Meditáció

Jártasság az éberségben

Van tehát elég sok teendőnk. Ez jelenti az addig tárgyaltak alkalmazását, de az éberség latba vetését is azért, hogy a tudat valóban kapcsolatba kerüljön figyelme tárgyával. Az éberség egy kicsit olyan, mint az emlékezés vagy a képesség, hogy valamit észben tartsunk. Először csak a meditáció témáját tartja észben (azáltal, hogy a figyelem elkalandozása esetén visszatérünk az aktuális lélegzethez), és az általunk kifejtett erőfeszítés minőségét és eredményét.

Tehát az éberség felügyeli a figyelem megszilárdulását a következő szempontokból: A témánál vagyok még? Nem válok merevvé és feszültté a túlzott erőfeszítéstől? Nem kellene megfontolnom, hogy némi idő elteltével testhelyzetet változtassak, amely kényelmesebb, és több energiát biztosít? Vagy tűrjem a nehézségeket, és inkább a hozzá fűződő viszonyomon munkálkodjak?

Ez így nagyon intellektuális folyamatnak tűnhet, de sokkal inkább egy tapasztalt háziasszony esetéhez hasonlít, aki gyümölcsért megy a piacra. Egy szempillantás alatt képes megmondani egy narancsról vagy körtéről, hogy kellően érett-e, anélkül, hogy vívódnia kéne rajta. Először talán tanácsot kér az árustól, de miután megfelelő tapasztalatra tett szert, megtanul megbízni a saját ítéletében: hiszen végül is az árus azt akarja, hogy vegye meg az áruját!

Ugyanez a helyzet az éberség fejlődésével: eleinte talán úgy találjuk, hogy el kell gondolnunk: „a lábujjam”, „a csípőm”, „belégzés”, „álmosság” stb. (ez jobb, mintha vakon csatlakoznánk), ám egy idő után jobban fogunk bízni az éberségünkben, mint a gondolatainkban. Gondolataink, akárcsak az árusok, hajlamosak félrevezetni bennünket: „Ez csak időpocsékolás! Ez lehetetlenség! Vajon mi mehet a tévében?”

Tehát megfelelő erőfeszítéssel létrehozva maga az éberség irányítja és ellenőrzi majd az erőfeszítést. Az eredményeket is megfigyeli és észben tartja – például, hogy nyugodtabbnak érezzük magunkat, hogy élesebbnek tűnik a figyelmünk, vagy hogy éppen egy ellenérzésen vagy téves feltevésen alapuló kellemetlen gondolatmenetet ismerünk fel.

Ezekre az eredményekre azután építeni lehet: „A tudatom jobban működik, amikor tisztább, érdemesebb tehát csendben ülni, mint ide-oda rohangálni, hogy elintézzek dolgokat. Fel kell ébresztenem magamban a mások iránti megbocsátást és türelmet – a saját érdekemben!” Ez tehát természetes módon elvezet bennünket oda, hogy tudatosítsuk a többi alapot: az érzéseket, a tudatállapotokat és a mentális mintákat.

Egyensúly a változásban

Egy másik fontos jellemző, amit az éberség megfigyel, a megtapasztalt jelenségek változása és áramlása. Amit normális esetben „lábamnak” nevezek, az most bizsergések és lüktetések körforgása, egy olyan érzés-áramlat, mely igen kevéssé hasonlít a látható formához. Ráadásul az egyik láb különbözik a másiktól. Amit pedig a „lélegzetemnek” hívok, az a kiterjedés, a rezonálás és az összehúzódás birodalma, az áramlásé és az elnyugvásé, melynek sokkal több dologhoz van köze, mint pusztán a tüdőhöz.

A meditáció tapasztalatainak egyre ismerősebbé válásával felismerjük a négy alap közös jellemzőjét: mind a változó tapasztalatok övezetei. Ez a figyelmet a megnyilvánulások „felszíne alá” irányítja, s így a változás (aniccsa) „a belátás jelévé” válik, melyet minden dologban észrevehetünk. Ha megtanulunk ráhangolódni a változás jellegzetességére, mely nyilvánvaló a légzés testi folyamatában, akkor találni fogunk egy egyensúlyi pontot, mely nem is statikus, és nem is ingadozó.

Ezáltal könnyebb lesz fenntartanunk az egyensúlyt, amikor tudatállapotok fölött szemlélődünk – melyek természetüknél fogva hajlamosak kizökkenteni bennünket. Mindig ehhez az egyensúlyhoz térünk vissza, mint az összeszedettség egyre szilárdabbá váló gyűjtőpontjához, amely nyugodt és érzékeny. Segít ennek felismerésében, ha megtanuljuk kifinomítani erőfeszítésünket: nyilvánvaló, hogy elveszti az egyensúlyát az, aki túlzottan nehézkessé, lanyhává vagy önteltté válik.

Abban a pillanatban, hogy azt gondoljuk: „Megvan végre!” – már el is vesztettük. De ne is törődjünk vele, kezdjük újra, a dolgok változnak – új pillanat, új lélegzet… Ez a reakció elkezdi felszámolni a trükköket, az öndicséretet és az önbecsmérlést, melyeket a gondolkodó elme felvethet. Ahelyett, hogy megrekednénk vagy elsodródnánk, ismerjük fel, ha elvesztettük a fonalat, majd kezdjük elölről. Az egyensúlyt tűzzük ki célul.

Tanulás

Ahogy telik az idő, meditációs gyakorlatunkban fokozatosan elérünk egyfajta jártasságot, noha eleinte az csak ugrás volt az ismeretlenbe (vagy tapogatózás volt a sötétben). A test, ha közvetlenül megtapasztaljuk (nem pedig gondolunk rá), inkább lesz változó áramlat, mint tehetetlen massza. Az összeszedettség eredményeként megjelenő elmebeli érzés nagyon ragyogó és békés lehet.

A figyelem által a testi tapasztalás élővé válik, és gyakorlott meditálók arra is használhatják gyakorlásukat, hogy testüket új élettel töltsék fel és megszüntessék a feszültséget. Beszámolók még azt is igazolják, hogy emberek testi betegségeikből gyógyultak meg ezen a módon. A test éber tudatossága hatalmas erőforrássá lesz.

A meditáció tapasztalatának egy másik aspektusa, hogy elsajátítjuk, hogyan kell tanulni, és miképpen kell elkerülni ugyanazon hibák ismételgetését. Hasznos lehet emlékeztetni magunkat az észben tartandó lépésekre, melyek attól is függhetnek, hogy hajlamunk szerint inkább előre rohannánk, anélkül, hogy megfelelő módon megalapoztunk egy témát, vagy inkább ingadozunk, és nem tesszük lehetővé a téma kibontakozását. Lássunk egy egyszerű rendszert, ahogyan az éberséget kifejleszthetjük a testben:

  1. lépjünk kapcsolatba a testtel, vegyük tudomásul, hogy érzi magát a test a jelen pillanatban;
  2. maradjunk ezzel a jelenben, hogy megszilárdítsuk az éberséget;
  3. hagyjuk az éberségre annak meghatározását, hogy milyen erőfeszítés vagy megközelítés szükséges a nyugalom és belátás megerősítéséhez a meditáció tárgya körül;
  4. erősítsük meg a kitartást a megalapozottság vagy a lelki nyugalom érzetéig;
  5. tartsunk fenn egy nyugvópontot az érzetek szakadatlanul változó áramlatában;
  6. amikor figyelmünk összeszedetten a meditáció tárgyán marad, engedjük, hogy a tudatunk tejes mértékben élvezze azt.
  1. Meditáció – A Kezdetek
  2. Meditáció – Testhelyzetek
  3. Meditáció – Alapok
  4. Meditáció – Témák
  5. Meditáció – Jártasság az éberségben
  6. Meditáció – az érzések és a tudatállapotok felett
  7. Meditáció – Bölcs elmélkedés
  8. Meditáció – A meditáció jelei
  9. Meditáció – Tudatminták
  10. Meditáció – A Felébredés Tényezői

    Forrás: https://ajahnsucitto.org/books/

    0 hozzászólás

    Véleménye van? Szóljon hozzá!

    Csatlakozni szeretne a vitához?
    Bátran tegye meg!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük