Nos a nagymamám egy nagyszerű ember volt, megtanította a Monopoly játékot játszani, megértette velem, hogy a játék lényege a birtoklás. Mindent felhalmozott, amit csak tudott, és végül ő uralta a játékot. És a végén mindig ugyanazt mondta nekem; rám nézett, és azt mondta; egy nap majd megtanulod hogyan játszd a játékot!

Egy nyáron aztán minden nap reggeltől estig monopolyztam, és azon a nyáron megtanultam, hogyan kell játszani. Rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek, ha teljes eltökéltséggel felhalmozok mindent. Megértettem, hogy a pénz és a birtokok; ebben mérik, ki milyen jól játszik. A nyár végére már könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám. Képes voltam akár áthágni a szabályokat, csakhogy nyerhessek. És azon az őszön leültem vele játszani. Mindent elvettem, amije csak volt. Végig néztem, ahogy az utolsó dollárját is átadja, és legyőzötten távozik.

De még volt valami, amit meg akart tanítani nekem. Azt mondta; most pedig mind megy vissza a dobozba! Az összes ház és hotel, minden vasút és közüzemi vállalat, minden ingatlan és az összes csodálatos pénz. Most ez mind megy vissza a dobozba! Semmi sem volt igazán a tiéd! Izgalomba hozott egy kis időre, de ez mind itt volt, mielőtt leültél az asztalhoz. És még utánad is itt lesz! Játékosok jönnek, játékosok mennek. Házak és autók, címek és ruhák, még a tested is.

Mert az igazság az, hogy minden, amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz, amit felhalmozol, az mind megy vissza a dobozba, és elveszítesz mindent! Szóval meg kell kérdezned magadtól, amikor végre megkaptad a nagy előléptetést, miután nyélbe ütötted életed üzletét, mikor megvásároltad a tökéletes otthont, mikor megteremtetted a pénzügyi biztonságot, és megmásztad a siker létráját, a lehető legmagasabb fokig, és az izgalom elmúlik, mert el fog múlni, akkor mi van? Milyen messze kell elmenned ezen az úton, hogy meglásd hová vezet? Bizonyára belátod, hogy soha nem lesz elég. Szóval fel kell tenned magadnak a kérdést, mi az, ami számít? (Részlet a ZMF dokumentumfilmből)

Mi az, ami számít?

Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadt nagy TV-t! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat! Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat! Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban! Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. (Forrás: Trainspotting c. film eleje)

A legjobb kérdés, ami valaha is, igazán elgondolkodtatott ebben az életben. Nagyon sokat filóztam rajta. Mi az, ami számít, hiszen végül, minden megy vissza a dobozba! Még a testünket is itt kell hagyni. Semmit nem vihetünk tovább magunkkal. Érdemes -e egyáltalán mindent felhalmozni, egy élet keserves munkájával… Mert olykor keserves módon, és iszonyú munka árán jutunk hozzá, azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretnénk. De végül, mégiscsak minden megy vissza a dobozba. Akkor vajon érdemes-e ezzel töltenünk az egész életünket? Nincs valami más, ami jobban számít? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést… nagyon sokszor… és tudjátok mire jutottam?

Az én életem könnyűnek számít, és paradox módon mégis a legnehezebb. Ugyanakkor a változás az egyetlen olyan dolog az életemben, ami állandó! Talán 10 – 15 évvel ezelőtt olvastam először arról egy könyvben, hogy nem csak ez az egy életünk van, amit most élünk, hanem akár több is… Ezt a kérdést mindig számításba vettem, mikor azon gondolkodtam, hogy mi az, ami számít. Mert, ha minden életemet azzal töltöm, hogy megszerzek és felhalmozok mindent, egy életen át, akkor abban mi a jó? Mi van, ha most kaptam egy olyan életet, ahol ezekkel a dolgokkal nem kell törődnöm, – amolyan szabadságon vagyok élet, és hagyjatok békén a szociális szarságokkal élet – és oda megyek, ahova akarok, akkor, amikor akarok…

Valamiért az, hogy 26-szor költöztem eddig, és ez a harmadik megye, amit bejárok ebben az országban, valamiért erre emlékeztet… és valami morbid módon még tetszik is nekem ez az élet… azt nem mondom, hogy teljesen ki vagyok békülve vele, de mindenesetre izgalmasnak találom, és mindig kíváncsian várom, hogy merre visz tovább a lelkem. Nem könnyű, és van, hogy feladom, de az élet-szeretetem mindig megment mindentől… És hogy ez a vándorlás mikor ér véget? Már ez a kérdés sem izgat, vége lesz, amikor eljön az ideje, amikor a lelkem már nem akar vándorolni.

Még folytatjuk ezt a vonalat, de előtte ejtsünk szót arról, hogy ezt a kérdést, miszerint mi az, ami számít, feltettem négy embernek az ismerőseim körében. Ez a négy ember szerencsére lefedte nagyjából a társadalom minden rétegét. Kíváncsi voltam, hogy vajon mennyiben térnek el a válaszok attól, hogy vezető beosztásban van – e az illető, vagy nem, idős – e, mondjuk 60 év feletti, vagy fiatal… és feltettem egy pót kérdést is, hogy jelenleg boldog-e az életében…

Ketten azt mondták, hogy a család számít igazán. Egy fő azt mondta, hogy megéljük azokat a dolgokat, amikért itt vagyunk. (Ez alatt talán azt is értette, hogy ne féljünk megélni a dolgokat) Ez alá tartozik még az is, hogy megtapasztaljunk mindent, amiért itt vagyunk ebben az életben. Legyen szó akár jó, vagy éppenséggel szenvedéses dolgokról. A negyedik fő azt mondta, hogy rá kell jönnünk arra, hogy mi tesz boldoggá, és teljes erővel azon kell dolgoznunk, hogy azt elérjük…

Aztán arra a kérdésre, hogy boldog -e az illető, ketten egyértelműen azt válaszolták, hogy nem. Egy fő először a nem felé hajlott, majd átgondolta és azt mondta, hogy tulajdonképpen igen. (Amúgy is csak akkor szoktuk tudni igazán, hogy boldogok voltunk -e egy időszakban, amikor már elmúlt, és egy negatívabb időszakot élünk meg)

Senki nem válaszolt a kérdésre anyagi jellegű dologgal, vagy tárgyal… (Gondolom ez azért is volt, mert a kérdésem feltevése előtt bevezettem, hogy végül megy minden vissza a dobozba)

Az én véleményem, – és itt kanyarodjunk vissza hozzám, – erre a kérdésre, hogy mi az, ami számít, kicsit eltér az átlagtól, hiszen az életem is jócskán eltér az átlagostól. Ha egyetlen szóban kéne kifejeznem a válaszomat a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy a Szeretet!

Valójában a megkérdezettek válasza is magára a szeretetre vezethető vissza, ami végül ebben az egy pontban sűrűsödik össze.

A család alapja a szeretet, nélküle egyáltalán nem működik jól, a dolgok igazi megélése, mélyről jövő, szívből kisugárzó szeretet nélkül annyit ér, mint halottnak a csók. Jól megélni mindazt, amiért itt vagyunk, azokkal tudjuk csak, akik körül vesznek. A boldogság keresése szeretet nélkül lehetetlen, mert a kettő kéz a kézben jár.

Mi emberek úgy vélem, a szeretetet kutatjuk szüntelen, családban, tapasztalatokban, boldogságban. Ez az egyetlen dolog, ami minden embert inspirál, és visz tovább előre az útján.

Szóba került még a megkérdezetteknél az emberi kommunikáció, és a kapcsolatok is. De ezeknek a dolgoknak meg aztán főleg az alapja kell, hogy legyen a szeretet.

Volt egy nagyon jó megállapítás az egyik fő részéről, amit én is osztok: Ma már az emberek nem tudnak hálát adni azokért a dolgokért, amikkel jelenleg rendelkeznek. Folyton többet, és többet akarnak. Pedig milyen jó is lenne, ha azért is hálát adnánk olykor, hogy van fedél a fejünk felett, hogy van hol álomra hajtani a fejünket, hogy van mit ennünk minden nap.

Úgy vagyok vele már jó ideje, hogy nem sok mindennel rendelkezem ugyan, de megvan mindenem, amire szükségem van. Még az a lakás sem az enyém, ahol most jelenleg élek, nincs autóm, se kerékpárom, szinte gyalog megyek mindenhova. Ennek ellenére én mégis azt mondom magamnak, hogy köszönöm! Megvan mindenem, amire szükségem van! Van mit ennem, van bevételem, éjjelente van hol álomra hajtani a fejemet, és vannak barátaim…hiszen amúgy is megy minden vissza a dobozba… (nekem nem kell nagy doboz majd, elég lesz egy cipős doboz is…) Akkor kell ennél több? (Biztos rá vágtad, hogy neked igen!)

Jó ideje azt gondolom, hogy a buddhizmus áll hozzám legközelebb, talán ezért gondolkodok így…

Mivel már régóta elégedett vagyok azzal, ami van, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy elfogadtam azt, ami van, így van időm és energiám az életre figyelni. Figyelni azokra, akik körül vesznek, és kapcsolatban vannak velem. Ebből kifolyólag megpróbálok segíteni is nekik.

Lehet, hogy ebben az életemben nem lesz saját házam, nem lesz autóm, vagy egy normális családom, de kit érdekel? Az élet amúgy is egy röpke pillanat alatt elszáll, (200 év is kevés lenne, ha mindent meg akarnék teremteni az életemben, ebben az országban) meg azért az élet nem egy bevásárló kosár, szögezzük le!

Ha mindenki a szeretetet és annak megélését keresné a felesleges használati tárgyak helyett, akkor egész más lenne az élet ezen a bolygón, és az emberek élete is más képet festene. Kimerem jelenteni, hogy akkor talán eltűnne a kapzsiság, a korrupció és az agresszivitás is. Ha azt akarjuk, hogy változzon az élet ezen a bolygón, akkor először nekünk kell megváltozni!

És mindenben, amit keresünk ott kell legyen szikraként az egyetlen dolog, ami igazán számít, a szeretet!

Ezen felül tudod mi számít még igazán? Valakinek mosolyt csalni az ajkára! Mert abban van a legnagyobb szeretet!

Mert ahol szeretet van, ott boldogság is, csak mi hisszük, hogy a boldogság eléréséhez valamit elő kell teremtenünk, vagy valakit meg kell szereznünk. Persze ha két ember szeretete adódik össze, az akár elsöprő is lehet. De ha magadban nem találod a szeretet, akkor másban sem fogod megtalálni!

Kutasd és éld meg a szeretetet, mert végül úgy is megy minden vissza a dobozba! Játékosok jönnek, játékosok mennek…


Folytatás a 2. részben – Mi az, ami számít 2. rész


Források:

Cikke eleje:

  • Zeitgeist Movig Forward dokumentumfilm eleje
  • Trainspotting c. film eleje

0 hozzászólás

Véleménye van? Szóljon hozzá!

Csatlakozni szeretne a vitához?
Bátran tegye meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük