polaritás játéka: Ennek az energiának, mely a fény ellentéte, itt kell lennie, hogy a játékot játszani lehessen. Csakis így teljesül az örök isteniség terve, az örök önfelelősség, a szabad akarat!

Lásd ezt sakktáblának; ennek vannak fehér és fekete mezői. Játék átvitt értelemben. Az a kérdés, hogyan vannak elhelyezve a sakkfigurák. A sakknál a kéz mozgat, a leieknél az ihletés, az intuíció, a lélek által elnyert értékek. Megmutatkozik, hogy a lélek hogyan bánik ezzel. Elméletileg ugrálhatnál és tartózkodhatnál csak a fekete kockákon. A fehér kockák hívogatnak, de te megülsz a feketéken. Úgy döntöttél, hogy a fekete úton jársz, miközben a fehérek szólítgatnak: „Gyere, gyere mihozzánk!”

Ez a te felelősséged. Ha megállsz a saját meződön és nem mozdulsz, akkor a játékot nem lehet játszani, mert nincs változás, mozgás (súrlódás). A megállás halál, a változás élet.

Ezek szerint értelmetlen is küzdeni a sötét ellen, mert lehetetlen, mert nem tud odébbállni, ahogyan a világűr sötétsége sem múlik el attól, hogy én itt mécsest gyújtok. Ám én magam lehetek a környezetben világosság, s kivilágíthatom ezt… 

A természetnek egy ereje ellen, egy kozmikus erő ellen nem lehet harcolni. Itt van, ahogyan az éjszaka is létezik. Akármennyi háborút kezdeményezel a sötét oldal ellen, nem győzhetsz, a háborúban mindenki vesztes. A szeretet a győzelem! Az élet olyan finom szőttes, hogy a sötétséget nem lehet elválasztani a világosságtól; egységet képeznek. Nem szabad szétválasztanod!

Ha elválasztasz, azt mondod például valamire, hogy elvetendő, sötét, gonosz vagy démoni, másra meg hogy világos, mennyei, isteni és szép, akkor az életet választod el. Ami számodra ma kellemes és mennyei, az másvalakinek, akinek más a vallási elképzelése, a származása, vagy más érdemei vannak, lehet nem jó, sőt rossz.

Emlékezz társalgásodra Lucival – ahogyan te nevezed. Mire tanított meg téged? Nem mondta-e: „Soha se mondd, hogy soha”.

És megmagyarázta: „Ha valaki valamire azt mondja: soha, akkor álláspontot foglalt el. Eldöntötte: így helyes. Es logikus, hogy akkor amúgy helytelen. Ezzel engem hívott be az életébe, mert az én feladatom őt meggyőzni az ellenkezőjéről.”

Ha például azt mondod: „sohasem leszek megvesztegethető, vagy sohasem fogok ölni”, akkor a Lucifererő kijelenti: „…fogadjunk, hogy megtalálom az útját, s téged olyan helyzetbe hozlak, amikor pontosan azt teszed, amit sohasem akartál? Ha ez évekbe telik is, amikor kijelentésedre már nem is emlékszel. Akkor elcsíplek, mert nekem van időm. Rengeteg időm van…”

így sikerül neki – ami végül is a feladata – a léleknek megmutatni árnyékos oldalait. Ez a fényhordozó, a Lucifer feladata: Oda kell fényt vetnie, ahol a te árnyaid vannak. Rávesz téged arra, hogy tudatosítsd a gyengéidet, a félelmeidet, a szenvedélyeidet. Ezeknek a meglátására kényszeríti az embereket.

Mit tehet az ember, ha érzi ezt az erőt önmagában, érzi, hogy próbára teszi őt?

Meg kell vizsgálnia az álláspontjait. Az élet kétoldalú. Ha valaki az egyiket választja, és azt jónak és helyesnek tartja, akkor ezzel a Lucifererőt belekényszeríti az életébe, hogy az neki megmutassa az árnyékot is, ahogyan ti mondjátok: az érem másik oldalát. Figyeld meg azt, akinek nincsen pénze. Ő vádolja a gazdagokat, a vagyonosokat, de nem veszi észre, mennyi szorgalom, kitartás, tanulás és-vagy tapasztalat kell ahhoz, míg az ember életébe beköltözik a siker. Ez az ember elítél.

Ezzel magához kényszeríti a Lucifererőt, mely őt esetleg sikerhez és sok pénzhez segíti. Az élet viszont azt mutatja, hogy az ilyen szerencsések, akik korábban a gazdagokat elítélték, pénzhez jutásuk után még fukarabbak, mint az általuk korábban elítéltek. Ezeknek a körülményeknek akkor nincsenek tudatában, mert olykor sok idő eltelt azóta, hogy előítéletüket kijelentették. Aztán a Lucifererő elveszi a vagyont, és az illetőt elgondolkodásra készteti. Ha ez az ember őszinte, és felismeri, hogy ő sem volt jobb az általa elítélteknél, ennek alapján megváltoztatja a gondolkodását és a viselkedését, akkor a siker visszajöhet, mert a próbát megállta.

Ha ez nem sikerül neki, akkor megszállókat szerez magának sötét töredékek formájában, melyek őt még jobban leigázzák, szenvedést okoznak neki, míg fel nem hagy makacsságával, és alázatos nem lesz.

Az emberek általában csak akkor fordulnak a világossághoz és emlékeznek vissza Istenre, amikor Lucifer leigázza őket. Végső következtetésben a sötét hatalom az embert szenvedéssel és fájdalommal kényszeríti arra, hogy a fényre tekintsen, így aztán az alkotás sötét oldala nagyon is a fényt szolgálja!

Magad is megélted többször is kijelentésedet: „ezt vagy amazt soha sem fogom tenni”. Aztán évekkel később azon kaptad magadat, hogy pontosan azt tetted, és jónak is tartottad? Ez az ő műve. Mindenkit próbára tesz. Ha valaki valamilyen álláspontra helyezkedik, akkor a sötét oldalt szó szerint belekényszeríti az életébe – kihívja. Ez a polaritás törvénye.

Ha viszont azt mondja: „Bizonyos körülmények között el tudom képzelni, hogy ezt vagy amazt megteszem”, akkor nincs gond, mert semleges, az erőket elismeri. Nem mondtad-e fiatalkorodban, hogy sohasem fogsz ölni? Nos, emlékezz kicsi fiad születésére, amikor először tartottad a karjaidban, és gondoltad: „Ennek a kis lénynek a védelme apai kötelességem, és ölni is tudnék, ha valaki kezet emelne a fiamra”. Emlékszel?

Akkor ott álltam melletted. Igazad van! Látod, ez az. Ez a polaritás. Soha se mondd, hogy soha. Mondd inkább: „Pillanatnyilag nem akarok ölni, de ha valamilyen helyzet megkívánná – gyermekem miatt, vagy hazám védelmében, vagy ha valakivel jogtalanság történik – akkor esetleg mégis kénytelen lennék…” Ez semleges hozzáállás lenne, álláspont nélkül. És ez az élet játéka.

Gondolkodj el, hol jelentetted ki, vagy csak gondoltad, hogy valamit soha nem tennél. Ezen mindenkinek el kellene gondolkodnia. Aztán vess egy pillantást az életedre, hogy nem teszed-e meg időközben máris! És helyezkedtél-e ma is olyan álláspontokra – ezt is gondold meg -, aminek következtében, a semlegesség elhagyása miatt, a jövőben próbatételre kell berendezkedned.

Ebből a szempontból a Lucifererő nyilván egészen jó szolgálatokat tesz. Alázatra tanít meg téged, semlegességre, az előítéletektől való elállásra. Addig készít ki téged és visz a végtelenségig kísértésekbe, mígnem megtanulsz más véleményeket is hagyni érvényre jutni, társ vagy ellenfél álláspontját is elismerni, sőt néha átvenni is, és engedékenyebbé válni.

Ebben az értelemben a Lucifererő szeretetszolgálatot végez, ha olykor kegyetlen módon is, mert az néha fizikai halálhoz is vezethet, ha az érintett ember nem tud felfejlődni a szeretethez és a világossághoz, és nem hagyja abba olyan álláspontok elfoglalását, amelyek nem támaszkodnak saját tapasztalatra. Ez egy érdekes játék, elismerheted…!

Hát, így van! És ezzel nem lehet tréfálni. Amiket én már megéltem, azt nem kívánom másoknak. Es örvendek, hogy mögöttem van mindaz, ami már ért engem. Szerintem az ember ezt az erőt maga hívja be az életébe, nem annyira a hangjával, inkább öntudatlan cselekedeteivel és felelőtlen gondolataival. 

Igazad lehet, de ennél is ügyelj, hogy ne általánosíts, mert épp akkor lép be ez az erő a játékba. Ez persze minden egyes léleknél egyéni, függ az eddigi megtestesüléseitől, jelenlegi élettervétől, mai tudati szintjétől.

Ez az erő, amellyel mégiscsak negyedévig kommunikáltam, soha sem volt számomra fenyegető. 

Nos, nem azért jött hozzád, hogy szétmarcangoljon, hanem hogy gondolatokat cseréljetek. Többet közölt veled, mint a legtöbb emberrel azelőtt. Persze a feltételek is másak voltak, mint más embereknél. Egyesek félnek tőle, és szembe szállnak vele, mások akarnak tőle valamit – dicsőséget, hatalmat, pénzt. Ebben az esetben valamelyest más volt a helyzet, ezt megmondhatom neked.

Te bátor vagy, ezt ő díjazta nálad, és amit mondott neked, azon mélységesen elgondolkodtál. Meghallgattad őt, ahogyan alig hallgatja meg őt más – semlegesen, anélkül, hogy elítélted volna. Ahogyan nyilatkoztam: akik társalognak ezzel az erővel, azok általában nem mentesek kívánságoktól. Akarnak valamit, elvárnak valamit a kapcsolattól.

Ám ez a Lucifererőt a legcsekélyebb mértékben sem érdekli. Sokaknak, akik romboló tevékenységet folytatnak az ő nevében, halvány fogalmuk sincsen igazi működéséről, teljesen félreismert szolgálatáról, melyet végez a lét örök erőforrása érdekében. Azt is mondhatnánk, hogy ő épp az ellenkezője annak, amit ráfognak.

Egy démon szeretetteljes szolgálata, aki téged addig nyaggat, míg fel nem ébredsz, és el nem kezded keresni a fényt. Bármily érdekes is lehet egy ilyen találkozás, a kapcsolat a sötét oldallal, egyben olyan romboló is, mert elszívja az életerődet. Nézd, volt kapcsolatod fénylényekkel, akik sok mindenre megtanítottak – és természetesen továbbra is teszik ezt.

Aztán kapcsolatod volt a sötéttel, mely téged tovább érlelt. Most itt vagyok nálad én, a semleges. Én mindenkit elhozok, a szenteket és a gyilkosokat is. Én magam világosság vagyok, de érintem a sötétet is. Ebből te hasznot húzol. Figyeld csak meg magadat az eljövendő évek során ebben az életedben, és meglátod, milyen befolyással vagyok terád. Az eredményből, a kapcsolatunk gyümölcseiből látod meg, hogy ki vagyok én, aki téged kísérlek.

Ez csak a jéghegy csúcsa, de én el akarom olvasni az egész interjút: Elolvasom


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Figyelem, az oldal védelem aktív !!!