Meditáció

Meditáció az érzések és a tudatállapotok felett  

A meditáció gyakorlása során azt, amit általában „tudatnak” tekintünk, változó állapotok sorozataként (melyeket összességében csittának nevezünk) tapasztaljuk meg. Ezen állapotok fluktuációja „mintákat” (dhamma) formál, vagy formálódik általuk, ilyen minta például a kétség, az öröm, az izgatottság, vagy a nyugalom. E két dolog természete hasonló a tengerhez (tudatállapot), és az áramlatokhoz, melyeket a tenger létrehoz, és amelyek viszont a tengert mozgatják (minták).

Ezek nem a gondolkodás témái – melyek hatására esetleg nem veszünk tudomást a tudatállapotunkról vagy annak mintájáról, éppen úgy, ahogy a tenger hullámai elrejthetik előlünk a tenger mélységét és áramlatait. Talán fel tudjuk idézni azt az állapotot, amikor saját kedélyállapotunkat sem ismertük föl, amíg valaki egy elejtett megjegyzésével hatalmas érzelemhullámot nem váltott ki bennünk.

Bizonyos tekintetben a test fölötti meditáció arról szól, hogy megváltoztatjuk tudatállapotunkat, azáltal, hogy a nyugalom és a kitartás mintáit vetjük be. Más szempontból viszont a testen, mint alapon való munkálkodás előkészület arra, hogy közvetlenül magára a tudatra fordítsuk figyelmünket. Ahogy a figyelem összeszedetté válik és megnyugszik, úgy válik hatékony, a mentális érzések, állapotok és minták világában alkalmazható eszközzé.

A test kiegyensúlyozza a tudatot

A test feletti meditáció tudatossá tesz bennünket kellemes vagy kellemetlen testi érzetekre vagy tudatállapotokra (melyek lehetnek például bizonytalanok, ellazultak vagy ihletettek), amint elkezdünk önmagunkkal foglalkozni és a gyakorlás során előre haladunk. Észrevehetjük, hogy a tudatunk világosabb vagy látszólag tágasabb lesz, vagy egy elsöprő erejű hangulat bukkan fel hirtelen a semmiből, vagy esetleg dühroham tör ránk a szomszéd kutyájának ugatásától.

És ekkor fontos mentális érzések, tudatállapotok és minták vannak jelen, melyeket meg kell és meg lehet szólítanunk az éberség alkalmazásával. Erről később még lesz szó. A test éber tudatossága – a légzés, a test pásztázása, a séta vagy az állás által – a gondolkodó elme lecsillapodását idézi elő. Emellett azt a felismerést is megerősíti, hogy a gondolkodó elme nincs kapcsolatban a közvetlen tapasztalattal, s így hajlandók leszünk hátrébb lépni a gondolkodás folyamatától, és felülvizsgálni azt.

Ez könnyebbé válik, ha kifejlesztettük az összeszedettséget: az összeszedett tudat valójában távolságot tart a gondolatoktól. Ebben az esetben a tudat önmagában is kellemesen, sőt időnként pompásan érzi magát. Tehát nem lesz szüksége az elképzelések, rendszerek vagy emlékek ösztönzésére, és kevésbé is fog érdeklődni e működések iránt, hacsak nem lesz rájuk szükség. Ahogy ez a felismerés valóssá válik számunkra, olyan távlat nyílik meg, mely lehetővé teszi, hogy közvetlenül a tudaton munkálkodjunk.

A tudat megérzése és lecsillapítása

Amikor a mentális világra összpontosítunk, felismerhetjük, mennyire azonosítjuk magunkat tudatállapotainkkal és érzéseinkkel. A tudatban felmerülő érzelmek, valamint a hangulatok és az értelmi tisztaság esetleges fokozatai számos lehetőséget kínálnak az örömre és a fájdalomra, a dicséretre, a szemrehányásra és az önhittségre. A „piaci árusnak” valójában nem kevés mondandója van az érzések minőségéről – legyen az kellemes, kellemetlen vagy semleges: „Ne ezt vedd! Nézd azokat az érzéseket ott, azok érettebbek!

A tegnapról, a holnapról, az ennivalókról, a szórakozásról és sikerről szólnak, és sokkal jobbak azoknál, mint amelyeket a légzés során tapasztalsz.” És így elfelejtjük, hogy az érzések tiszavirág- életűek és változékonyak. Amikor a tudatállapotok felett történő meditációhoz érünk – e tudatállapot lehet lelkesült, izgatott, lehangolt, feszült stb. –, a minta a „kellene” és „nem kellene” crescendójává fokozódhat.

Ez a „kommentár” lehet akár még szó nélküli feszült hangulat is, amikor odaérünk, hogy egyfelől az akadályozó tényezők (mint például a nyugtalanság, a tompaság stb.), másfelől pedig az előmozdító tényezők (mint például az energia és az önbizalom) felett szemlélődünk. Igazából valószínűtlen, hogy valaki képes lesz közvetlenül megtapasztalni (nem pedig csak gondolatban felidézni) a meditációt előmozdító tényezőket, amíg a háziasszony le nem csendesítette az árust azzal, hogy nyugodtan és állhatatosan a vásárlásra figyel, vagy nyíltan a szemébe néz.

Ez a lelki nyugalom előfeltétele. Ekkor lehetséges lesz felismernünk bármilyen felszín alatt húzódó mentális feszültséget, mely alig észrevehető testi feszültséggel is járhat. Ilyenkor a tudatot közvetlenül közelítjük meg, nem pedig az általa felvetett gondolatok által. Ezen a ponton, ha eléggé tiszta a tudatunk ahhoz, hogy felismerjük a mentális vagy testi feszültséget, pusztán az elhatározással, hogy ellazítjuk vagy hagyjuk elmúlni, lehetővé válik, hogy eloszlassuk azt.

  1. Meditáció – A Kezdetek
  2. Meditáció – Testhelyzetek
  3. Meditáció – Alapok
  4. Meditáció – Témák
  5. Meditáció – Jártasság az éberségben
  6. Meditáció – az érzések és a tudatállapotok felett
  7. Meditáció – Bölcs elmélkedés
  8. Meditáció – A meditáció jelei
  9. Meditáció – Tudatminták
  10. Meditáció – A Felébredés Tényezői

Forrás: https://ajahnsucitto.org/books/

0 hozzászólás

Véleménye van? Szóljon hozzá!

Csatlakozni szeretne a vitához?
Bátran tegye meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük