Lelkünk Útja – A Hazatérés

3. rész

A lélek útját a halál után ott folytatjuk, hogy éppen kijutott a spirituális átjáróból…

A most bemutatandó esetben a lélek éppen kijött a spirituális átjáróból, és egy fejlett entitással találkozott, akivel az elmúlt életében nyilvánvalóan közeli kapcsolatban állt. Bár ez a lélektárs nem a kliens első számú vezetője, mégis elébe ment, hogy üdvözölje, és szerető bátorítást nyújtson neki.

6. eset

Dr. N.: Mit lát most maga körül?

A.: Olyan, mintha… sodródnék valami mentén…, tiszta fehér homok…, ami elsiklik körülöttem…, és most egy hatalmas tengerparti napernyő alatt vagyok… A színei ragyogóak…, páraszerűen áttetsző, de szorosan össze van erősítve…

Dr. N.: Vár ott valaki önre?

A.: Azt hittem, egyedül vagyok. De a távolban, nicsak!… egy fény… gyorsan közelít… A mindenit!

Dr. N.: Mi történt?

A.: Charlie bácsi! Charlie bácsi itt vagyok!

Dr. N.: Miért éppen ő várja önt?

A.: Charlie bácsi annyira hiányoztál!

Dr. N.: (Megismétlem a kérdést)

A.: Azért, mert az összes rokonom közül őt szerettem a legjobban. Még gyerek voltam, amikor meghalt, és sohasem tudtam napirendre térni a halála fölött.

Dr. N.: Honnan tudja, hogy ő Charlie bácsi? Van valami, amiről fölismeri?

A.: Persze, persze.. éppen olyan, mint amilyennek emlékszem rá. Vidám, kedves, szeretetreméltó…, ő áll hozzám a legközelebb. (valamiért kuncog)

Dr. N.: Mi olyan vicces?

A.: Charlie bácsi épp olyan kövér, mint amilyen volt.

Dr. N.: És mit csinál ezután?

A.: Mosolyog, és felém nyújtja a kezét.

Dr. N.: Ez azt jelenti, hogy valamiféle teste is meg keze is van?

A.: Hát igen is, meg nem is. Én ide oda lebegek, meg ő is. A gondolataimban történik…, megmutatja magát nekem…, és amikor már fölfigyeltem rá, kiterjed felém.

Dr. N.: Miért nyújtja ön felé a kezét ilyen materiális módon?

A.: Hogy megnyugtasson…, hogy vezessen… tovább a fény felé.

Dr. N.: És ön mit csinál?

A.: Elindulok, és azokra a szép időkre gondolunk, amiket a szénában játszva töltöttünk a farmon.

Dr. N.: És ő mindezt a gondolataiban láttatja önnel, azért, hogy fölismerje őt?

A.: Igen, úgy, ahogy megismertem őt az előző életemben. Azért csinálja, hogy ne féljek. Tudja, hogy még tart a halálom miatti megrázkódtatás. (az alany egy autóbalesetben halt meg, hirtelen.)

Dr. N.: Akkor tehát a halál után – függetlenül attól, hogy az előző életeink során hány halált tapasztaltunk már meg – egy kicsit félünk, amíg újra hozzá nem szokunk a szellemi világhoz?

A.: Valójában ez nem is félelem. Nem ez a jó szó rá. Inkább valami elfogódottság… Minden alkalommal más. Az autóbaleset váratlanul ért, egy kicsit még föl vagyok miatta kavarodva.

Dr. N.: Rendben, akkor lépjünk tovább! Mit csinál most Charlie bácsi?

A.: Elvisz arra a helyre, ahová mennem kell.

Dr. N.: Háromig számolok, és háromra legyünk ott! Egy, kettő, három! Most mondja el, mi történik!

A.: Más emberek vesznek körül… és nagyon barátságosnak tűnnek…, ahogy közeledek…, úgy érzem, szeretnék, ha csatlakoznék hozzájuk…

Dr. N.: Menjen tovább feléjük! Úgy látja, hogy valóban várják önt?

A.: Igen! Tulajdonképpen most jövök rá, hogy már ezelőtt is ismertem őket… Ne, ne menj el!

Dr. N.: Mi történik most?

A.: Charlie bácsi elmegy, miért hagy el engem?

Dr. N.: Nézzen le mélyen a tudatába! Meg kell tudnia, miért hagyta ott Charlie bácsi ezen a ponton!

A.: Igen…, ő más helyen tartózkodik, mint én…, csak azért jött, hogy találkozzunk, és hogy idevezessen.

Dr. N.: Azt hiszem, hogy értem. Charlie bácsinak az volt a dolga, hogy első személyként találkozzon önnel a halála után, és hogy megbizonyosodjon afelől, hogy minden rendben van önnel. Szeretném tudni, hogy jobban van-e már, és otthonosabban érzi-e már magát?

A.: Igen, igen… ezért hagyott ott Charlie bácsi a többiekkel.

A szellemvilág furcsa jelensége, hogy az életünkben fontos szerepet betöltő emberek mindig köszönteni tudnak minket, még akkor is, ha már egy új testben, új életet élnek a Földön. Erre a 6. részben fogok kitérni, A 10. részben a lelkek azon tulajdonságát fogom vizsgálni, hogy képesek megosztani saját lényegüket, s így egynél több testben is jelen tudnak lenni a Földön. A lelkek útjának e kereszteződésénél a magunkkal hurcolt csomagok – a földi létből származó fizikai és mentális terhek – már erősen megfogyatkoznak. Két okból is: először, mert a szellemvilágban meglévő, átgondolt rend és harmónia fölidézi annak a világnak az emlékeit, amelyet magunk mögött hagytunk, amikor a fizikai életformát választottuk; másodszor, mert lehengerlő élmény látni mindazokat, akikről földi haláluk után azt gondoltuk, hogy már sohasem láthatjuk őket.

Amikor belépünk a lelki világba, fogadóbizottságunk már készen áll. Minden élet után különböző számú entitás üdvözöl minket.

A lélek fejlettségi szintjének megfelelően, mint például Charlie bácsi, más helyeken, szférákban kapnak helyet. Csak az azonos fejlettségű lelkek tartózkodnak egy helyen a szellemi világban.

A következő részben a Félresiklott lelkekről lesz szó: Akadnak lelkek, akik oly mértékben sérültek, hogy őket leválasztják a spirituális hazájukba szokásos módon visszatérők útvonaláról…


      1. Lelkünk Útja – A Halál és Távozás
      2. Lelkünk Útja – A Szellemvilágba vezető átjáró
      3. Lelkünk Útja – A Hazatérés
      4. Lelkünk Útja – Félresiklott Lélek
      5. Lelkünk Útja – Az eligazodás

      Források:

      Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja I.

       

       


      0 hozzászólás

      Vélemény, hozzászólás?

      Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

      error: Figyelem, az oldal védelem aktív !!!