MIÉRT KELL SZENVEDNEM?

Jelen közléseket prófétai módon kapta és írta:

BERTHA  DUDDE

Ezek az írások valláson felülállók!

Valláshoz tartozástól nem akarnak senkit eltéríteni, sem valami vallási közösségre rábeszélni.
Megjelenésük egyedüli oka, hogy Isten szavát – amit Ján. Ev. 14,21 ígérete alapján ad nekünk a mai időkben, az embereknek hozzáférhetővé tegye.

Német eredetiből fordította, és közreadja:

 Szieger Magda

1913 – 2001

Engedélyezett a minden változtatás nélküli, és a forrás megjelölésével készült, fejezetenkénti fordítás és nyomtatás.

A szenvedés célja –  Megpróbáltatás – Szellemi lustaság

Sok esemény van az életben, ami elbátortalanítja az embert. Olyanok, mint egy pánt, ami körülveszi a szívet. Újra és újra kétségek merülnek fel Isten jósága és irgalma felől — ha gyakoriak a gondok és szenvedések. Ennek ellenére ezek belső érettséget adnak nektek, melyek nélkül ezt az érettséget csak igen hosszú időn keresztül volnátok képesek megszerezni és kiküzdeni.

És mert a földi élet csak rövid időt jelent, azért ezeknek a nyomasztó és kínzó dolgoknak sokszor és gyors egymásutánban kell megjelenniük, hogy belőlük áldás fakadhasson. Hogy az életet komolyan és meggondoltan fogjátok fel, és kívánságaitokat a világtól és ingereitől mindjobban elfordítsátok, mert azok komoly veszélyt jelentenek.

Az élet egyeseknek gyakran elviselhetetlennek tűnik, sőt, a föld gyermeke el is fárad, és szárnyait lógatja. Anélkül hogy tenne valamit, sodortatni engedi magát, hogy ezt a kedvetlen vegetálást megváltoztassa. Pedig könnyű lenne minden, ha az Isten iránti helyes beállítottságtok által megtudnátok, hogy milyen utat járjatok. Vegyétek számba, hány legyőzhetetlennek tűnő akadályt éltetek már meg — és vajon megmenekültetek-e volna tőlük, ha fölülről nem érkezett volna mindenkor segítség? Bár ezeket a fölülről érkező segítségeket nem akarjátok mindig elismerni. Pedig minden történés — jó vagy rossz — Isten kegyelméből érkezik, és mindig ugyanaz a célja: hogy nemesítő hatást gyakoroljon az emberre. Ha képesek vagytok a megpróbáltatásokban észrevenni a javító célzatot, akkor felismertétek a saját gyengéiteket és hibáitokat is, és ezzel a felismeréssel megérkezik a halk kívánság is, hogy küzdjetek ellene.

Ezzel a megpróbáltatás elérte célját. Minden nehéz helyzetben arra irányítsátok gondolataitokat: azért van erre szükségem, hogy egy magasabb fokra léphessek, hogy ez olyan dolog, mint egy létrának a foka, amelyen feljutni a lélek tökéletesedésére. A küzdelem nélküli élet a mindig azonos fokon való álló tartózkodást jelentené. Az ember önmaga elleni küzdelme messzemenőn nehezebb, mint fellépni egy kívülről érkező ellenség ellen.

A szellemi lustaságból való felébredés mindig előrelépést jelent. Az éber ember a szellemére is gondol, és nem hagyja elsenyvedni. Ha lusta erre, az visszalépés és semmiképpen nem nevezhető megelevenítőnek, mert elfojt minden cselekvésre való ösztönzést, és ezért soha nincs a lélek javára.

Azért soha ne ijesszen meg, ha nehezek az élettel járó vesződségek. Ha pedig ezek kapcsán rájöttök egyes hibátokra, és küzdötök ellene, nem is kell hosszú idő, és már el is távozik tőletek. Mert az Úr addig engedi a megpróbáltatásokat, amíg céljukat el nem érték, és nem hatottak javító módon a szívre. Mert nem akarja, hogy szenvedjetek, hanem hogy általa érdemessé váljatok az örök örömökre.

A sorscsapások tisztító folyamata.

Bármiképpen alakul is földi éltetek, az én akaratom rendeli olyannak, hogy a lélek érlelődése számára állandó alkalmat teremtsen. De lelkileg csak akkor érlelődtök, ha akaratomhoz engedelmesen alkalmazkodtok, ha alázattal meghajoltok, és nekem teljesen alárendelitek magatokat. Ekkor látható módon megtapasztaljátok segítségemet, legyen az földi, vagy lelki szükség. Az élet célja a lélek átszellemítése. Minden salaktól meg kell tisztulni, ami még tapad rajtatok, hogy aztán amikor a földi testet elhagyjátok, isteni szeretetem világossága teljesen átjárhasson, és ne ütközzön akadályokba.

Ez a megtisztulás nem megy végbe, ha az ember életéből hiányzik a küzdelem — kivéve, mikor egy ember szokatlanul erős Isten és emberek iránti szeretet-életet él. A burkolások akkor is felszakadoznak, és élete végén eléri célját. De gyakori, hogy szükségeken, ínségeken, benső küzdelmeken kell átmenni, és csak így tudja végbevinni a tisztulás folyamatát. Bölcsességem felismerte ezt, azért szeretetem állandóan ad lehetőséget, hogy az érlelődést segítse.

Ezért nem folyik a földi lét mindig azonos nyugalomban. Viharok vesznek körül, és elég gyakran elkeseredtek a titeket érintő sors miatt.

Ennek ellenére nem kell félnetek. Mindent le tudtok győzni, csak mennél keményebben érint a sors, annál szorosabban kapcsolódjatok hozzám. Én mindenről tudok, és mikor teljesen magánosok vagytok a földi létben, mikor azt hiszitek mindenki elhagyott — akkor sem vagytok egyedül. Én valóban nem hagylak el, és a veszteség, amit elszenvedtetek, ezerszeresen megtérül, ha velem egyesültök.

De fel kell ismernetek minden történésben engem. Akármi is jöhet rátok — erősek lesztek, ha az első és utolsó gondolatotok én vagyok! De azzal, hogy panaszkodtok, morogtok, és felkeltek sorsotok ellen — eltávolodtok tőlem. Ekkor folyton gyöngébbek lesztek, a szükség pedig mindig keservesebb és keményebb lesz — mert megint csak nincs más eszköz, hogy megnyerjelek magamnak, hogy meghajoljatok akaratom előtt.

Való igaz, hogy mindig javatok lebeg a szemem előtt, és nem érhet semmi, amit nem akarok — vagy nem engedek meg. De mindent könnyebben elviseltek, ha állandóan kapcsolatban vagytok velem. Ekkor csodálatosan megoldódik minden, ami előtte össze-vissza gombolyagnak tűnt. A lélek pedig nagy nyereséget szerzett magának, mikor a legnehezebb szükségben kapcsolatát nem szakította meg velem.

Ez a vég előtti utolsó időszak nagyon veszélyes, mert a világ javai után való futkosás és heccelődés miatt elfelejtenek engem. És ha azt akarom, hogy ismét gondoljanak rám, csak olyan eszközökhöz folyamodtatok, amely megrázza egész gondolkodásukat. Kemény sorscsapásokkal olyan helyzetbe kell hoznom, hogy se ki, se be ne találjon már, hogy így aztán már csak ARRA gondolhat, aki az egyetlen, aki segíteni tud. Mert az emberek lelkét még vastag salak borítja. Megtisztítására még nem sokat tettek, azaz még nem gyakorolták a szeretetből fakadó önzetlen életet. Ezért, hogy lelkük valamivel fény-áteresztőbbé váljon, egy másfajta tisztító eljárásra van szükségük — amiért egyszer majd igen hálásak lesznek.

Egy ember sem kivétel. Sorscsapás mindenkit ér, mert minden embert szeretek. Ha távolabb áll még tőlem, arra segítem, hogy az utat megtalálja hozzám. Vagy arra segítem, hogy mindig szorosabban kapcsolódjon, és több erőt kaphasson, amivel önmagán dolgozik, hogy lelke még a földön kiérlelődjön.

Azt akarom, hogy az ember már egy bizonyos fokú világossággal menjen a túlvilágra, hogy elkerülhesse ott a sötétség kínjait. Azt akarom, hogy a földi út ne legyen üresjárat.

Emberek — megadással alkalmazkodjatok akaratomhoz. Mindenben az akaratomat lássátok, vagy hogy én engedtem meg azt, ami érintett benneteket.

A szenvedés oka, értelme és célja – Felismerés — Mulandóság

A világi felfogású emberek távol állnak az igazságtól, és azért el sem tudják hinni, mekkora erőt lehet meríteni a hitből, és az Istenhez való szoros kapcsolatból. Ők csak a világi eseményeket veszik tekintetbe, és nem jönnek rá: minden világeseménynek az Isten iránti hibás beállítottság az oka, amely azután kihatásaival szenvedést okoz az embereknek. Amíg az emberekből hiányzik ez a felismerés, nem változik meg ez a fájdalmas állapot. Csak mindig más-más formát vesz magára a szenvedés, míg végre az emberek különféle szükségállapotuk és szomorúságaik láttán el nem jutnak arra a gondolatra, hogy nem emberi, hanem valami másfajta hatalom áll szomorúságaik mögött; hogy nem egyedül az emberi akarat az előidéző, hanem azzal egy időben magasabb hátalom is akcióba lép, és ehhez a magasabb hatalomhoz ki kellene alakítani egy bizonyos állásfoglalást.

A tiszta igazság-ismeret megmagyaráz mindent. Általa a nagy ínség állapot érthetővé válik, mert felismerhető lett az oka, az értelme, és a célja. Változtatásra csak akkor van lehetőség, mikor az emberek az igazság értelmét és célját felismerik, és alkalmazkodva hozzá megszüntetik szenvedésük okát. Ez a világi felfogású emberek számára érthetetlen, és mindaddig érthetetlen is marad, amíg a világot tartják a legfontosabbnak, amíg minden jogot a testnek biztosítanak, és lelküket sorvadni hagyják.

De ezt a tudást az igazságról csak ahhoz az emberhez lehet elvezetni, aki képes eloldódni a világtól, mert amint világi felfogású emberhez közvetítik, az nem ismeri fel az igazságot, mint igazság, és visszautasítja. Tehát ezt az embert többszörös szenvedéssel olyan állapotba kell helyezni, ahol hajlamos lesz az igazság elfogadására — amennyiben szenvedés közben rájön, hogy a világi javak mennyire értéktelenek, és vágya lecsökken irántuk. Ennek megfelelően fokozódik az igazság megismerésének vágya — feltéve, hogy eközben rossz erők nem befolyásolják. Mert ezek megzavarják gondolkodását, az igazságtól el akarják téríteni, és minél inkább csalódik a világi örömökben, annál nagyobb gyűlöletet ébresztenek benne. Ezek az emberek a földön már nem tudnak kapcsolatba jutni Istennel, mert minden eszköz, amit Isten használ — eltéveszti célját.

Az emberi lélek számára előnyös, ha már a földön megérti, mennyire múlandók a földi értékek. Ha nem értékeli — sőt lenézi, és általuk már nem kötődik túlságosan a földhöz. Még akkor is jobb helyzetben van, ha esetleg alacsony lelki érettséggel jut a túlvilágra.

Amint valakinél a Szellemi Birodalomban megkezdődött az anyag vonzásának a legyőzése — már nincs annyira rossz helyzetben, és a lélek számára megkezdődhet a felfelé fejlődés folyamata. A lélek most már hamarabb elfogadja a Szellemi Birodalomban felkiált igazságokat, és már nem olyan isten-ellenes, mint volt a földön. Ezért nem annyira reménytelen a lelkek sorsa, akik nagy szenvedések árán felismerték a földi javak múlandóságát, még akkor sem, ha ennek a helyzetnek az áldozatai lettek, és elvesztették közben életüket.

Az a szenvedés, és az az állapot, amit a gonosz emberi akarat okoz, viszont AZOKNAK a lelkeknek szolgál javára, akik még messze vannak Istentől. Ezért Isten megengedi, hogy az emberek szabad akaratuk alapján dühöngjenek egymás iránt — míg aztán egyszer MAGA parancsol megálljt, ha az Örök Tervének megfelel.

Amíg az emberek ismeretek nélkül élnek, és fülüket elzárják az igazság elől, addig Isten megengedi, hogy saját tetteik következményein érlelődjenek. Ezért mondhatatlan szenvedéseken és szükségeken mennek át, de maguk akarták így, és ezzel szenvedéseiknek maguk az előidézői.

lélek szenvedés által érlelődik.
Isten gondoskodása – Isten és a világ

Az isteni gondviselés öröktől fogva tartalmazza mindazt, ami a földi élet alatt szellemi haladást szolgálja. Mindenre úgy tekinthettek, ami nehéz vagy szomorú, örömteli vagy felemelő, hogy azt én adom — és csakis lelki érlelődést célozza! Ha az életet ilyen szemmel nézitek — akkor ne hasson rátok semmi nyomasztóan, ne terheljen meg, ne ijedjetek meg tőle, mert minden a javatokat szolgálja. Minden élményen érlelődni lehet, lelketek hasznot húzhat belőle — csak ismerjetek fel engem mindig ANNAK, aki ezt megengedi, hogy átélhessétek, akivel állandóan kapcsolatban maradtok, mert tekintetetek reá irányul, és aki ezen a földön akar benneteket gyermekeivé alakítani.

Így aztán érvénytelen, ha félelmeket és gondokat terjesztetek elém, hogy segítsek. Soha nem vagytok egyedül, ha engem megtűrtök magatok mellett, azaz, ha nem akartok egyedül lenni, ha éltetekből nem kapcsoltok ki, ha rám bízzátok gondolataitokat, akaratotokat és tetteiteket, hogy azokat én tegyem, hogy én kormányozzalak — és ti csak akaratom kivitelezői lesztek. Mennyire gondtalanul, és minden nehézség nélkül tehetnétek meg a földi utat, ha mindig csak velem akarnátok járni.

De a világ sokszor szétválaszt és közénk áll. A világ közel van a szemetekhez, és engem visszaállít — még akkor is, ha hozzám akartok tartozni. A világ még túl fontos a számotokra, semmiségét még nem láttátok be, mert még teljesen benne álltok. Ha sikerülne engem a világ elé helyeznetek, és ott megtartani, akkor a világ sem lenne olyan terhes, és nem nyugtalanítana.

Játszva legyőznétek, és úrrá lennétek minden fölött, ami a világ részéről érkezne.

Tegyetek próbát — és hagyjátok, hogy gondoskodjak rólatok. Helyezzétek magatokat teljesen az én oltalmamba és gondviselésembe. Ti pedig elsősorban az irántam való kötelességeiteket teljesítsétek. Azaz, éljétek szavaimat, legyetek buzgó cselekvők értem és országomért — amennyiben akaratomat elmondjátok embertársaitoknak, amennyiben állandóan utaltok rendeltetésükre, indíttatást adva nekik, hogy lelkükön dolgozzanak, és amennyiben átadjátok nekik SZAVAIMAT, amit tőlem kaptatok, felvilágosítva őket azon a területen, ahol még sötétségben vannak.

Embertársaitokat figyelmeztessétek, hogy én kormányzom minden ember sorsát — hogy ok és cél nélkül az embert nem éri semmi, hogy minden történésnek oka és célja a szellemi fejlődés. És minden elviselhető, ha engem, mint örök idők óta elismert Teremtőt és Kormányzót felismernek, és ha mint ATYÁT kérnek, hogy gondoskodjam róluk.  — Figyelmeztessetek mindenkit, nehogy engem felejtsenek el a világ miatt, és akkor könnyű lesz minden ember földi útja, és lelke minden élményből hasznot húz.

Mert szemem előtt csak a lelkek kiérlelődése lebeg amikor szenvedtek. Magatok viszont elviselhetőbbé tehetitek sorsotokat, amikor szavaimra ügyeltek, és megengeditek, hogy mellettetek menjek. Mert én ATYÁTOK vagyok, és gyermekeim számára mindig a legjobbat akarom.

A világ szeretete – Betegség
 Senki nem szolgálhat két úrnak

A világ szeretete lappangó betegség, ami biztos szellemi halálhoz vezet. Elképzelhetitek, Mennyei Atyátoknak igen gyakran fájdalmas eszközökhöz kell nyúlnia, ha meg akar menteni ettől a haláltól, ha meg akar szellemileg gyógyítani, ha rá akar venni, hogy a világról és örömeiről mondjatok le, mert csak akkor lesz örök életetek.

Hamis lenne az az együttérzés, ha eltekintenék ezektől az eszközöktől azért, hogy a földi lét alatt ne okozzak szenvedést. Hamis szeretet lenne, amely áldást nem hozna, hanem csak lelketek kárhozatát. De bölcsességem látja a jövőt, és szeretetem segítséget keres számotokra.

Ha engem el akartok nyerni, akkor elkerülhetetlen, hogy a világról le kell mondanotok. És ha szabadon nem adjátok át — akkor el kell venni tőletek amin a szívetek csüng. Ezért kell annyit szenvednetek a földön, ha kimondottan nem is rossz az életviteletek. De még hamis szeretet tölt el benneteket — az anyag iránti szeretet. Ez olyan szeretet, amelyet még helyre kell igazítani hogy boldogíthasson. És amíg ezt a téves szeretetet szívetekből ki nem tépitek, addig nem jut hely benne nekem — mert ahol én tartózkodom, ott le kell győzni minden földi kívánságot.

És újra azt kell mondanom: “Senki két úrnak nem szolgálhat”. Megosztott szeretettel én nem elégszem meg. Ellenfelem, a Világ Fejedelme sem engedi meg, hogy ne ő legyen az egyetlen úr a lélek fölött. Így az embernek kell dönteni, engem választ — vagy őt. Amíg vágyai a világ felé mutatnak, addig annak a javára szól a döntés, aki a pusztulásba húzza. A földi lét alatt adhat gazdagon — de a testi halál után ott álltok keserű szegénységben, sötétség és kín a sorsotok.

A földön az én adományaim nem annyira csábítóak, mert szellemi javakat jelentenek, és ezek a földi élet alatt az embereket nem érdeklik. Viszont a halál után mérhetetlen gazdagságot jelentenek, ami boldogit, és örökké a Világosság Birodalmának a polgárává tesz. Én összehasonlítatlanul többet nyújtok mint ellenfelem, viszont az ő adományai titeket elvakítanak, és mohón nyúltok utána.

KÉRLEK, GONDOLJATOK A TESTI HALÁL UTÁNI ÉLETRE! — Gondoljatok rá, hogy a halál óráját nem ismeritek. Lehet hogy egészen közel van, és akkor minden elveszik, amit földi javakban birtokoltatok. Ezért féltek is a halál órájától. De ha szellemi javakat gyűjtöttetek, akkor vágyódtok rá, és a földi javakról szívesen lemondtok, hogy becserélhessétek az én adományaimra.

Majd vágyódtok a halálra, mert tudjátok, elérkezett az óra, hogy beléphettek az örökéletbe, és elhagyhatjátok a földet. A földi élet csak felszínes pillanatnak tűnik előttetek — és mégis döntő lesz az egész örökkévalóságra.

Értsétek meg hát, miért látogatom az embereket mindenféle csapással, miért veszek el mindent tőlük, amit kívánatosnak tartanak. Ez nem kegyetlenség — ez szeretet és bölcsesség, amely mindig felismerő, hogy ti emberek mikor, miért vagytok veszélyben, és ebből akar kimenteni!

Aki szenved — az tudhatja, hogy szeretem. De aki az élet minden javát megkapja, az már ellenfelemnek vetette alá magát — én ismerem akaratát, és nem kényszerítem akarata megváltoztatására. De embertársai által odalépek ez elé az ember elé is, hogy szívét megérintsék, hogy szeretetté váljon. Akkor biztos, hogy megmenekül. De ha szíve elkeményedett — akkor mindig nyilvánvalóbb lesz az anyagi jóléte, a “világ ura” mindig gazdagabban ad neki. Mert földi javakért eladta a lelkét, és a szellemi halált választotta.

Isten szeretete megtalálható a szenvedésben is

Akárhogyan alakuljon is földi éltetek, szeretetemben soha nem szabad kételkednetek. Úgy gondoskodom rólatok, hogy számotokra mindig az a legjobb. Hogy mi jó nektek — azt egyedül én tudom. Azt is én tudom, hogy milyen veszély fenyeget, és érdeketekben hogyan lehet ezeket elfordítani felőletek. Ha képesek lennétek szeretetem nagyságát felmérni — amely minden gyermekemre érvényes — akkor valóban megnyugodnátok, és könnyű szívvel mennétek át az életen, bíznátok Mennyei Atyátokban, hogy elviselhetően alakít mindent számotokra, és soha nem maradtok segítség nélkül, ha hozzá fordultok.

Valóban, földi sorsotok alakulására szeretetem mélysége adhatja meg a legjobb magyarázatot, mert ez a szeretet a legjobbat és a legüdvösebbet adja, és nem akar értelmetlen szenvedést és szükséget rátok halmozni.

Ezek megterhelnének, és csak kétségeket okoznának. Higgyetek ezen szavaimnak, és maradjatok csöndben — azaz bízzatok megadással, és segítségem nem marad el. Lelketek is eredményt könyvelhet el — mert szenvedés nélkül nehezen küzdhettek ki valamit.

Még síkra szállok az emberek szeretetéért és akaratáért — az emberek még nem döntöttek teljesen mellettem, még ellenfelem is lelketekért fáradozik, és nagy a veszély, hogy övé lesz a győzelem. Ezért olykor lehetetlenné teszem, hogy meggondolatlanul kövessék. Arra adok okot, hogy megfontolhassák, mit ad ellenfelem — és mit kér érte. — Az emberek figyelmét önmagukra irányítom, hogy eltereljem attól, amit ellenfelem állít csábítóan a szemük elé. — Betegséget, szükséghelyzetet, gondot és szenvedést küldök — mert ezek akkor is áldást hoznak az emberre, amikor ezt maguk nem ismerik föl. Én szeretem az embereket, és nem akarom azzal szemben elveszteni, akiből hiányzik minden szeretet. Aki nektek csak látszat-javakat ad, aki megtéveszt, és a terve az hogy megrontson. Valóban ez a terve. Tőlem távol akar tartani — mert benne nincsen szeretet. Ti emberek nem ismeritek a Világ Fejedelmét, és ezért engeditek hogy megtévesszen, amikor földi javakkal csalogat, és cserébe a lelketeket kéri.

Én meg nem szűnő javakat akarok adni, és ti még nem ismeritek ezeknek az értékét. Egy jó apa nem ad olyant a gyermekének, ami kárára van — még akkor sem, ha a gyermek szeme mohón rátapad. Sokkal inkább akadályt gördít eléje, ha a figyelmeztetés ellenére mégis utána akar nyúlni.

Nekem is gyakran így kell megakadályozni benneteket, amikor fordított törekvésekkel veszélyeztetitek szellemi élteteket. Ha fennáll a veszély, hogy nem engem, hanem más célt követtek. Mert én szeretlek, és birtokba akarlak venni — így mindent megteszek, hogy el ne veszítselek.

A betegség és szenvedés áldása – Kiérlelődés

Annak az embernek, aki nagyon függ még a világon, a test szétesése gyógyító figyelmeztetés.

Egyszer fel kell ismernie, hogy a saját természetéből is érkezhet valami, ami útját állja, majd ebből a felismerésből tudatossá válik mi következik akkor, amikor a test teljesen felmondja a szolgálatot. Az embert gyakran kell figyelmeztetni addig, míg magától nem gondol lelke hasznára.

Testi szenvedések, betegségek, és a testi képességek megszűnését mind a lélek érlelődését szolgáló eszköznek kell tekinteni, mert alaposan meg tudják változtatni az ember gondolkodását, és ezzel alkalmas eszközök a lélek gyógyítására  — ha azt szellemi halál fenyegeti.

CÉLJUKAT MÉGSEM ÉRIK EL MINDENKOR, beállhat egy makacs állapot, amikor a lélek elfordul az isteni szellemiségtől, és a szerencsétlenség és betegség ellenére — ami a testét érte — mégis meg akarja szerezni magának az élet minden élvezetét.

Mindennek jelentősége van ami az ember osztályrészéül jut. A test betegsége olykor a lélek egészségét vonja maga után. Ilyenkor áldásos volt, mert miután már megtanulta nélkülözni a világot, és pótlást kapott érte a szellemi világból, már nélkülözni tudja, és nem tartja fontosnak. Most pazarabb javak birtokába jutott. De ehhez az kell, hogy a lelke javára kapott sorscsapás alatt alázatosan meghajoljon, és megadással hordozza, ami bár nehéznek tűnik, de mégis le lehet győzni.

Ha csekély is a hite az embernek, de megadással elviseli, amint Isten kezét érzi maga fölött a csapásokban, és akaratát elfogadja, akkor csak nyerhet — de sohasem veszít. Tehát nem is kell sajnálkozni fölötte, mert összehasonlítatlanul többje van, mint egy egészséges testű embernek, aki nem tart kapcsolatot a Szellemi Birodalommal, holott testi halála után az ő tartózkodási helye is az lesz.

Egyetlen mérték, hogy a lélek milyen érettségi fokon van a földről való távozás pillanatában. Isten mindent felhasznál a lélek érlelődésének fokozására.

Akkor is, ha az ember ezt nem érzi jótéteménynek, mert még kevés az ismerete. Egyszer majd a szenvedés és betegség áldását is belátja, és köszönetet mond Istennek, hogy érdekében ezeket felhasználta, és azok eredményesek voltak. Isten ezt anélkül vitte végbe, hogy megnyirbálta volna az ember szabad akaratát.

A beteg test nem annyira rossz, mint a beteg lélek, és ha a léleknek gyógyulni kell, akkor a betegséget a testnek kell viselnie mindaddig, míg a lélek türelmessé nem válik — mindaddig, míg tekintetét az égre nem tudja irányítani, és megtanulja úgy értékelni a világot, mint átmeneti vizsgáztató iskolát. — Egyszer majd a szellem minden akadály és nehézség nélkül fellendülhet a magas régiókba, hogy örökké hálát adjon Teremtőjének a kapott kegyelmekért — hogy a test szenvedhetett, és a lélek meggyógyulhatott.

Szenvedés a test és lélek átszellemüléséhez

Csak erőáramomba kell jutnotok, azaz tudatosan adjátok át magatokat nekem, és szeretetem sugárzására nyissátok meg szíveteket. Ekkor szeretetem ereje hatni kezd bennetek, de a kapott erőt inkább a lélek érzi, és nem a test, mert újabb szellemi haladást könyvelhet el. Gondoskodjatok róla, hogy testetek segítsen ehhez, de arra is gondoljatok, hogy van még éretlen szellemi is bennetek, mert még nem vagytok tökéletesek. És ennek az éretlen szelleminek segítségtekre van szüksége, mert enélkül nem képes még itt a Földön kiérlelődni.

Ez a segítség abban áll, hogy a bennetek lévő még éretlen szellemit reám bízzátok, hogy erőt küldjek neki. Ezt azzal közvetítitek, hogy csöndben imádkoztok érte. Ellenfelem gyakran meg akar gátolni benneteket a szellemi munkában, és ilyenkor ezeket a még nem szellemi részeket használja föl, hogy akár testileg, akár lelkileg szorongassanak. De nektek ekkor is tudnotok kell, hogy a bennetek lévő még éretlen szellemiért mondott imátoknak mindig van eredménye. Azért az ellenfél minden támadásánál forduljatok hozzám oltalomért és védelemért.

Higgyétek el, hogy semmi sem lehetetlen, és én rendkívüli módon is képes vagyok hatni, ha nektek eléggé erős hitetek van. És ha ezek a még át nem szellemítettek nem engedik magukat megszelídíteni, és nem válnak szellemivé — úgy távozniok kell tőletek. De ezzel igen nagy kegyelemtől fosztják meg magukat, mert annak idején engedélyt kaptak, hogy hozzátok társulhassanak, hogy a testetekben, a ti külső formátokban előnyben részesülhessenek, és ott veletek együtt átszellemüljenek. Ismételten közöljétek velük, hogy megkapták ezt a kegyelmet, és próbáljátok rávenni őket, hogy a ti akaratotokhoz csatlakozzanak, és lelketekhez hasonlóan érlelődjenek meg ők is. Saját fejlődési menetüket rövidítik meg, ha tanácsaitokat elfogadják.

