Meditáció

Testhelyzetek

A meditációt lehet ülve, állva, séta közben, sőt fekve is végezni. Aki érdeklődik a gyakorlás iránt, az legalább napi fél órát szánjon rá, lehetőleg kora reggel, mielőtt a szokásos napi tevékenységek megkezdődnek, vagy kora este, miután a napi tevékenységeinket letudtuk. Természetesen a nyugodt környezet az ideális, esetleg olyan látvánnyal, mely megnyugtatja vagy megörvendezteti a szívünket. Ilyen például egy tiszta, csendes szoba, lágy fénnyel, vagy egy erdő

Ezek hiányában érdemes felkeresni egy üres templomot vagy buddhista kolostort, vagy megosztani a meditációs szobát egy hasonló érdeklődésű barátunkkal. A különböző testhelyzetek némileg különböző minőségekkel bírnak. Az ülés (meditációs pózban, egyenes háttal, egymáson keresztbe helyezett lábakkal, vagy ha ez nem megy, egyenes háttámlájú széken) jó a finomtest energiáinak összhangba hozására, és a figyelem egy pontba irányítására.

Úgy kell ülni, hogy a deréktáj homorú, az alhas pedig függőleges legyen. Így a mellkas kitágul, a váll viszont ellazul. Ebben a testhelyzetben a légzés mély, egyenletes és érezhetően különbözni fog a megszokottól. A séta kiváló arra, hogy egyfajta áradó figyelmet fejlesszünk ki – hagyjuk megesni a dolgokat, csak könnyedén kapcsolatban állva velük, mintha hullámon lovagolnánk.

Ehhez egyenletes, vízszintes, lehetőleg magányos ösvényt találjunk, mely mintegy 20 – 30 lépésnyi hosszú. Ha kevesebb a rendelkezésünkre álló hely, akkor megpróbálhatunk körbe-körbe járni. Miután összeszedtük a figyelmünket az ösvény egyik végén állva, nyugodt és megfontolt léptekkel kezdjünk sétálni, tekintetünket szegezzük szilárdan, de könnyedén három méterre magunk elé az útra, a karjainkat pedig gyengéden kulcsoljuk össze a testünk előtt vagy mögött.

Ha elérjük az út másik végét, álljunk nyugodtan néhány másodpercig, forduljunk meg, és ismételjük meg a sétát. Az állás az energiaegyensúly megteremtése szempontjából jó. Amikor állunk– lábaink vállszélességben, kis terpeszben, ellazított térddel –, észrevehetjük, hogy például testünk egyik oldala vagy egyik végtagunk nehezebbnek vagy erősebbnek érződik, mint a másik.

Az egyensúly úgy jelenik meg, hogy az „erősebb” oldalra összpontosítjuk a figyelmünket, majd azt fokozatosan és ismétlődően az ellenkező oldalra vagy végtagra irányítjuk. Az állás és a séta egyaránt kiváló gyógyír az ülés során esetleg ránk törő álmosságra vagy eltunyulásra (és kényelmetlenségérzetre). A fekvés lazító hatású, mely a testi kényelmetlenség, sőt a túlfeszített gyakorlás ellenszere, jóllehet először nagyon valószínű, hogy az ember közben elalszik vagy álmodozni kezd.

Ezt bizonyos fokig megakadályozhatjuk azzal, ha hanyatt fekve talpunkat a földre helyezzük, miközben térdeinket behajlítva tartjuk úgy, hogy felfelé nézzenek. Talán egy ideig szükséges kiegészítő testgyakorlást végeznünk, amely a végtagok lazítását és a testtartások megerősítését foglalja magában. Sokan úgy találják, hogy bizonyos hatha jóga gyakorlatok, vagy a kínai harcművészetek bemelegítő gyakorlatai előnyösek a meditáció végzése szempontjából.

  1. Meditáció – A Kezdetek
  2. Meditáció – Testhelyzetek
  3. Meditáció – Alapok
  4. Meditáció – Témák
  5. Meditáció – Jártasság az éberségben
  6. Meditáció – az érzések és a tudatállapotok felett
  7. Meditáció – Bölcs elmélkedés
  8. Meditáció – A meditáció jelei
  9. Meditáció – Tudatminták
  10. Meditáció – A Felébredés Tényezői

Forrás: https://ajahnsucitto.org/books/

0 hozzászólás

Véleménye van? Szóljon hozzá!

Csatlakozni szeretne a vitához?
Bátran tegye meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük