A választás törvénye

Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk vagy bezárkózunk-e, hogy kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk-e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányban haladjunk tovább. Mindannyiunkban ott rejtőzik a hős, aki csak hívó szavunkra vár, hogy előléphessen. (Ismeretlen szerző)

A Föld legtöbb teremtménye viszonylag szűk határokon belül hozhat tudatos döntéseket, elsősorban az ösztöneik és az alkalmazkodás révén éli az életét. Ezzel szemben nekünk, embereknek a választási lehetőségek sokkal szélesebb skáláján belül áll hatalmunkban döntéseket hozni. Mindennapi életünk döntések sorozatából, a szabad akarat folyamatos gyakorlásából áll – eldöntjük, hogy felkeljünk-e, vagy inkább maradjunk az ágyban, hogy mit együnk reggelire, mit csináljunk aznap, keressünk-e új állást magunknak, visszamenjünk-e az iskolába, folytassuk e tovább a párkapcsolatunkat és így tovább.

A körülményeinktől függően megtapasztalhatunk számtalan, illetve viszonylag kevés választást is. Bizonyos mentális problémák vagy egyéb fogyatékosságok torzíthatják, vagy korlátozhatják a döntési képességeinket; ha tiszta az elménk, jelentős döntéseket áll hatalmunkban meghozni. Egyértelmű, hogy a körülményeink befolyásolják a döntési lehetőségeinket; például, ha jómódúak vagyunk, dönthetünk úgy, hogy repülőre ülünk, hogy valahol a tengerentúlon fogyasszuk el a vacsoránkat, míg, ha egy szegény országban élünk, esetleg úgy döntünk, hogy nem fogunk vacsorázni, mivel sehol nem találunk élelmet.

Ha ágyhoz vagyunk kötve, előfordulhat, hogy úgy döntünk, kiszaladunk a hegyoldalba, de azt fogjuk tapasztalni, hogy erre csakis a képzeletben vagyunk képesek. A fizikai feltételek valóban korlátozhatják fizikai lehetőségeinket.

A választás törvénye azonban arról szól, hogy hatalmunkban és felelősségünkben áll megválasztani, hogyan reagálunk a körülményeinkre – és ez a hatalmunk egész életünk során megmarad.

Élnünk kell, és meg kell halnunk — a többi rajtunk áll.

Néha előfordul, hogy úgy érezzük, valójában a családunk, a munkaadónk, a barátaink, a körülményeink vagy Isten hozta meg helyettünk a döntéseket. Ha például a munkáltatónk így szól hozzánk: „Túlóráznod kell, különben elbocsátalak”, esetleg úgy érezzük, nincs más választási lehetőségünk. Azonban természetesen van más választásunk; és ha felismerjük, hogy minden döntésünk jár bizonyos következményekkel, képesek leszünk tudatos döntéseket hozni. Mindnyájan választhatunk könnyebb és nehezebb utat is.

Csak ritkán döntünk úgy, hogy a fájdalmasabb utat választjuk, hacsak nem hiszünk abban, hogy hosszú távon az jár több örömmel, vagy hogy azáltal gyorsabban érhetjük el a céljainkat. Minél kevesebb torz vagy cselekedeteinket korlátozó hiedelemmel, meggyőződéssel rendelkezünk, annál nagyobb döntési lehetőség áll rendelkezésünkre. Ezenkívül meg kell tanulnunk megbízni tudatalattink intuitív üzeneteiben is.

Előfordulhat, hogy a tudatalattink úgy dönt, olyan tapasztalásokat és embereket vonz be az életünkbe, amelyekre tudatosan nem vágyunk, de tanulási folyamataink és magasabb rendű érdekeink miatt mégis szükségünk van rájuk. Minél inkább tiszteletben tartjuk a választás törvényét, annál inkább képesek leszünk arra, hogy céljaink, feladataink és döntéseink alapján éljük az életünket, felelősséget vállaljunk a döntéseinkért, ahelyett, hogy az életet pusztán véletlen történések sorozatának látnánk.

