A felébredés tényezői

Amikor hajlamosak vagyunk azonosulni az akadályokkal, akkor elfogadhatjuk azt a feltételezést, hogy a tudat nem egyéb reménytelen zűrzavarnál. Ez a mélabú azonban csak egy újabb kétely. Jó tehát észrevenni ezt, és megmaradni a gyakorlást kísérő törekvések és alkalmas eszközök területén.

Ezek az ügyes tudati minták éppen azok a tényezők, melyeket mindeddig fejlesztettünk: a felmerülő folyamatok éber tudatossága – inkább folyamatként, mint „énnek” nevezett halmazként; vizsgálódás ennek fényében; lankadatlan energia; öröm (vagy „gyönyörűség”); nyugalom; összeszedettség; kiegyensúlyozottság. Ezeket nevezik „a felébredés tényezőinek”.

Ahogy gyakorlásunk érettebb lesz, felismerjük, melyikük van éppen jelen és melyikük hiányzik, melyikük erős és melyikük gyenge. Ez a számbavétel az éberség további működése, mely nélkülözhetetlen kulcs a továbbiakhoz. A felébredés tényezőit meg kell tapasztalnunk, és használnunk kell őket, ám anélkül, hogy azonosulnánk velük.

Ez hatástalanítja a „hozzá nem értő” hajlandóságot, amely „magasabb rendű énemmé” merevítené ezeket a mintákat. Egy ilyen elképzelés az önhittség alapjává válhat, sőt elválaszthat bennünket a világtól vagy a személyiségünktől. Ha a felébredés tényezőit a változás megértésével és megtapasztalásával összhangban fejlesztjük, akkor megérlelődik a mindig valamilyen állásponthoz ragaszkodó, s ezért az ellenállás feszültségét érzékelő én korlátaitól való szabadulás. E megszilárdulás a felébredés ösvényén, és annak emlékezetben tartása, az éberség negyedik alapjának beteljesülése.  

Tiszta megértés

A folyamatos útmutatás annyit jelent, hogy a meditáló bátran beszámol tapasztalatairól más meditálóknak, vagy tanácsot kap egy tanítótól. Mindazonáltal megvannak a módjai és eszközei annak, hogy önmaga gondolkodjék el gyakorlásán, és irányítsa azt. Egy ilyen elemzés a „tiszta megértés” (szampadzsannya).

A tiszta megértés az elmélkedésben való jártasság, és négy alkalmazási módja van. Az első a szándékra vonatkozó tiszta megértés. Tehát például, amikor leülünk meditálni, megfigyeljük, hogy mik az indítékaink. Talán olyasvalami, amivel nem is vagyunk egészen tisztában. Lehet, hogy csak azt gondoljuk: „Jó ötletnek tűnik.” Vagy: „Már fél nyolc.” Próbáljuk meg azonban tudatosítani azt a háttérben meghúzódó hangulatot vagy tudatállapotot, amely irányít bennünket.

Ha nem vagyunk tisztában indítékainkkal, akkor a tudatunk nem lesz tökéletesen figyelmes, a dolgokat lélektelenül vagy megszokásból végezzük, s az eredmény is lesújtó lesz. Ez nem jelenti azt, hogy szándékainkat intellektuális módon elemeznünk kell, csak érezzük meg az indítékot, amikor leülünk meditációt gyakorolni. Lehet bennünk érdeklődés aziránt, hogy megvizsgáljuk, mit is cselekszünk, vagy hogy kiegyezzünk önmagunkkal – némi hajlam a figyelmességre.

Ez abban is segíthet, hogy megfontoljuk, mire kellene összpontosítanunk, ami azért fontos, mert időnként azért koncentrálunk bizonyos dolgokra, hogy ne legyünk tudatában az éppen zajló történéseknek. Esetleg úgy próbáljuk használni a meditációt, hogy kizárjunk valamit; talán a légzésre figyelünk, hogy eltávolítsuk magunktól – vagy álcázzuk magunk előtt – a bűntudat vagy a félelem érzését.

A meditációt olyan dolgok elfojtásává torzíthatjuk, melyeket inkább tudomásul kellene vennünk és meg kellene vizsgálnunk. Tehát ahelyett, hogy a tudatállapotunkra tekintenénk, a testi tapasztalásra figyelünk, pedig fontosabb lenne a tudatállapotunkat szemügyre venni. Meg kell vizsgálnunk hát a szándékunkat: a megértésre vágyunk-e, vagy inkább megpróbálunk elkerülni valamit?

A tiszta megértés másik alapja a területre vagy helyre vonatkozik. Ez arra utal, hogy hová irányítjuk és hol tartjuk fenn a figyelmünket: a test, az érzések, a tudat, vagy valami más felett szemlélődünk? Majd pedig ebből egy gyakorlatot hozunk létre, hogy valóban meg tudjuk tapasztalni a testi vagy tudati folyamatokat, egy sor időpontban és energia-állapotban. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, mire összpontosítsunk, és hogyan maradjunk vele.

Eközben a mentális megszokások mindenféle kihívás elé állítanak bennünket, melyek próbára teszik ügyességünket. Ezek az akadályok mind olyan dolgok, melyekre éberséggel tekinthetünk, tehát a folyamatos gyakorlás abból áll, hogy képesek vagyunk megvizsgálni félelmeinket, aggodalmainkat, gyötrő gondolatainkat és hangulatainkat, s az éberség segítségével kellő megvilágításban látni őket.

Ez azzal jár, hogy a meditáció tárgykörén belül maradunk, hogy a tudatosság azon aspektusait, melyeket átlagos esetben befolyásolunk vagy elnyomunk, megfontoltan és tárgyilagosan szemléljük. Ez a tiszta megfigyelés lehetővé teszi, hogy elengedjük őket. A „területen” belül maradni azt jelenti, hogy a közvetlen tapasztalásban időzünk, a fogalmi értelmezés helyett.

Ebből megértés fakad majd, mely a szív megnyugvását segíti elő, nem pedig magyarázatokat, bírálatokat vagy spekulációkat. Ez jelenti a helyes terület megtalálását, mely a tiszta megértés egyik alapja. Egy másik alap az alkalmasság, a meditáció tárgyának alkalmassága, mely nem jelent mást, mint hogy olyan tárgyat választunk, amely meghozza a kívánt eredményt.

Tehát például nem érdemes a légzésre összpontosítanunk, ha túl fáradtak vagyunk, hiszen csak elaludnánk tőle. Akkor sincs sok értelme, ha túlságosan izgatott az elménk, mivel nem tudnánk figyelni rá. Ilyen esetekben jobb, ha találunk egy kevésbé finom meditációs tárgyat, mint például a kezünkben, a fejünkben vagy a testünkben lévő érzeteket, vagy a testtartást.

Szexuális vágy esetén szemléljük a testet alkotórészeiben és elemi formáiban, ellenérzés és neheztelés esetén vegyük fontolóra, hogy ránk nézve milyen ártalmasak ezek az állapotok, és gyakoroljuk, hogy tágabb nézőpontból tekintünk a kérdésre. Az ilyen gyakorlatok felszabadítják a tudat erőit távolabbi célok számára.

Tehát a meditáció tárgya vagy az erőfeszítés alkalmassága azt teszi lehetővé, hogy a meditáció során a megfelelő fajta erőfeszítést vessük latba, amely céljainkat szolgálja, anélkül, hogy feszültséget okozna. A negyedik megfontolás pedig – mely bizonyos értelemben magában foglalja a többit is – az, hogy nem hagyjuk félrevezetni magunkat, hanem tisztán megértjük tudatállapotainkat.

Más szavakkal, ezeket önmagukban tapasztaljuk meg, nem pedig egy személyiség aspektusaiként. Ez viszont trükkös dolog, s gyakran azzal jár, hogy dűlőre kell jutnunk abban a kérdésben, hogy vajon miért fogjuk föl olyannyira személyesen a tudat erőit és változásait? Mire alapozzuk önbecsülésünket? Mire tanítottak meg bennünket gondolni, mi váltja ki érzéseinket? Ezeket a programokat és üzeneteket a személyiségünk hozza létre és birtokolja? Vagy éppen fordított a helyzet?

Ez nem a személyiség elutasítását jelenti, hanem azt, hogy észrevesszük: az nem életünk értelmi szerzője, sokkal inkább annak közvetítője. Tehát mindig szükséges friss szemmel néznünk a tudatra. Elkezdhetünk egy megfelelő tárgyat használni a meditációhoz, mint például a légzést, és megfigyelni, mi merül fel.

Talán boldognak és nyugodtnak, esetleg zavarodottnak és nyugtalannak érezzük magunkat. Ha ekkor képesek vagyunk egyszerűen csak fenntartani az éberséget, amely ezeket a megjelenő és eltűnő tudati tapasztalatokat észleli, akkor minden jó és jól lesz. Ha azonban némi kísérlet után már nem tudjuk fenntartani egyensúlyérzetünket, akkor egy másik meditációs tárgyat kell találnunk, például figyeljünk a tudatra, vagy összpontosítsunk a test egy másik aspektusára.

  1. Meditáció – A Kezdetek
  2. Meditáció – Testhelyzetek
  3. Meditáció – Alapok
  4. Meditáció – Témák
  5. Meditáció – Jártasság az éberségben
  6. Meditáció – az érzések és a tudatállapotok felett
  7. Meditáció – Bölcs elmélkedés
  8. Meditáció – A meditáció jelei
  9. Meditáció – Tudatminták
  10. Meditáció – A Felébredés Tényezői

Forrás: https://ajahnsucitto.org/books/

Categories: Meditáció

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Figyelem, az oldal védelem aktív !!!