1. tétel

A jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire.

Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében:

Amíg él:Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!

Amikor meghalt:De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!

Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!

2. tétel

Soha nem szabad búcsúlevelet írni.

A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára – mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk – üssünk és simogassunk. De “visszaszólni a megsemmisülésből” – ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban.

Ha a halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább akarunk élni.

3. tétel

A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik.

Nincs komikusabb annál, mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.

4. tétel

Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben.

Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az ember ne spóroljon a halálán!

5. tétel

Esztétikusan kell megölnünk magunkat.

Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos:

  • mindenféle  tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni – mert a seb, az alvadt vér gusztustalan;
  • felakasztani  magunkat – mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú hulla ijesztően csúnya és groteszk;
  • kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani – ugyanezért;
  • levetni magunkat valamilyen épületről – mert az eldeformálódott test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz;
  • gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben – mert öntudatlan állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.

6. tétel

Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek helyett:

  • Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos] lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd “szívgyengeségben” [általános keringési összeomlás] csöndesen és valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)
  • Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a nemlétbe.)

7. tétel

Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni.

Vagyis meg kell halni. Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján – az süllyedjen el röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.

8. tétel

Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang:

  • Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből, mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.
  • Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni – önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon – csak itt, e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül.

9. tétel

Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk.

Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.

Remélem, hogy sikerült jó kedvre derítenem téged, így péntek este ezzel a Popper Péter írással, és bízom benne, hogy éppen úgy szakadtál rajta, mint én. A sok komoly cikk mellett az oldalon elfér bőven egy ilyen is. Popper írásaival még foglalkozni fogunk, de azok közel sem lesznek ilyen humorosak, inkább elgondolkodtatóak.

Pár nappal a cikk közzététele után

Nos, nem, nem akarok öngyilkos lenni, ahogy egy – két ismerősöm kérdezte. Sőt, ahogy írtam, ezt a írást Popper Péter szerezte, és én valamikor 2004 tájékán olvastam ezt a cikket először. Ahogy a héten Popper Péter könyvei közt kutattam, ráakadtam újra erre az írására. S mivel az oldalon már van egy öngyilkosságról szóló komolyabb hangvételű cikk, gondoltam nem árt, ha kicsit humorosabb formában is teszek fel valamit, ami illik a témába.

Nem utolsó sorban az is megfordult kicsiny elmémben, mielőtt ezt a cikket megosztottam, hogy ha véletlen egy komoly szándékú szuicid hajlamú olvasná ezt a cikket, (a cím után, amit a keresőbe beüt: Hogyan öljük meg magunkat, vagy hogyan legyünk öngyilkosok) akkor eljut az én oldalamra is, ahol elolvassa ezt a cikket. És ha elolvasta, jó eséllyel elolvassa a másik öngyilkosságról szóló szóló cikkemet is, (elolvasom) és megérti, hogy teljesen felesleges föladni bármit is. Ha már ezen a cikkemen is túl van, el kezd majd bővebben érdeklődni a halál utáni életről, a lélekről, aminek folytán egyre több cikkemet fogja elolvasni. És ezen infók alapján majd sokkal nagyobb rálátása lesz a dolgokra, az inkarnációkra, amit eddig nem tudott. Majd végül felhagy eredeti szándékával… és belátja, hogy tejesen mindegy, hogy ebben az életében teljesíti a küldetését, vagy a következőben… de legalábbis bízzunk benne, hogy így lesz.

De arra nem voltam felkészülve, hogy tőlem kérdezik meg… hogy…. na mindegy…. én akár hányszor elolvasom ezt a cikket, mindig nevetek rajta… de hát ez én vagyok…. úgy látszik, morbid humorérzékem van….

Fontosabb kulcsszavak: Öngyilkosság, hogyan legyünk öngyilkosok, öngyilkossági módszerek, öngyilkosság hogyan, megölöm magam, minek éljek?, feladom, meg akarok halni.

Források:

Popper Péter – Hogyan öljük meg magunkat?


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Figyelem, az oldal védelem aktív !!!