Például ahelyett, hogy csak bolyongunk az életben, azon tűnődve, vajon a helyes utat követjük-e, a megfelelő személlyel élünk-e, vagy a megfelelő állásban dolgozunk-e, felismerhetjük, hogy mi választottuk a körülményeinket, és mi döntöttünk a környezetünkben lévő emberek mellett. Ha eljutunk erre a felismerésre, szert teszünk arra a képességre is, hogy elfogadjuk a döntéseinket, felelősséget vállaljunk az életünkért, és esetleg új döntéseket hozzunk.

Ha egy adott helyzetben tehetetlennek és erőtlennek érezzük magukat, itt az ideje, hogy emlékeztessük magunkat arra, mindig hatalmunkban áll választani.

Az életfeladat-rendszer és az abban foglalt életutak kontextusában leginkább a kreativitás és az önkifejezés területein áll módunkban eldönteni, hogy megnyíljunk vagy önmagunkba forduljunk, illetve, hogy építsünk vagy romboljunk-e. Mindannyian rendelkezünk kreatív életenergiával.

Megvan az a Képességünk is, hogy kifejezzük önmagunkat. Hatalmunkban áll eldönteni, hogy pozitív vagy negatív dolgokat teremtsünk-e, illetve, hogy pozitív vagy negatív módon fejezzük-e ki önmagunkat, bár előfordulhat, néha úgy érezzük, nincs választási lehetőségünk; néha úgy érezhetjük, hogy valami elfojtja a kreativitásunkat és kifejezőkészségünket, vagy hogy nem rendelkezünk ezen energiáikkal. Lehet, hogy félünk valamitől, vagy akadályozzuk saját energiáink szabad áramlását.

De minél többre értékeljük a választás hatalmát, annál inkább képesek leszünk eldönteni, milyen módon nyilvánítjuk meg kreatív energiáinkat, és hogyan fejezzük ki magunkat.

Kreatív döntések

Vagy kreatív módon teremtünk, vagy negatív módon; így vagy úgy, a kreatív energia mindig megtalálja megnyilvánulásának módját.

Minden létező dolog energiából áll, és az energia számtalan formában képes megnyilvánulni, a negatívtól egészen a pozitívig.

Például az elektromosság egyaránt képes világosságot teremteni, és kioltani az ember életét. A pénz szintén az energia egy másfajta formája; egyaránt használhatjuk azt jó és rossz célokra, például támogathatunk vele jótékonysági szervezeteket, elutazhatunk egy jól megérdemelt vakációra, vagy akár egy bűntény elkövetésére is felbérelhetünk valakit a segítségével.

A kreatív energia rendelkezik sürgető, dinamikus tulajdonsággal: mindenképpen meg kell nyilvánulnia, mert létezik, árad, hogy valaki felhasználja. Ez az energia kétélű fegyver; ha nem használják fel konstruktív célokra, destruktív módon fogja „kisülni”. Ha kreatív energiáink tökéletesen blokkolt állapotban vannak, az olyan, mint amikor gát zárja el az áradó folyó útját; ilyenkor ez az energia ellenünk fordul, és az ily módon keletkezett feszültséget fájdalmas fizikai, érzelmi és mentális tünetek formájában tapasztaljuk meg.

A túlsúly például gyakran utal a gátolt, céltalan kreatív energiára. A teremtés példái közé tartoznak többek közt a különböző művészeti ágak – a zene, a festészet, a szobrászat, a próza- és drámaírás és így tovább azonban kreatív energiáinkat teljes mértékben megnyilváníthatjuk a gyermeknevelésben, a növény- és állatgondozásban is. Kreatív energiáinkat az élet számos területén alkalmazhatjuk, ideértve a gyógyítást, a különböző iparágakat, a belsőépítészetet és még számos más elfoglaltságot is.