Viszont megadással és türelemmel vegyétek magatokra, amit fájdalomban el tudtok viselni, mert biztos, hogy érlelődést hoz, és ti egyszer megköszönitek a szenvedést, amit el kellett viselnetek. Ha megadástok és türelmetek által átszellemül bennetek a még ki nem érlelődött szellemi, akkor magas fokú érettséget értek el a Földön, annyira,  hogy közel lesztek a tökéletességhez, amikor  a földi élettől el kell válnotok. Erőm mindenkor kész segíteni, és azoknak a szubsztanciáknak az átszellemítésére is elég, melyek még a fejlődés kezdetén vannak. Viszont erőmet tudatosan kérjétek,  és engedjétek, hogy szívetekbe sugározzam.

Imádkozzatok hozzám — gondolatotok engem keressen, és kívánja folytonos jelenlétemet. Legyen bennetek vágyakozás szeretetemre — és én szívesen teljesítem. Csak adjátok át nekem magatokat, és legyetek készek szeretetem erőáramának felvételére — mert ennek feltétele a mindenkori bensőséges kapcsolat. Ha elmerültök azokba a gondolatokba, amelyek a Szellemi Birodalmat, engem, Isteneteket és Teremtőtöket érintenek, akkor erőáramlatom felvételére is készek vagytok, szíveteket kinyitjátok — és én újból úgy sugározhatom rátok szeretetemet, mint volt kezdetben, amikor még az irántam való forró szeretetben boldogok voltatok.

Az én szeretetem ugyanaz maradt — csak a tiétek csökkent le. De most érje el ugyanazt a fokot, amely olyan boldoggá tett az őskezdetben. Ezért kell magatoknak hozzám jönnötök, mert én mindig készenlétben vagyok számotokra. Megajándékozlak mindazzal ami boldoggá tesz, szereteterőmmel átjárom testeteket-lelketeket, amely aztán a végső tökéletességre és kiérlelődésre vezet.

A velem való kötelék által már szenvedni sem tudtok — bár embertársaitoknak ez úgy tűnik. A bensőséges kapcsolat érzéketlenné tesz minden szenvedés iránt. Az én erőm erősebb lesz, és ez árad szét rajtatok. Az vagy teljes gyógyulást hoz nektek, vagy ha eljött az órátok, fájdalommentes átmenetet a Szellemi Birodalomba. Mert ha bensőséges a hozzám való kapcsolódástok, úgy a Földön elértétek célotokat.

A betegség és szenvedés elengedhetetlen a lélek salaktalanításához

Hordozzátok türelemmel a keresztet, és hitetek ne inogjon meg. Arra gondoljatok, hogy Mennyei Atyátok mindenről tud, és a nehéz helyzetben nem vagytok egyedül, hogy én lépésről-lépésre mellettetek megyek, ha ti gondolatilag, meg az ima és szeretetből induló tettek által kapcsolatban maradtok velem. Ekkor nyugodtan az enyémekhez számíthatjátok magatokat, akik fölé védőn tartom kezeimet — még ha látszólag tehetetlenek is vagytok. Csak bíznotok kell bennem. Ne kételkedjetek szeretetemben, amely az örökélet boldogságaira akar felkészíteni.

Lelketek boldogságáról van szó. Ez a boldogság függ a világosság ama fokától, ahova a halál után bementek. Még ha könnyű burkokat is visztek magatokkal, amely még befed — az is csökkenti a világosság-sugarakat, amelyek érhetnék lelketeket. De ha már minden beborítástól megszabadultatok, akkor a legnagyobb boldogságokat élvezhetitek, amiket a most már akadály nélkül érkező világosság sugarak okoznak. Mérhetetlenül boldogok lesztek, és ezért csak egy rövid, fájdalmas földi életet kell elviselnetek.

Fontoljátok meg ezt, és bízzatok bennem, hogy mindenről tudok, arról is, minek a hordozására vagytok képesek.

Tekintettel a közeli végre, olykor hatalmam is megjelenik, de mindig csak akkor, mikor már elért egy célt, mikor a tisztító folyamat sikeres volt, mikor a lélek egészségessé vált annyira, hogy követheti a test egészsége, és nekem az utolsó időben még szolgálni tud. — Mert a lélek üdvösségéről van szó. És minden ember lelkileg szükségállapotban van, aki magát még nem adta át nekem teljesen. Az ő lelke még beteg, és egy jó gyógyszerre van szüksége, amit általatok nyújtok neki, akik az utolsó időben szolgáltok nekem.

De rövid időn belül vége lesz az alkalmaknak, miket lelkük megmentésére az emberek még felhasználhatnának. Rövid időn belül elérkezik minden ember számára a vég, amikor lelkéről már nem gondoskodhat, mert áthatolhatatlan éjszakája lesz, ha nem lett a lelke fény-befogadó, és szükségállapota nem múlt el fölüle. — De amíg a Föld még fennáll, és az ember tartózkodhat rajta, addig csak igyekezzen, hogy lelökje magáról a vastag befedéseket, hogy a világosságot elfogadja, mielőtt betör az éjszaka.

Mert visszavonhatatlanul itt van az emberek előtt a vég. Visszavonhatatlanul rátok tör az éjszaka, ha nem hallgattok rám, és nem hiszitek el szavaimat. — Félnetek semmiképpen nem kell, mert szeretetemben és irgalmamban mindig biztosak lehettek. De szeretetemet KÉRNETEK KELL! Magatoknak is kell tennetek valamit, hogy én felétek fordíthassam szeretetemet és irgalmamat. Fáradozzatok, hogy lelketek salakja feloldódjon. De mert ezt ti sokszor elmulasztjátok, magam nyúlok közbe, és hagyom hogy betegségbe és szükséghelyzetbe jussatok. Ezek viszik végbe azt, amit saját ösztönzésből nem tettetek meg, tehát hogy dolgoztatok volna a saját lelketeken, hogy a lélek világosságot befogadó állapotba mehessen be a Szellemi Birodalomba. Mert csak csekélyke világosság is boldoggá teszi a lelket. De a világosság fokát lehet még növelni, ha itt a Földön megadással mindent magatokra vesztek ami jön, ha türelmes megadással hordozzátok a keresztet, és ily módon is részt vesztek Jézus keresztútjában, követve őt szeretetben és szenvedésben.

Lelketek így már a Földön átszellemülhet, és valóban — a világosság honában olyan sors lesz részetek, amely mérhetetlenül boldoggá tesz. Azért ne tegyen bátortalanná a legsúlyosabb kereszt sem, mert én tudom mikor válik a szenvedés túl nehézzé, és akkor leemelem, és én hordozom helyettetek. — Bennem erős támaszra leltek, és nekem mindenkor minden lehetséges. De szeretetembe, bölcsességembe és hatalmamba vetett legnagyobb bizalommal kell hozzám fordulnotok, mert mindez meg akar nyilvánulni gyermekeimen is — AZOKON, akik az enyémek, és mindörökké enyémek is akarnak maradni.

A földi élet különfélesége – Szenvedésért könyörögnétek

Lásd gyermekem — szüleid megválasztásával olyan sorsot vettél magadra, amely sokkal érettebbé tudott alakítani. Földi életed eseményekben gazdag — ezek elindították gondolkodásodat, és utadat könnyebb volt fölfelé irányítani. Az emberek életviszonyai sokszor még ennél is szegényesebbek — sok gond és szükség rejlik bennük, de akkor a benne élő lelkek is éretlenebbek, és csak ilyen kemény feltételek mellett képesek tisztulni. Ezért a terhek, miket az emberek hordoznak nagyon különfélék, és a következményeikben is azok.

Mielőtt a lélek mint ember megtestesül, az az igénye, hogy lehetőleg gyorsan és sikeresen kihasználja a testbe öltözés lehetőségeit. Azért OLYAN TESTBEN VESZ LAKÁST magának, amelynek nehéz sorsa lesz a Földön. — Van, hogy a léleknek a tisztulás olyan útját kell járnia, amely másfajta életviszonyokat kíván. Őt a jólét, és könnyed viszonyok hamarabb célhoz vezetik — de ott másfajta veszélyekkel kell küzdeni, és azokat a léleknek le kell győzni.

Ha nektek, földi embereknek ez nem is érthető, és a földi javak ilyen egyenetlen elosztása miatt gyakran bosszankodtok is, mindezt a legteljesebb bölcsességgel mégis én rendeztem el így. Az, aki mindent tud, aki a lélek minden hiányát ismeri, és mindent EGYFORMA TÖKÉLETESSÉGGEL átlát — _ tud igazi segítséget nyújtani, és mindenkit azzal terhel meg, ami lelke üdvének szükséges. Minden nap egy létrafok a boldogság létráján, azért gondoskodjatok róla, hogy ezt az egy fokot megmásszátok, nehogy lefelé lépjetek. Az örökkévalóságban minden szenvedésért hálásak lesztek Teremtőtöknek. Magasztalni fogjátok ANNAK bölcsességét, aki megteremtett, és mindig a maga közelében akart tartani.

Tudnotok kell, hogy AZ ATYA egyetlen gyermekét sem akarja elveszíteni, és gondoskodásom minden lénynek szól. Gondoskodásom alatt olyan eszközhöz is hozzá kell nyúlnom, amely nektek keménynek tűnik — mert csak nem is sejtitek a veszedelem nagyságát amely fenyeget. Ha ismernétek kihatását, könyörögnétek, hogy adjak szenvedést, csak hogy elkerülhessétek azt. De az életet a magatok helyzetének teljes ismeretlenségében kell leélnetek, hogy valóban szabad akarattal lépjetek magasabbra, és így küzdjétek ki magatoknak a legmagasabb jutalmat.

A bűn büntetése? — Magad okozta sors

Bűnei következményei alól senki nem vonhatja ki magát. Mert az ember saját maga teremt olyan helyzetet magának, amit kínzónak érez. Bűnei miatt nem én büntetem. Az örök Rend törvénye viszont az, hogy minden tettnek, minden visszás gondolatnak és cselekedetnek kihatása van. És ezt a kihatást teremti meg az ember magának, majd kínnak, és büntetésnek érzi — holott nem más, mint az örök Rendnek megfelelő állapot.

Ezért elképzelhetetlen az a kín, és az a nyomorúságos állapot, amivel azok az emberek néznek szembe, akik bűnös életet élnek, akik engem káromlással illetnek, gúnyolnak, akik azt hiszik, hogy mindent ami tiszta, ami isteni, a sárba lehet vonni anélkül, hogy megbűnhődnének érte. Bűnt bűnre halmoznak — majd megdöbbennek, hogy vétküknek mi lett a kihatása.

De kivonni magukat már nem tudják. Mert én csak oly módon gondolhatok rájuk, ahogyan maguk akarták. Csak életüknek és tetteiknek megfelelő jutalmat adhatok — és a sok kint ezért kell elviselniük. És boldognak mondhatják magukat, ha még a Földön elkezdhetik bűneik törlesztését, ha még a Földön szenvedhetnek, mielőtt elhívnák őket onnan. Mert a Földön még belátásra juthatnak, a Földön még felismerhetik mi az a rossz amit tettek, és visszafordulhatnak erről az útról. A túlvilágon gyakran csak mérhetetlen sok idő után várható a bűnök felismerése, mert a bűnös teljesen elsötétült lélekkel megy át, és sokáig tart, amíg gondolatai megtisztulnak, és földi életét megbánja. Ugyanis a lélek nélkülöz minden erőt és világosságot, viszont érez minden kínt, amit viselkedésével készített magának.

Aki engem büntető Istennek állít az emberek elé, az nem ismeri örök Rendem törvényeit, különben nem beszélne így. Mert szeretetem minden embert igyekszik megmenteni attól a sorstól, amit bűneik által maguknak készítenek, és ami egyáltalán nem boldog. Én mindent megteszek, hogy az emberek sorsát megkönnyítsem. De ha maguk nem akarnak így élni, ha nem engedik, hogy én vezessem őket, és maguk akarata szerint fordított módon cselekszenek — akkor a következményeket is viselniük kell.

De soha nem mondhatják, hogy sorsukat én készítettem ilyenre, amilyenre maguk alakították. Mert tudok a rettenetes kínokról, és mindent megpróbálok, hogy ezeket elfordítsam a lénytől. De a szabad akaratot nem veszem el. Aki vétkezik, annak a bűn következményeit is viselni kell — mert az örök Rend törvényének ez felel meg.

Az emberek sokszor szeretetlenek, és embertársuknak kínt okoznak. DE ÉN A SZERETET VAGYOK, és állandóan boldogságot akarok készíteni. De ahol az emberek akarata ezt megakadályozza — ott már soha nem lesz boldogság.

Mert az istenellenes kívánságok — istenellenes sorsot hoznak létre. Kínos és sötét sorsot — a bűn fogságában való megmaradást, erőtlenséget, hogy ebből ki ne törjön. Ez mindig a bűn következménye és kihatása. Ezért hozza önmagára a lény a büntetést, mert örök Rendem ellenére él a Földön.

A nehéz földi sors magyarázata és megokolása

Ha nehéz sors jutott a Földön számotokra, az csak lelketek javát szolgálja. Minden nap közelebb kerültök a testi halálhoz, és a vég is közel van már. És tudjátok-e vajon, hogy a vég utolsó napját megéritek-e? Hogy nem kaptok-e már előtte behívót – és a földi élet már csak kevéske idő? Gondoljátok meg – hogy a holnap is már utolsó napotok lehet! És mindenkor hálásak lesztek, ha bizonyos érettséggel mentek a túlvilágra, mert az feljogosít, hogy a világosság honába lépjetek.

Gondoljátok meg: a földi élet csak eszköz a cél elérésére. A földi élet nem tart örökké! Minden mulandó – az öröm és szenvedés, a jókedv és fájdalom. Egyedül a lélek nem múlik el, fájdalmai pedig csökkenni fognak. A testnek addig kell szenvedni, amíg a lélek ebben az át-burkolásban tartózkodik a Földön. Aki a Földön nem szenvedett, az nem várhat fájdalom-mentes halált. A lélek még sok salakanyagot tartalmaz, amit átvisz magával a Szellemi Birodalomba. De a kín a túlvilágon jóval nagyobb, mint a Földön – és végtelen hosszú ideig tarthat tisztulása, ha a lélek megátalkodott, és még csekély segítséget sem fogad el.

Az emberek még nagy szenvedéseken mennek át. Az idő rohan, és igen gyorsan meghozza a végidőt. Ereje és ellenállása csak ANNAK lesz a végső időben, aki már szomorúsággal és szenvedéssel megtisztult. Az ilyen lelket erőm át tudja járni, míg a vastag beburkolásban lévőt nem tudja érinteni. Azért kegyelem minden új nap amit megér, legyen érte hálás, használja ki az időt jól, mert nem tudja, mikor éri a vég – és majd minden olyan nap miatt bánkódik, amely nem hozott szellemi előrelépést. A lelket a szeretet és szenvedés érleli. Azért kell az embereknek türelemmel elviselni ami rájuk van téve, mert a javukat szolgálja. A tökéletességet szolgálja minden, amit akaratom veletek szemben megenged.

Vigasztaló szó a szenvedőknek  –  Betegség – Kapcsolat Istennel

Hogy a helyes úton vezethesselek – hagyatkozzatok mindig rám. Még ha úgy is tűnik, sorsotokat magatok határoztátok meg, vagy mintha földi élteteket akarattal más pályára kormányoztátok volna – amíg kapcsolatotok fennáll velem, és amíg kívánjátok a velem való kapcsolatot – addig én kormányozlak benneteket, és ti akaratom kivitelezői vagytok. Akaratomat mintegy a szívetekbe helyezem, mert ti ezt lehetővé teszitek a felém forduló akaratotok által.

Aki egyszer hozzám csatlakozott, és velem kapcsolatban akar maradni – az távolabbi jövőjét illetően gondtalan lehet. Mert az majd úgy alakul, hogy a lélek mindenből hasznot húzhat. És ezt meg is teszi, ha az ember hívő lélekkel bízta rám magát, és ha szabadon aláveti magát vezetésemnek. Tehát ha életét velem éli, ha mindig gondol rám, és igyekszik elnyerni szeretetemet. Ekkor övé teljes szeretetem, és ez a szeretet a lelke üdvét akarja. Lelke üdvössége pedig abban áll, hogy elnyeri az örök boldogságot.

Higgyétek el, hogy a földi életben csak akkor vannak küzdelmeitek, amikor nem akartok szabad akaratból szolgálni. Tehát megtakaríthatjátok magatoknak a küzdelmet, ha tevékeny szolgálatban vagytok a felebarát iránt. Viszont a szenvedés és betegség a lélek tisztulásához még hozzájárulhat, de elviselhető lesz, ha hozzám menekültök. Mindig itt vagyok számotokra – minden földi és lelki szükségben, és azt akarom, hogy ezek által mindig szorosabban kapcsolódjatok hozzám. Végül olyan szilárd kapcsolatban lesztek velem, hogy állandóan oldalatok mellett mehetek, és ti állandó párbeszédet folytattok velem. Így mindig tudatában lesztek jelenlétemnek – tehát VELEM, és BENNEM éltek.

Minden amit velem kapcsolatban átéltek, járuljon hozzá, hogy eloldhatatlanul hozzám kapcsolódtok – és akkor már nem ijeszt meg semmi, és nem nyugtalanít semmi, mert állandó jelenlétem tudata erőt és biztonságot ad mindenben amire vállalkoztok. A ti akaratotok az enyém is lesz, mert magatokat teljesen alárendeltétek az én akaratomnak – és ezért már úgy gondolkodtok, akartok és cselekesztek, ahogyan az jó az én szemem előtt is.

A torz-szülöttség, és annak áldásai

Nem szabad akaratú, viszont nagyon üdvös életet él az az ember, aki képtelen arra, hogy földi élvezeteknek hódoljon, azaz, ha valamiféle eltorzulása miatt nem lehet része osztatlanul az életörömökben, és így mintegy kényszerítve van rá, hogy lemondjon róluk. Bár nagy a veszély arra nézve, hogy elkeseredetten gondol Teremtőjére, talán vissza is utasítja – mert nézete szerint nem lehet megérteni az olyan Istenséget, aki földi gyermekét ilyen adománnyal látja el. De ha szerencsétlensége ellenére mély hite van, könnyebb a szellemi haladása, mert hamarabb ellenáll a világ csábításainak. És a földi örömök csökkenésével messzemenőn többet foglalkozik szellemi problémákkal, és ezek az érettség állapotát hamarabb meghozzák. Az ilyen emberek olykor egész rövid idő alatt eljutnak az élet helyes felfogására. Az élettől nem kívánnak hiánytalan beteljesülést, hanem türelmesen megvárják az időt, ami földi életük végét meghozza – azzal a meggyőződéssel élve, hogy az igazi élet majd ott, a túlvilágon kezdődik, ahol az égi sors kihatásában a földi vándorút megfelelője lesz. Eszerint a Földön a torzszülöttnek bizonyos előnye van, mert a földi örömökről való lemondás könnyebbé válik, mint egy jó kiállású embernek – aki minduntalan ki van téve a világ kísértéseinek. De ez csak akkor könnyebb neki, ha maga is hozzáteszi a megfelelő részt, azaz megadással hordja a neki juttatott sorsot, és életéért hálát tud adni Teremtőjének.

Mikor szellemileg élénk, úgy az ilyen ember már nem tekinti szerencsétlenségnek testi külsejét, hanem a szellemi élet lesz számára a kívánatos cél. Mindig arra törekszik már, hogy szellemi tudását növelje, embertársainak is csak szeretetet ad, sorsa miatt nem elégedetlenkedik, és nem lázad fel Isten ellen.

Jézus magára vett minden szenvedést – Miért hát a szenvedés?

Az emberek minden szenvedését magamra vettem. Tehermentesen mehettek át az életen, és akadálytalanul emelkedhettek a magasba. Valóban – olyan életet élhettek a Földön mint a Paradicsomban. Igen, ha csak a végcélotoknak élnétek! Ha tudatosan a velem való egyesülésre törekednétek! És ez meg is tudnátok tenni, mert az ősbűnt kiengeszteltem értetek, és így a fölfelé vezető úton teher nélkül mehettek.

De ki vagytok téve ellenfelem befolyásának. És ettől a befolyásolástól magatoknak kell megszabadulnotok. A földi életet arra kaptátok, hogy akaratotokat kipróbáljátok. Olyan időszak ez, amikor ellenfelem is hathat még rátok. Nektek ezt a próbát meg kell állnotok, és pedig úgy, hogy neki ellenálltok, és tudatosan HOZZÁM törekedtek.

Befolyása nem megy el nyomtalanul fölöttetek, többé-kevésbé reagáltok rá. Ennek ellensúlyozására vagytok kitéve szenvedésnek és szükséghelyzeteknek. Fűzzenek ezek bensőségesen hozzám, hogy a függve-maradás veszélye elmúljon fölületek.

Lelketek szubsztanciái mindaddig hozzá tartoznak, amíg materiálisan kötött, és éretlen szellemi közé van bezárva, és ezek veszik körül. Én értetek meghaltam a kereszten, hogy ti EL TUDJATOK OLDÓDNI az ellenfél bilincseiből. Ezt az eloldódást a léleknek magának kell végbe vinni, azaz az ellenféltől való eloldódást KOMOLYAN AKARNI KELL.

Hogy akaratotokat ilyen irányba befolyásolhassam, szükségen és nyomoron kell átmennetek — hacsak akaratotok ellenfelemnek már nem enged meg semmiféle befolyást, és teljesen az enyém. Akkor már a földi élet is könnyebb, akkor már joggal mondhatjátok – meg vagytok már váltva a bűntől és haláltól, a gyöngeségektől és megkötöttségektől. Ekkor már magatok is beleilleszkedtek embertársaitok megváltásának missziós munkájába, mert már tudjátok mit jelent a földi élet, már segíteni akartok, hogy embertársaitok is megszabaduljanak attól a hatalomtól, amely fogva tartja őket.

De a ti földi létetek akkor sem lesz teljesen mentes a szenvedéstől, nehogy ez embertársaitokat akarati döntésre kényszerítse. Mert amíg az ember lelke éretlen, az életet a boldogságban és gondtalanságban keresi. És – megint csak önző célból — igyekezne életét megváltoztatni. De ez nem vezetné el a tökéletességre.

Kereszthalálommal lehetővé akartam tenni számotokra, hogy örök boldogságra jussatok. Ezzel a tettel nem a földi paradicsomi életet akartam megvásárolni nektek. Ennek ellenére elviselhetőbbé alakíthatjátok magatoknak a földi életet, ha velem bensőséges kapcsolatban éltek. Akkor már semmi nem hat rátok nyomasztóan vagy terhelően. Akkor minden ami benneteket ér szeretetem bizonyítéka, és ti ennek célját már ismeritek, és sorsotokhoz szabadon illeszkedtek.

Nem szenvedtek már – hanem mindent tudatosan értékeltek. Kegyelemnek tekintitek, mert magasabb lelki érettséget ad, ami majd boldogságtokat növeli, és ezért mindig hálásak lesztek. A keresztet már csak embertársaitok végett hordjátok – nektek magatoknak már szeretetem jele, amely arra hívott meg, hogy megváltó művemben részt vegyetek.

Emberek szenvedés nélkül – A szenvedés szeretet

És hangomat mindig halljátok meg ti – akik szívetekben vágyódtok utána. Lásd gyermekem – földi utad állandó küzdelem, de így kell maradnia egész életed végéig, mert akkor az akarat ereje töretlenül megmarad. Ha már a Földön hiánytalanul megkapnád kéréseid teljesülését – abbahagynád azt a törekvésedet, hogy eljuss hozzám. Keresd ebben, és találd meg a magyarázatát azoknak az óráknak és napoknak, amelyek kedélyvilágodat nehezítik. Ne félj, szeretetem mindig a közeledben van és megvéd, nehogy lelked károsodást szenvedjen.

A lélek számára nagyon veszélyes a Földön az egyforma elégedettség állapota. Szeretetem el akarja fordítani tőled az ilyen veszélyt, mindig élénkebb szellemi tevékenységbe akar bevonni, meg akarja emelni az utánam való vágyakozásodat, mert az önmagadon végzett szellemi munkának ez az igazi ösztönzője.

Mindig közel vagyok hozzátok, mindnyájatokhoz, de ti gyakran nem ismertek fel, engem kerestek, de bensőtökre nem figyeltek, ahol szeretettel szólok hozzátok.Legyen kitartás bennetek, és az utánam való kívánságtok ne gyengüljön – és akkor teljesen tulajdonomba veszlek. Egykor pedig – amikor győzelmesen megvívtátok az élet küzdelmét, a legboldogítóbb békét adom nektek.

És most hadd beszéljek szívedhez: AZ ÉLET ZAVARTALAN ÖRÖMÉBEN EGY HALANDÓ SEM RÉSZESÜL. Ezek a gyakran használt szavak azt mondják röviden, hogy a földi élet a szenvedés állapota. Aki földi életében sok földi örömet tud felmutatni, az valóban nem gondol rám szeretettel. Az ATYA IRÁNTI SZERETETRŐL csak akkor beszélhet, ha előtte megérezte az ATYA szigorát is. Vagy ha annyira engedelmesen adja át magát nekem, hogy már földi életében megáldottam. Mert aki az Atya szeretetében él, az lénye megtisztulását vagy a SZERETET TÜZÉN, vagy a SZENVEDÉSEN ÁT éri el.

Ha szeretni akaró szíve van, vagy szeretetben tevékenykedik, akkor a szenvedés nem nyomasztó neki, szenvedésében annál bensőségesebben tekint fel rám, és földi életében tiszta szeretetté válik. – De akit elkerül a szenvedés – az nagyon szegény már a Földön is, és a túlvilágon is. És ez a maga hibájából következik, mert embertársának nem adott szeretetet, így tőlem sem kap. Neki földi élete messzemenőn tetszik, gondtalan napjai, és zavartalan élvezetei vannak – viszont lelkiállapota egykor szomorú és nagyon kínos lesz.

Az ATYA SZÍVÉTŐL való eltávolodása kezd érezhetővé válni, amennyiben csak a földi örömöket érzékeli és szemléli. Ezekre nagy mohósággal törekszik, mert szeretetlen lénye az ellenfél kezeibe adta magát. Átadta magát az élet örömeinek, és ezek hatalma az élet forgatagába viszi, annak minden csábításával, fényével és érzékiségével.

Többé már ne irigyeljétek azokat, kiknek látszólag jó soruk van a földi életben. Életük terméketlen. Az örökkévalóság számára nem gyűjtenek semmit, lelkükért nem tesznek semmit – de mindent megtesznek, hogy alámerüljenek a szellemi halálba. És a földi élet rövid – de a túlvilági élet hosszú, végtelenül hosszú. A Földön sokat odaadtak az örömökért, és keveset kaptak érte odaát. Ezért a szegényebbeknél is szegényebbek a Földön – párhuzamba véve azokkal, akik szenvedéseken és gondterhes napokon mennek át.

Mennél nagyobb szeretettel tevékenykedtek a Földön, annál nyomasztóbbnak érzitek a szenvedést. Részben a magatoké – de még inkább az EMBERTÁRSAK SZENVEDÉSE NYOMASZT. Mert a szerető szív szerettei szenvedését épp úgy érzi, mint a magáét. Viszont minden szenvedés egyúttal szeretet. A Mennyei Atya szeretete, aki ezáltal tesz méltóvá közelségére, és a mennyei Paradicsomra. És ha szenvedésben éltek, tudjátok, hogy ugyanakkor az én szeretetemben vagytok. Akkor Megváltótokat csak minél bensőségesebben zárjátok szívetekbe, hogy áldássá változzon minden szenvedésetek.

A szenvedés is kegyelem  –  “Atyám legyen meg az akaratod!”

Hallgass a bensődben lévő hangra, amely állandóan a helyes cselekvésre figyelmeztet, és gondold meg, az ATYA helyes utasításokat ad gyermekeinek – csak hallgassanak rá. Ha fennáll a valószerűsége, hogy munkádat tervszerűen már nem lehet megvalósítani – úgy majd más eszközök állnak rendelkezésedre. Azért az ilyen akadályok miatt ne aggódj – az Úr bármikor félreállíthatja őket, ha ezt az általa kívánt munka megköveteli.

És most hajolj felénk és vedd tanításunkat: vajon mi történhet az emberrel – ha az Úr védő kezét fölötte tartja? Ő majd megóv, hogy testetek-lelketek ne szenvedjen kárt. Akarata szerint vezet. És amit le kell győznötök, az csak lelketek javát szolgálja.

Tehát ne aggódjatok, hanem adjátok át magatokat bizalommal a Mennyei Atya vezetésére.

Mindennek célja van a Földön. De az ember nem ismeri az örök ISTENSÉG terveit, és azért azt sem ismeri fel könnyen, hogy mindaz ami jól és bölcsen el van rendezve, az ember javát szolgálja. ISTEN KEMÉNYSÉGE – amit az emberek gyakran kegyetlenségnek éreznek – mindig csak szeretetből felhasznált eszköz, hogy általa összehasonlítatlanul szebbet kapjatok. És mivel erre szabad akaratból nem akarjátok magatokat méltóvá tenni, az Úr szenvedéssel és szomorúsággal vezet el arra az útra, amely eme nagyszerű dolgokat hozzáférhetővé teszi.

Egykor majd felismeritek ezt, és megköszönitek, hogy földi éltetekben az Atya rendreutasított. Megállás nélkül ömlik Isten kegyelme az emberekhez, és a szenvedés is kegyelem – de az embereknek ez még érthetetlen. De ha magatokat bizalommal teljesen átengeditek az Úrnak, úgy hamarosan önmagatokon megtapasztalhatjátok a szenvedés áldását.

Felismeritek mennyire mondhatatlanul szeretet-teljes AZ ATYAI KÉZ – és a szenvedés következményei már a földi életben előnyös hatást mutatnak. A lelkiéletre pedig semmivel össze nem hasonlítható az előnye. Azért a legteljesebb odaadással fogadjátok az Atya minden közlését – gondoljátok meg, hogy akarata nélkül egy veréb sem eshet le a tetőről. Szeretetének és irgalmának a kifejezése minden, amit közöl. Ezt akkor értitek át teljesen, amikor már tökéletesek lesztek.

Ma hiányzik még a megítélés képessége, hogy mi szolgál javatokra, és mi nem. Azért csak áldozzátok fel hittel akaratotokat a Mennyei Atyának, és minden szenvedésben és szomorúságban szívből imádkozzátok: “Atyám, legyen meg a te akaratod!” És akkor mindig vigasztalást nyertek.

A szenvedés Isten szeretetének  bizonyítéka – A tisztulás tüze

Az élet minden nehézségét vegyétek magatokra, és tudjátok, szükség van  hogy megszabaduljatok minden tehertől ami lelketeket nehezíti. Szabadon és könnyedén kell egykor a szférákban tartózkodnotok, ahol a fény mindent átitat. Akkorra lelketeknek már le kell vetkőznie minden rátapadó burkát, mert azzal nem lehet a világosság teljességét magatokba venni. Ugyanis a világosság fénye ellenállásba ütközne, és nem tudna belépni lelketekbe. Amit a Földön el kell viselnetek csak hozzájárul, hogy a lélek eloldódjon az őt nyomasztó burkoktól. Hogy mindent le tudjon lökni magáról ami még kínt okoz, ami még bilincsekben tartja, tehát még nem szabad. A boldog szellemek birodalma nem ismer ellenállást. Ott csak olyan lélek tartózkodhat, amelyik tiszta, magát már teljesen átszellemítette, akihez már semmi nemtelen nem tapad – ami megakadályozná hogy a világosság átjárja.

8.Hó 31-én: A lélek újra abban az állapotban legyen mint egykor. Akkor maga is fény volt, tehát isteni – az örök ISTENSÉGGEL a legszorosabb kapcsolatban, mert annak egy része, tehát az ÖRÖK FÉNY egy szikrája. Tehát el kell távolítania minden salakot magáról, és ez annyit jelent, hogy a lélek egy megtisztító tűzön ment át, ami mély szenvedés – de mély szeretet is lehet – és mindig eredményes.Azért ne panaszkodjatok emberek, ha szenvednetek kell. A szenvedést úgy nézzétek, mint Isten szeretetének bizonyítékát, AKI csakis a lélek tisztulására gondol, hogy amint a Szellemi Birodalomba lép, boldog sors legyen biztosítva számára.

A lélek áldja majd a szenvedést, és hálával gondol vissza földi életére, amely a szenvedések árán meghozta a fény-áteresztő állapotot, és most állandó boldogságban tartózkodhat Isten közelében. Viszont a Földön képtelen felmérni az ATYA NAGY SZERETETÉT, és gyakran fellázad sorsa ellen. Az Isten iránti odaadás Isten nagyobb szeretetét, több szenvedést — de magasabb lelki érettséget, és az örök boldogságban, a világosság szféráiban való tartózkodást biztosít.

Földi élet egy pillanat az örökkévalóságban – Szenvedés és öröm

A földi élet rövid – akkor is, ha az ember magas életkort ér el. Az örök életnek ez csak egy fázisa, ami annyinak értékelhető, mint egy pillanat. Mindaz, amit az ember örömben és bánatban átél eltűnik, mint egy felszínes pillanat, és csak az emlékét hagyja vissza. Viszont minden egyes pillanat kihatással lehet az egész örökkévalóságra!

Isten jól átgondolta, és szeretettel kialakította minden ember sorsát. Ezért nincs semmi, amit az embernek értelem és cél nélkül kellene átélnie. És üdvösségére szolgál, ha magát teljesen átengedi az isteni vezetésnek, és szó nélkül alkalmazkodik sorsához. Isten el akarja érni, hogy az ember teljesen neki vesse alá magát, mert teljes egészében csak akkor munkálkodhat benne. Teljes odaadást követel, hogy szeretetével teljesen átjárhassa a lelket.

Ezért kell az embernek feladni minden olyan vágyat, amely nem Istennek szól. A földi élet rövid, és azért ki kell használni. Az Istennel való teljes összezárkózásra kell felhasználni, és minden nap elveszett, amikor az embert földi célok mozgatják.

Isten gyakran azért veszi el az embertől azt amit maguktól nem akarnak odaadni, hogy önmagát ajánlja fel ahelyett, amiről le kellett mondani, és valóban, az ember nem jut ezzel hátrányos helyzetbe, valami csekélyebbet cserél be valami értékesebbért, és a lélek nagyon boldog lesz amikor egyszer majd felismeri, mennyire szeretetteljes Isten, hogy örök boldogságra segítette. Az ő szeretete és irgalma engedi bölcsességét munkálkodni, és felismeri mi hasznos az illető léleknek, és mi az, ami örökre káros lenne számára.

Oltalmazó kezét gyermekei fölött tartja. Azok fölött, akik bár törekszenek hozzá, mégis veszélyben vannak, mert elidegenedhetnek, mikor a világ összes csábításaival elébük áll. Az ember teljes bizalommal engedje át magát Isten vezetésének. Legyen tudatos benne, hogy Isten szeretete határozta meg földi élete útját – és hálás lesz neki egykor, mikor már elmúlt a rövid földi élet, ami csak egy pillanat az örökkévalóságban.

Nagy szenvedés – Nagy kegyelem

Különleges kegyelem a túlságosan nagy szenvedés – habár nektek érthetetlenül hangzik. Szeretetem nem hagyja, hogy az emberek elmerüljenek a világ forgatagában. Azért – hogy gondolkodásra késztessen, eme órákkal szembeállítja a legsötétebb szükség óráit, enélkül üresen maradna a lélek, és szellemi fejlődésben nem lenne semmi eredménye.

A szenvedést mindig olyan eszköznek kell tekinteni, amely az embert tehetetlenné teszi, és tudatosítja gyengeségeit. Amint a szenvedés hozzájárult, hogy a lélek felém fordul, és segítséget kér, majd alázatosan rám bízza magát – az már nagy áldás, és ezért kegyelmi adománynak kell tekinteni. Mert a szenvedés hozzám vezet, míg a világ örömei és élvezetei az ellenkezőjét érik el.

A szenvedés az embert imára készteti. És imán kívül nincs más lehetőség, hogy hozzám kapcsolódjatok. Ima nélkül a kegyelmi adomány nem vezethető el hozzátok. Mert az ima akaratot, és utánam való kívánkozást jelez – és én csak hívására mehetek a közelébe, és adhatom meg amit kért. Mikor az embert megkíméli a szenvedés, akkor teste kitart a szellem visszautasításában, Ugyanis a szellem közölni szeretné magát a lélekkel, hogy az ember helyes oktatást és vezetést kapjon. Ez feltétlenül szükséges a szellemi növekedéshez, a lélek magas érettségi fokának eléréséhez. Mert ha a szellem oktatja a lelket, akkor a lélek egyesül a szellemével.

Ehhez feltétlenül segítséget kell nyújtanom az én erőmmel. De előtte ezt nektek kérnetek kell, mert az ember szabad akarata a döntő. A szenvedés alatt pedig a szabad akarat döntésre kényszerül. De a szenvedés el is keményítheti az ember szívét. Ez lefelé viszi, és már nem törekszik a magasba, és nincs már egyéb eszköz, ami eredményes lenne. De legtöbbször a szenvedés hozzám vezeti, és tökéletessé teszi. Így elérte célját a szenvedés. De ekkor legyetek hálásak ezért a kegyelemért. Mert a földi szenvedés nem állandó állapot, de mindenképpen áldásos ha azt akarjátok, hogy megérleljen.

Örökké köszönetet mondtok majd nekem, és a felismerés állapotában a földi élet eseményei is könnyen megkapják a magyarázatot. A nagy szükség-helyzetben is feltaláljátok majd magatokat, mert élteteket már nem egyedül élitek – hanem velem. Mert imátokban megnyíltok, és erőt kaptok – amit megint a saját akarat szerint használtok fel. Biztos, hogy szellemi növekedéstekre használjátok majd – mert ez a rendeltetéstek.

A szenvedés a lelket salaktalanítja

Sokkal többet kaptok – mint amennyit elveszek. Mert ahol földi javakat adtok oda, ott szellemi javakat kaptok vissza. Csak látszólagosan vagytok hátrányban. Azt hiszitek terheket kell hordoznotok, és földi viszonylatban szorongatottnak érzitek magatokat – holott biztos, szellemi értéket kaptok. És ha az, amit mint ellenérték a földi megszorításokért kaptok, a léleknek egy állandóan növekedő tisztulása – vagy, hogy mindenféle formájú ellenállásában nyilvánul meg – csak érlelődtök általa.

De amikor a földi élet csak simán folyik, érlelődésre nincs lehetőségtek, és lelketek visszamarad a fejlődésben. Ha túlterheltnek érzitek magatokat, akkor forduljatok Jézus Krisztushoz, ő segít a terhek hordozásában — vagy leveszi rólatok.

És legyen távol tőletek minden kétely, hogy talán nem hallja meg amit mondtok. Ő tudja, ezen a Földön miért kell küzdeni, és mellettetek állva várja, hogy hívjátok – mert ez adja meg neki a lehetőséget, hogy közétek és az ellenség közé állhasson. Ennek a hívásnak tőletek kell kiindulni, és akkor biztos, hogy eredményes lesz.

Hitbeli gyengeség, vagy egy mégannyira is kicsi kételkedés mindig jogot ad Isten ellenfelének, hogy előre nyomuljon, és állandóan gyöngítsen benneteket. És védekezni magatoknak kell, amennyiben átadjátok magatokat Jézus Krisztusnak, amennyiben hívjátok és kéritek, tartsa távol az ellenséget, és védjen meg benneteket vele szemben. És valóban mondom – egy hívás sem lesz hiábavaló, mert szeretete nem távozik el tőletek!

De szüksége van a ti SZERETETETEKRE, és az utána való vágyódástokra, hogy segítsége hatásos lehessen. Minden próbára-tevés amit megálltatok, a léleknek jelentős haladást hoz. Egyszer majd felismeritek, hogy ezek a belső küzdelmek milyen sokkal hozzájárultak lelketek salak-mentesítéséhez. A lélek a tökéletességre vágyódik, és élete végéig folyton küzdenie kell.

Azért mondjatok áldottnak minden órát, amit a Földön szenvedtetek akár testileg – akár lelkileg. És tudnotok kell – előnyben vagytok AZOKKAL szemben, akik gondtalanul és vidáman mennek át az életen, de a lélek tisztulási folyamatát – mert nem törekednek rá komolyan – nem élik át. A földi élet ezért még sok szépet nyújt nekik, és ők örülnek neki. De semmiről nem mondanak le – és ezért kapni sem kapnak sokat. Lelkük minősége közömbös nekik, és azért nem is szenvednek. De a léleknek majd duplán kell szenvednie amikor felismeri hiányait, és be kell látnia, a Földön nem tett semmit lelke tisztulásáért.

A Föld minden szenvedő embere előnyben van azokkal szemben, akik könnyedén és gondtalanul mennek át az életen. De a valódi keresztény is vidám lehet a maga bizakodásában. Csak Jézus Krisztusra kell gondjait és terheit bízni, és akkor az élet neki is elviselhető lesz. Mert bizalmában nem fog csalódni, és derűs bizonyosságot hoz magával a tudat, hogy állandó segítő van az oldala mellett. A jó keresztényt ez a tudat díszíti. Azért még egyszer mondom: Áldjátok a szenvedést, mert Jézus Krisztushoz terel benneteket – AHHOZ, aki segít hordani a keresztet ha erre kéritek.

Istennel való egyesülés – A szenvedés iskolája

Számotokra érthetetlen az a vágyam, hogy gyermekeimmel egyesülhessek. Pedig ez késztet arra, hogy benneteket állandóan egy iskolába járassalak, amely lelki érettséget hoz, mert egy bizonyos fokú lelki érettség nélkül Istennel az egyesülés nem jöhet létre. Szeretetem valóban csak javatokra gondol. Hogy eközben olyan eszközöket kell felhasználnom, amely szeretetemet illetően kételkedést okoz, azt — ha öntudatlanul is — de magatok akarjátok. Mert a szenvedést mint eszközt a ti hozzám való beállítottságtok követeli ki tőlem, mert nem alkalmazkodtok a rend törvényeihez – amely pedig szenvedés nélkül támogatná lelketek érlelődését. A szeretet parancsát nem teljesítitek, ezt pedig nem lehet kikerülni ha érlelődni akartok. Ezért nevelési eszközeim mindig élesebbek lesznek, minél jobban eltávolodtok a szeretettől.

A tanulási idő most viszont már hamarosan befejeződik, és minden embernek vizsgázni kell. Aki megállja – az a velem való egyesülésben boldog lesz. De aki kudarcot vall, az nem kerülheti el az iskola megismétlését. És ha célhoz akar jutni, már sokkal keményebb feltételek mellett kell megtennie. De teremtményeimet én nem semmizem ki, és egyszer létre kell jönnie a végérvényes egyesülésnek. Közben azonban végtelen idők folyhatnak el. A megváltás időpontját maga az ember határozza meg, mert a velem való egyesülést szabad akarattal kell elindítani, és én csak támogatom, de nem kényszerítem rá. Hadd mondjam meg, hogy én minden egyes teremtményemet szeretem, és szeretetem soha meg nem szűnik. De ennek ellenére öröktől való Tervem kivitelezésre kerül, még akkor is, ha az emberek nem fedezik fel benne a szeretetet.

Mert rólatok van szó – a ti szellemi felemelkedéstekről, az örök életről! Ti, akik most a Földön éltek, szellemileg halottak vagytok – kivéve azt a pár embert, akik szellemileg újraszülettek. A bennetek lévő életről még nem éreztek semmit – és ha ebben az állapotban fejezitek be a földi életet, olyan erőtlenségbe juttok, amely halált jelent számotokra. A legmélyebb sötétségben lesztek, és teljesen erő és hatalom nélkül – de annyit tudtok, hogy léteztek. Ez egy annyira kínos állapot, hogy szeretetem szívesen megtakarítaná ezt nektek. Azért már a Földön az élet felé próbállak elindítani – világosságot adni, hogy szabad akarattal törekedjetek a szellemi élet állapotára.

Az élet ellenállásai arra segítsenek, hogy tevékenyek legyetek, mert a tevékenység élet. A testi halál pillanatában a földi tevékenységnek vége van. De nektek majd a Szellemi Birodalomban kell tevékenynek lennetek, és ahhoz a szellem iskoláját kellett kijárnotok – amely számotokra legtöbbször a szenvedés iskolája, mert különben nem érlelődtök. Ennek ellenére arról biztosítalak, hogy szeretlek, és minden ami történik, aminek a kihatása szenvedést okoz, az mind szeretetemben gyökerezik. Gyermekeimmé akarlak nevelni, mert ATYAI SZERETETEM nem akar elveszteni, és azt akarom, hogy ti, a teremtményeim ne tartózkodjatok messze távol tőlem, hanem egyesüljetek velem, és legyetek boldogok.

Jézus a gyöngékhez, a betegekhez és a rászorulókhoz jött

A gyengékhez, betegekhez és rászorultakhoz jöttem – mert az egészségesek és erőseknek nem volt szükségük rám. Ők egyedül is megtalálták útjukat, legalább is azt hitték, hogy megtalálták. Csak miután eltévedtek, ismerték fel gyengeségüket, kiáltottak utánam, miután már nem volt elég erejük, hogy az élet mesterévé váljanak. Mindenki gyönge és beteg lelkében, aki utánam kiált, akinek szüksége van rám. És én mindenkinek segítségére sietek, mert azzal hogy utánam kiáltanak, beismerik szükséghelyzetüket, amelyből általam remélnek kijutni. Az emberek mind gyöngék és betegek – és jó azoknak, akik ezt beismerik. De akik egészségesnek és erősnek érzik magukat, rossz helyzetben vannak, mert nem lehet segíteni rajtuk.

Sokan vannak akik azt hiszik, nekik nincs szükségük segítségre, sokan meg vannak győződve a saját erejükről, és túl könnyen annak segítségét veszik igénybe, aki magának akarja megnyerni, és gőgös hitükben megerősíti, és erőt ad nekik – de nem adja ellenszolgáltatás nélkül. A lelket kívánja cserébe, és a testnek megadja amit kíván. Én pedig a gyöngék és betegek orvosa vagyok, a szomorúak vigasztalója, és az elkeseredettek reménysége. Ők mind hozzám jönnek – és nem jönnek hiába. Mindenkinek adok segítséget, ha ti emberek nem is veszitek észre azonnal. De azt is tudom, miért teszem ezt így. És nem vagytok elhagyva – engem hiába nem hív senki segítségül, ha tényleg szíve mélyéből kér.

Jöjjetek hozzám valamennyien, kik fáradtak és terheltek vagytok, és én felüdítelek. – Így ígértem meg segítségemet egykor, és így biztosítom ma is.

Amikor szükségben vagytok, amikor testileg vagy lelkileg gyötrődtök, amikor súlyosan rátok nehezedik a földi élet – mindig gondoljatok erre.

Gondoljatok arra, hogy egykor a szegényekhez, a betegekhez, a gyöngékhez jöttem – és jövök még ma is. És csak a hívásra várok, hogy felismertessem magamat. DE AZT AKAROM, HOGY HÍVJATOK – mert akkor szabadon és magatoktól ismeritek el, hogy gyengék vagytok, és orvosért és segítőért kiáltotok. Hitetekkel és kiáltástokkal tanúsítjátok, hogy én tudok, és akarok is segíteni – és az ilyen hitet soha nem engedem megszégyenülni.

Forrás: http://www.berthadudde.hu/eletrajz.htm

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük