Lelkünk Útja – A Szellemvilágba vezető átjáró

2. rész

Az előzőekben megnéztük, a halál pillanatát, azt a pillanatot, amikor a test beállta után a lélek elhagyja a halott, vagy haldokló testet. Most ott folytatjuk, hogy a léleknek vissza kell térnie a Szellemvilágba, és megnézzük, hogy mikét is zajlik le ez a folyamat.

3. eset

Dr. N.: Ön most elhagyja a testét. Látja magát, ahogy egyre távolabb kerül halála helyétől, egyre távolabb a Föld síkjától. Mondja el, hogy mit tapasztal!

A.: Először… nagyon világos volt… közel a Földhöz… most egy kicsit sötétebb van, mert bejutottam az alagútba.

Dr. N.: Írja le nekem ezt az alagutat!

A.: Ez egy… öblös, sötét szellőzőcső… egy kis fénykör látszik a túlsó végén.

Dr. N.: Oké. Mi történik ez után?

A.: Valami meglódít… gyengén húzást érzek… azt hiszem, át kéne mennem ezen az alagúton… és aztán meg is teszem. Most már szürkeség vesz körül, mert a fényes kör egyre növekszik előttem. Olyan, mintha…

Dr. N.: Folytassa!

A.: Felszólítanak, hogy haladjak tovább…

Dr. N.: Figyelje, ahogy az alagút végén a fénykör kitágul, és mondja tovább, hogy mi történik önnel!

A.: A fénykör nagyon széles lesz, és… egyszer csak kint vagyok az alagútból. Felhős fényességet látok…, fényes ködöt. Átmegyek rajta.

Dr. N.: Ahogy kijött az alagútból, mit észlel, azon kívül, hogy nem lát egész tisztán?

A.: Olyan csöndes minden…, olyan hihetetlenül csöndes…, a lelkek lakóhelyén vagyok…

Dr. N.: Éri önt, mint lelket, bármilyen más benyomás is?

A.: Gondolat! Érzem a gondolat erejét magam körül!…

Dr. N.: Lazuljon el teljesen, és mondja tovább, hogy mi történik önnel! Engedje, hogy az érzéseit szabadon szavakba öntse! Kérem, folytassa!

A.: Hát nehéz ezt szavakban kifejezni…, amit érzek… a szeretet gondolatai…, közösség… empátia…, nagy-nagy megértés…, mintha a többiek már vártak volna.

Dr. N.: Biztonságban érzi magát, vagy kissé ijedt?

A.: Nem félek semmitől. Amikor még az alagútban voltam, egy kicsit… nem találtam a helyemet. De most igen, most biztonságban érzem magam. Érzem a gondoskodást, amely megérint… és táplál. Furcsa, de azt is pontosan tudják körülöttem, hogy ki vagyok, és miért vagyok most itt.

Dr. N.: Lát erre valami bizonyítékot maga körül?

A.: Nem! Inkább érzem… a gondolatok harmóniáját érzem mindenütt.

Dr. N.: Említette, hogy felhők vették körül, amikor kijött az alagútból. Az égben van a Föld között?

A.: Nem, nem ott… De úgy tűnik, hogy átlebegek egy felhőszerű dolgon, ami különbözik a földi felhőtől.

Dr. N.: Látja egyáltalán a Földet? Maga alatt van?

A.: Lehet, hogy ott van valahol, de nem látom, mert bementem az alagútba.

Dr. N.: Úgy érzi, hogy még mindig kötődik a Földhöz, mondjuk egy másik dimenzióban?

A.: Ez lehetséges… igen. Gondolatban a Föld közel van… és még mindig érzem a kapcsolatot vele… de tudom, hogy egy másik térben vagyok.

Dr. N.: Mit tudna még elmondani arról a helyről, ahol most van?

A.: Még mindig… homályos egy kicsit. De már kifele megyek belőle.

Ez az alany, a halálélmény és az alagúton való áthaladás után, ahogy mélyebbre hatolt a Szellemvilágban, egyre inkább alkalmazkodott a testetlen állapotához. Az alagúton történő áthaladással lelkünk átlépi a Szellemvilág küszöbét. A legtöbben eddigre már pontosan értik, hogy nem haltak meg igazán, csupán elveszítették földi testüket. A következő fejezetben ott folytatjuk, hogy a lélek már Hazatért a Szellemvilágba.


  1. Lelkünk Útja – A Halál és Távozás
  2. Lelkünk Útja – A Szellemvilágba vezető átjáró

Források:

Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja I.

 


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Figyelem, az oldal védelem aktív !!!