Pablo talán kreatív művész lesz; Theodore-ból talán pénzhamisító válik. Lehet, hogy Katrina kreatív energiáinak és ügyes ujjainak köszönhetően gitározni fog; Margarite esetleg a zsebmetszés terén kamatoztatja ugyanezen adottságait.

Az egyik ember a nyelv segítségével gyönyörű történeteket alkot, a másik körülményes, mesteri hazugságokra használja azt. E példák mind a kreatív energia konstruktív, illetve destruktív módokon történő felhasználását tükrözik. Számos börtönlakó kifejezetten kreatív ember; gyönyörűen festenek, rajzolnak, énekelnek, színészkednek és írnak, de korábban negatív módon nyilvánították meg kreatív energiáikat: kreatívan rablásokat agyaltak ki, pénzt csaltak ki másokból, hazudtak és így tovább.

A blokkolt kreatív energia megnyilvánulhat különböző fizikai problémák formájában, illetve előfordulhat, hogy a túlzott dohányzás, alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás, a túlzásba vitt étkezés vagy szexualitás által vezetődik le.

Ha ezek a viselkedésformák ismétlődővé, kényszerítő erejűvé vagy állandóvá válnak, könnyen vezethetnek teljes függőséghez.

Ha felismerjük, hogy bizonyos szinten mi választottuk meg kreatív energiáink megnyilvánulási formáit, megtanulhatjuk, hogyan hasznosítsuk azokat más módokon, és hogyan tereljük őket embertársainkat inspiráló és segítő, büntetés helyett jutalmat eredményező irányokba.

Nem számít, vajon kreatív energiáink blokkolva voltak-e a múltban, vagy destruktív módokon nyilvánultak-e meg, a választás képességének segítségével megtörhetjük régi mintáinkat. Ha úgy döntünk, hogy kreatív energiáinkat, élet-igenlő módon nyilvánítjuk meg – beleértve ebbe a rendszeres, napi testedzést is, megváltoztathatjuk az életünket.

Az önkifejezéssel kapcsolatos döntések Vagy kreatív módon fejezzük ki önmagunkat, vagy negatív módon; így vagy úgy, az önkifejezés energiái mindig megtalálják megnyilvánulásuk módját.

Az önkifejezés energiái mindig megnyilvánulásra vágynak. Leggyakrabban a beszéd segítségével fejezzük ki önmagunkat és az érzéseinket, de a színészi játék, a művészetek és mesterségek az önkifejezés más formáit is lehetővé teszik számunkra. Az önkifejezés nem pusztán a beszédet és az elképzelések vagy információk „szétosztását” foglalja magában.

Az önkifejezés energiája érzelmi energia; érzésekből áll, és ezek az érzések jelezhetnek feloldandó haragot, bánatot vagy félelmet, de kiválthatnak örömöt és lelkesedettséget is, mely érzések szintén kifejeződésre törekszenek. Ha blokkoljuk érzéseink kifejeződését, az akár torokfájást, gyomorfekélyt és egyéb hasüregi panaszokat, a hát alsó részén jelentkező fájdalmakat, méhdaganatokat, prosztataproblémákat, izomfeszültségeket és egyéb fizikai tüneteket és betegségeket is eredményezhet.

Az idős emberek többek között azért tapasztalnak több ilyen jellegű problémát, mivel hosszú életük alatt több elfojtott, ki nem fejezett érzés gyűlt fel bennük. Viszont megfiatalíthatjuk és megerősíthetjük magunkat, ha megtesszük a megfelelő lépéseket, hogy meggyógyítsuk a testünket, és ugyanakkor új szokásokat alakítsunk maguknak, és a szabad és nyílt önkifejezés új formáit teremtjük meg.

A kreatív energiák elszigeteltségben is megnyilvánulhatnak, például a festészet vagy akár a modellezés által is, ám az önkifejezés energiáinak „társaságra van szükségük” – valakire, aki „veszi az adást”, aki hajlandó meghallgatni minket, vagy értékelni az önkifejezésben való jártasságunkat. Ez a hallgatóság állhat felnőttekből, gyerekekből, vagy akár olyan állatokból, akikkel valamilyen mélyebb kapcsolatot alakítottunk ki (mellesleg az allatok remek hallgatóságot jelenthetnek számunkra: soha nem ítélkeznek felettünk, és soha nem tesznek szemrehányásokat).

Némelyik emberben annyira erősen munkálnak az önkifejezés energiái, hogy bár lehet, hogy kezdetben csak szűk körben, esetleg kettesben törnek elő, ahogy ezek a személyek egyre magabiztosabbak lesznek, az önkifejezésre irányuló vágyuk beteljesítéséhez gyakran nagyobb hallgatóságra van szükségük.

Bármilyen önkifejezési formát válasszunk is, akár szimfóniák, akár beszédek, akár szappanoperák által fejezzük ki magunkat, ezek az energiáik mindig képesek átadni, stimulálni és ösztönözni az érzéseinket, és felkavarni az érzelmeinket. A pozitív önkifejezés az inspiráló, lelkesült, konstruktív és felemelő kommunikáció formájában, például a beszéd, az éneklés, a színjátszás, a zene, az írás vagy az egyéb művészetek által nyilvánul meg.

A negatív önkifejezés a káromkodás, a panaszkodás, a kritizálás és a siránkozás formáját öltheti magára. Ez letöri, megbántja és tönkre teheti az embert. A nagy kifejezőerővel rendelkező embereknek egyaránt hatalmukban áll fellelkesíteni, illetve letörni embertársaikat. Ha felismertük e képességünket, megtanulhatjuk, hogyan nyilvánítsuk meg ezeket az energiákat felelősségteljes és konstruktív módon. Legyenek bár az érzéseink „pozitívak” vagy „negatívak”, mindannyian képesek vagyunk méltányolni konstruktív módon történő kifejezésük értékét.

Ha kapcsolatot teremtünk őszinte érzéseinkkel, és felszabadítjuk azokat, az energia, a teljesség és a gyógyítás új szintjeire juthatunk el.

Amikor a pozitív önkifejezés értékéről beszélek, nem azt értem ez alatt, hogy meg kellene tagadnunk a haragunkat, a félelmünket, vagy a bánatunkat, és nem is azt javaslom, hogy fojtsuk el ezeket az érzéseinket, hogy megőrizhessük a hidegvérünket.

Haragunkat, félelmünket, bánatunkat vagy bármely más „negatív” érzésünket is egyaránt kifejezhetjük negatív, illetve pozitív módon. Például, ha nagyon dühösek vagyunk valakire, sértegethetjük az illetőt, de mondhatunk valami olyasmit is, hogy: „Most nagyon mérges vagyok amiatt, amit tettél, és ez falat emel kettőnk közé, pedig ezt nem szeretném.”

A választás törvénye, ha az önkifejezésre alkalmazzuk, arra emlékeztet minket, hogy hosszú távon mind nekünk, mind a kapcsolatainknak az származik leginkább a hasznára, ha minden érzésünket őszintén kifejezzük. Az önkifejezés – a „toll” – valóban erősebb fegyvernek bizonyulhat a kardnál. A rossz célokra felhasznált önkifejezés tette lehetővé, hogy a diktátorok egész nemzeteket irányítsanak és manipuláljanak, meggyalázzák és elpusztítsák az embereket.

Ugyanakkor a legmegindítóbb művészeti alkotások és a legékesszólóbb beszédek ragyogó példái annak, hogy az önkifejezés energiáinak ereje képes szebbé tenni a világot, és cselekvésre, változásra inspirálni bennünket. Önkifejezési módunk még a hétköznapok során is képes nagymértékben befolyásolni a saját és a környezetünkben lévő emberek életminőségét. A választás rajtunk áll.


        Források:

        Dan Millman – Erre Születtél

        0 hozzászólás

        Véleménye van? Szóljon hozzá!

        Csatlakozni szeretne a vitához?
        Bátran tegye meg!

        Vélemény, hozzászólás?

        Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük