Folytatjuk a Lélek útját a halál után… mint mindig, most is Dr. Michael Newton (Dr. N.:) hipnózisban kutatja alanyain (A.:) keresztül a földi életek közti életet, hogy mi történik a halál után, egészen addig, míg újra meg nem születünk egy másik testben…

Lelkünk Útja – Az eligazodás

5. rész

Miután hazatérésünk után szétoszlanak az üdvözlésünkre összegyűlt entitások, készen álluk arra, hogy a gyógyulás helyére vigyenek minket. Ezt egy másik állomás követi, ahol a lélek újra megtalálhatja helyét a spirituális környezetben. Itt a vezetőnk gyakran részletes vizsgálatnak vet alá minket.

A gyógyulás helye leginkább talán egy harctéri kórházhoz hasonlítható, ahol a földi csatatérről érkező lelkeket kezelik. Bemutatásra egy meglehetősen magas spirituális szinten járó, férfi alanyom beszámolóját választottam, aki már számtalanszor átesett ezen a regeneráló folyamatban.

gyogyulas

11. eset

Dr. N.: Miután a halálát követően már elhagyta az üdvözlésére összegyűlt barátait, hová indul a lelke a szellemvilágban?

A.: Egy darabig most egyedül vagyok, mérhetetlen távolságokat teszek meg…

Dr. N.: Ez után mi történik önnel?

A.: Egy számomra láthatatlan erő vezet, majd egy zártabb helyre érek, egy szélesebb területre, ahol tiszta energia fogad.

Dr. N.: Milyen ez a terület?

A.: Számomra ez a gyógyulás csarnoka.

Dr. N.: Próbálja meg a lehető legrészletesebben leírni a tapasztalatait!

A.: Behajtott ide valami, ahol most egy fényes, meleg sugarat látok. Folyékony energiaáramként nyúlik ki felém. Páraszerű áramlás figyelhető meg itt, ami először gőzként körülöttem kavarog…, aztán mintha élne, lágyan megérinti a lelkemet… Ezt követően elnyelődik bennem, mint valami tűz, és én tisztán állok, mintha minden fájdalmam kimosódott volna belőlem.

Dr. N.: Valaki fürdeti önt, vagy ez a fénysugár csak úgy a semmiből jön?

A.: Egyedül vagyok, de valaki mégis irányítja a történést. A lényemet fürdetik…, meggyógyítanak, miután ki voltam téve a Föld hatásainak.

Dr. N.: Hallottam már azt is, hogy olyan érzés ez, mintha a napi kemény munka után, egy frissítő fürdőt vennék.

A.: (nevet): Egy életnyi kemény munka után!… De ez sokkal jobb, és nem is leszek nedves tőle.

Dr. N.: De hiszen nincs már fizikai teste! Akkor hogyan tudja ez a z energia zuhany mégis gyógyítani a lelkét?

A.: Azzal, hogy elér… a lényem lényegéig. Nagyon elfáradtam az utolsó életemben, a legutóbbi testemben.

Dr. N.: Azt mondja ezzel, hogy a fizikai testen és az emberi elmén esett sérülések a halál után is érzékelhető, érzelmi jelet hagynak a lelken?

A.: Istenem, hát persze! A saját kifejeződésemre – aki lényként vagyok – hatott az az agy és test, amiben éltem!

Dr. N.: Még most is, holott már örökre elvált attól a testtől?

A.: Minden test hagy valami benyomatot rajtunk, legalábbis egy ideig. Van néhány test, amelytől sohasem fogok teljesen megszabadulni. Bár nem kötődőm már hozzájuk, néhány kiemelkedő emlékkép mégis rögzült bennem egyes testeimről és életeimről.

Dr. N.: Oké, most szeretném, ha befejezné a gyógyító zuhanyt, és elmondaná, hogy mit érez.

A.: A fényben függök…, a lelkemen hatol át…, kimossa a negatív vírusok jó részét…, lehetővé teszi, hogy megszabaduljak az utolsó életem kötelékeitől, elősegíti az átalakulásomat, hogy aztán újra egész lehessek.

Dr. N.: Ennek a zuhanynak mindenkire ugyanaz a hatása?

A.: Amikor fiatalabb, még kevésbé tapasztalt voltam, sokkal összetörtebben érkeztem ide. Az energia nem tűnt ennyire hatékonynak, mert nem tudtam, hogyan lehet a segítségével minden negativitástól megszabadulni. A gyógyító energia ellenére tovább hordoztam a régi sebeimet.

Dr. N.: Azt hiszem, hogy értem. Akkor mit fog most csinálni?

A.: Ha már összeszedtem magam, elindulok egy csendes helyre, ahol a vezetőmmel találkozom.

A gyógyulás zuhanya a visszatérő lélek rehabilitációjának csak az első momentuma. A helyzetfelismerés során – ami rögtön ez után következik – a vezetők alapvető fontosságú tanácsokat adnak (különösen a fiatalabb lelkeknek). Ezen a helyen, az immár fölfrissült lélek részletesen beszámol az éppen befejezett életéről. A helyzetfelismerést afféle „belépő beszélgetésnek” is felfoghatjuk, ami további érzelmi felszabadulással jár, és segít a szellemvilághoz való újraalkalmazkodásban.

12. eset

A.: A hálószobám közepén találom magam, ahol nagyon boldog voltam gyerekkoromban. Látom a rózsás tapétát, és az ágyamat, a nyikorgó rugókkal és a vastag, rózsaszínű takaróval, amit a nagymamám varrt még nekem. A nagymamámmal bensőséges viszonyban voltam, és mindig megvigasztalt, ha valami bántott – és most ő is itt van… Ott ül az ágyam végén, a kedvenc játékaimmal, és engem vár. Ráncos arca most is – mint mindig – sugárzik a szeretettől. Egy idő után rájövök, hogy tulajdonképpen a vezetőm, Amephus. Beszélek neki a most véget ért életem boldog és szomorú eseményeiről. Tudom, hogy hibákat követtem el, de olyan kedves hozzám! Együtt sírunk és nevetünk, ahogy újraélem az eseményeket. Aztán rátérünk azokra a dolgokra, amelyeket az életemben nem tettem meg, bár megtehettem volna. De a végén minden rendben. Tudja, hogy ki kell pihennem magamat ebben a gyönyörű világban. Lassan ellazulok. Nem érdekel, hogy visszamegyek -e valaha is a Földre, mert ez az én igazi otthonom!

A fejlettebb lelkeknek a hazaút ezen pontján nincs szükségük helyzetfelismerésre. Mindenki felelős az elmúlt életeiért. A teljesítmény mércéje az, hogy az adott egyén mennyire volt képes értelmezni és eljátszani az életszerepét. A haladottabb lelkek „belépő beszélgetése” később, mestertanárok részvételével történik. A kevésbé fejlett lelkekre a tanácsadók külön figyelmet fordítanak, mivel számukra a fizikai világból a szellemibe történő hirtelen átmenet számos nehézséget okozhat.


Források:

Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja I.

0 hozzászólás

Véleménye van? Szóljon hozzá!

Csatlakozni szeretne a vitához?
Bátran tegye meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük